Képes Sport
SZABÓ GÁBOR 2021.11.24 13:39 Frissítve: 2021.11.24 18:59

A zenész se legyen satnya – Kodály Zoltán és a sport

A modern világ egészségiparában is megtalálná a helyét Kodály Zoltán, aki rendszeresen korcsolyázott, úszott, tornázott, túrázott. Tanítványai rajongtak a szűkszavú mesterért, aki puszta létezésével okított, s nem csak szellemüket, hanem testkultúrájukat is alakította. Sokáig akart élni, mert annyi dolga volt...

Kodály Zoltán 1928-ban a műkorcsolyavizsgát is letette, és jobbára délelőtt rajzolta a nyolcasokat (balra), de szívesen teniszezett is – jobb oldali képünkön Székely Zoltán hegedűművésszel látható(Fotók: Kodály Archívum)

 

Ha szóba kerül a neve, szinte biztosan ugyanaz a – vagy ugyanannak tetsző – fekete-fehér portré tűnik fel emlékeink vetítővásznán. Az idős (de nem öreg, hanem mindörökké ilyen), ősz, hátrasimított hajú, körszakállas, kicsit oldalra, kicsit lefelé néző arc. Kodály Zoltán arca. Bartók Béla „szellemi testvéréé”, a népzenekutatóé, a zeneszerzőé, a zenetudósé, a Kodály-módszer atyjáé, a Psalmus Hungaricus, a Háry János, a Marosszéki táncok, a Székely fonó alkotójáé. Nagyjából ezekből az elemekből rakható ki az átlagember mozaikja Kodályról, aki persze – ha alámerülünk végtelenül mély életvizében – mérhetetlenül több ennél. A Kossuth-díjas zongoraművész és karmester, Vásáry Tamás önéletregényének első kötetében olvashatjuk: „Az isteni fele az ember teljességének példájával tanított. Mindhárom síkon, a szellemin, a mentálison és a fizikain egyaránt maximálist követelt meg magától, és ugyanezt várta el mástól is. »Azért, mert valaki zenész, még nem kell satnyának lennie« – mondta” – írja Vásáry, aki szerint Kodály a világban való létezésével tanított, hatását tekintve amolyan keleti guruként, mesterként tevékenykedett.

Azt mesélték róla, még ifjan kijelentette, neki annyi dolga van, hogy hosszan, sokáig kell élnie – ennek megfelelően rendkívül tudatosan, egészségesen élt, konokul kitartott a maga által felállított életszabályok mellett. S valóban, nyolcvan felett sem tágított, rendszeresen úszott, tornázott, masszíroztatott és nagyokat (órák hosszat!) sétált.

A Psalmus Hungaricus, a Háry János, a Székely fonó zeneköltője komponálás közben


GÖRBE FEJŰ KORCSOLYÁVAL RAJZOLTA A NYOLCASOKAT

Rendszeresen halljuk, olvassuk, manapság felértékelődött az egészség és az egészséges életmód, egyúttal szemünk előtt épült fel egy új, virágzó gazdasági ágazat: erősítőtermek, jógastúdiók, futóklubok, tanácsadócégek, extrém túrákat szervező irodák, ultrafutóknak dolgozó személyi edzők vállalkozásai vesznek körül minket. Ha belegondolunk, nem lenne furcsállnivaló Kodály jelenléte ebben a miliőben. Saját „iskoláját” képviselné mindenkitől függetlenedve, és 139. életévéhez közeledve – mint egy a halálból felmentett guru – felbukkanna a Lukácsban, a Mátrában vagy a budai hegyekben, és látványos fotó jelenne meg valamelyik hetilapban, ahogy éppen otthon tornázik. Netán odabiccentene az őt üdvözlőknek a Műjégen...

Merthogy korcsolyázótudással is felvértezte magát: a patinás klub, a BKE tagjaként 1928 decembere elején letette a műkorcsolyavizsgát. A tanítványból világhírű karmesterré lett Doráti Antal már kamaszkorában gyakran látta későbbi mesterét, többek között a Műjégpályán, ahol maga is nagy szenvedéllyel siklott: „Igen jól korcsolyázott, zöld bricseszben, kamáslival, lobogó sállal a nyakán, olykor, ha nagyon hideg volt, kötött sapkával a fején. Lassan, meggondoltan írt le szép köröket, nyolcasokat és egyéb ábrákat a jégen. Korcsolyája nem hegyes, hanem görbe fejű volt – ezt irigylésre méltóan előkelőnek találtam.”

 SZÍNES ANEKDOTAFÜZÉR
HORUSITZKY Zoltán (1903–1985)
zongoraművész, zeneszerző, Kodály-tanítvány
„Kodály egy szál lepedőben lépett ki a kerti házból, két jókora, lószőrrel tömött bőrlabdával. Közölte, hogy minden reggel hideg vízben fürdik, s hogy a hőveszteséget visszanyerje, orvosi rendeletre fél óráig labdáznia kell. Így hát fél óráig labdáztunk. A
»játék« abból állott, hogy egyszerre kellett dobálni egymásnak a labdákat. Ez halálos komolysággal történt, szótlanul. Amikor már nagyon untam ezt a »játékot«, úgy dobtam el az én labdámat, hogy az a levegőben összeütközzék az övével. Ő ezt – megőrizve halálos komolyságát – így észrevételezte: – Igen, az nagyon mulatságos, amikor a két labda a levegőben összeütközik.
ILLYÉS Gyula (1902–1983)
háromszoros Kossuth-díjas költő, író
„Már régebb idő óta ismertük egymást; egyszer együtt töltöttünk a Mátrában egy telet. Magam is akkor már eléggé tudtam síelni, de csodálkozva láttam, hogy ő, aki tán húsz évvel volt idősebb nálamnál, milyen hűségesen fölcsatolta a léceket minden reggel és milyen jól suhant a bokrok között. Ő tanított meg engem, hogyan kell fáradság nélkül hegynek fölfelé menni; úgy, hogy az ember ne fulladjon ki.

KERESZTURY Dezső (1904–1996)
író, költő, irodalomtörténész, kultuszminiszter (1945–1947) „Waldbauer Imrével látogattuk meg őket, valami születésnapi alkalomból. (…) Aztán a tornászásról beszéltünk; én valamikor ifjúsági bajnok voltam, jó tornász. Azt kérdezte: tudsz-e kézállást csinálni ezen a karosszéken? Megpróbáltam úgy, hogy a fejemre álltam, és fogtam a karosszék két karfáját. Legyintett: ez semmi – s megcsinálta a kézállást szabadon, támaszkodás nélkül.

SULYOK Imre (1912–2008)
zeneszerző, karvezető, orgonaművész, Kodály-tanítvány
„Kaptunk nem zenei jellegű tanácsokat is, például hogy naponta két órát mozogjunk a szabadban. Óra alatt, télen is, úgy kellett az ablakszárnyakat beállítani, hogy azok fordítva legyenek egymásra hajtva. Ha nem így volt, Kodály megállt az ajtóban, és csak ennyit mondott: Rés!, és csak ezután jött be. Ezt az ablakzárást azután, még családi körben is,
»Kodály-rés«-nek neveztük. A szellőztetés hatásosságát úgy ellenőrizte, hogy fellépett az íróasztalra, és karját a mennyezet felé nyújtotta, vajon ott is kicserélődött-e már a levegő.


AZ ELSŐ VILÁGBAJNOK KODÁLYÉK BARÁTJA

A Bartók-kutatás nagy úttörője, Demény János költői múltidézése valósággal odavarázsol minket a jégvirágos kertbe: „Kodály Zoltán a délelőtti csend időszakában rótta köreit, gyönyörű ívekkel próbálkozott, virágmintákat karcolva a jégre, sercegett korcsolyája, és tulipánok nyíltak útja nyomán. Kamaszkoromban így láttam én az alig ötvenesztendős Kodályt, fekete sportöltönyében, fülvédős, szoros sapkájában, miközben dércsípte arccal, átszellemülten forgolódott a maga vágta virágoskert kellős közepén.”

A Sporthírlap 1932 decemberében a legszorgalmasabb korcsolyázók egyikének nevezte, aki főként délben szokott időt szakítani a sportolásra, s ha a gramofonos meglátta, hamar rátette a készülékre a Háry János-szvitet, megszakítva a keringők monotonságát. S ha már Háry János...

Az 1935. decemberi 21-i Sporthírlapban a cikkíró azt állította, hogy egyik versenyére Kronberger Lili az Intermezzót választotta a Háry Jánosból, sőt Kodály komponált neki önálló zenét is. Ez az első írás, amely együtt emlegeti a magyar sport-, illetve zenetörténelem két nagyságát, évtizedekkel 1945 után pedig mindenféle forrásmegjelölés nélkül tényként kezdték leírni, hogy a hazai sport első világbajnoka, Kronberger Lili Kodály Zoltán tanácsára mutatta be zenére a kűrjeit, vagy árnyaltabb, a (vélt) igazságot jobban megközelítő megfogalmazásban: az ő ötletére forrasztotta össze művészi igénnyel a zenét és a mozgást.

Mindennapi vendég volt a Lukács uszodában, „tudományosan” váltogatta a hideg és meleg vizet


Mi lehet a valóság?

Nos, a Kodály által klarinétra átírt Intermezzo dallamára nem korcsolyázhatott versenyen Kronberger, hiszen 1926-ban mutatták be a művet, 15 évvel azután, hogy a négyszeres vb-győztes felhagyott a versenyszerű sportolással. S még valami... Szinte minden alkalommal az 1911-es bécsi világbajnokságot jelölik meg, mint amelyen Kronberger Kodály ötletét felhasználva lépett jégre, ehhez képest már 1908-ban ezt lehetett olvasni a Troppauban (ma: Opava) vb-elsőséget érő produkciójáról: „Szabadon választott gyakorlatai olyanok voltak, hogy azokat utánozni egyhamar nem tudja senki. Gyakorlatait a zene ritmusával teljesen összhangban végezte.”

Kronberger lánya, Szentgyörgyi Mária ugyan megemlítette 1983-ban, hogy a zeneszerző átírta édesanyjának a Háry-intermezzo egy részét klarinétszólóra, de nem beszélt Kodály esetleges szerepéről a mama versenyzői korszakában, mint ahogy Kronberger Lili sem emlékeztetett rá soha, holott például 1963-ban és 1969-ben is nyilatkozott a Népsportban. S hogy teljes legyen a tanácstalanságunk, Kodály sem hozakodott elő vele. Ami bizonyítható, Kronberger az 1920-as évek közepétől (1925, 1928, 1929, 1932) több bemutatón is fellépett, például 1929. január 6-án: „Kodály Emma »Falusi tánc« című modern utakon járó magyar muzsikájára komponálta táncát. Lépései kifejezően simultak a zenéhez, melyet azonban kissé vontatottan adott elő a zenekar.”

Első feleségével, Emmával 1911-ben a svájci Waidbergben „levegőfürdőzött”, és ütötte a labdát


Hiteles forrás nem lévén, Antal Zoltánnal érthetünk egyet, aki így írt 1986-ban: „Világbajnoknőnket állandóan foglalkoztatta a kűr és a zene tökéletes összhangjának megteremtése. Ezzel a témával visszavonulása után férjével, Szentgyörgyi Imrével, a BKE elnökével (valójában helyettes igazgatója – a szerk.) behatóan foglalkoztak. Munkájukhoz halhatatlan zeneköltőnk, Kodály Zoltán nagy segítséget nyújtott.”

Kodály első felesége és Kronberger Lili barátnők voltak, a világbajnok az 1920-as évektől rendszeresen megfordult az Andrássy út 87–89. alatti lakásban, amit Emma asszony háztartási naplója is igazol. Miután 1944. július 4-én kiköltöztek a hűvösvölgyi, Völgy utcai nyaralóba, csak az egészen közeli barátok és tisztelők látogatták őket, köztük Kronberger. Emma zsidó származása miatt a nyilasok is feltűntek (először október 21-én), de Kronberger nem maradt el, egy feljegyzés szerint vajat is vitt, segítve a háztartást. Neve 1947 májusában is felbukkan, miután Kodály és felesége hazaérkeztek több mint hét hónapos nyugat-európai és amerikai hangversenykörútjukról, de hűséges barátként látogatta Emma asszonyt, miután 1954-ben (91 évesen) combnyaktörést szenvedett, és két évig feküdt a Kútvölgyi kórházban.

Ebben a nehéz időszakban Kodály beköltözött a kórházba, és még ott sem átallotta oktatni a látogatóba érkező, alig húsz feletti Vásáryt, akit ő tanított meg a Lukácsban a gyorsúszásra (egyúttal a krallozásra), ő magyarázta el neki, hogy meleg zuhanyt véve a hideg vizes medencében kell úszni, majd újra a meleg zuhany alá állni, végül gyorsan hideget engedni magára. A Kútvölgyi erkélyén megmutatta neki, milyen lábemelő gyakorlatokat szokott csinálni három irányban (előre, hátra, oldalra), meg kiokosította, hogy vacsora után sétáljon, ne túl kényelmesen, hanem kilépve, ő maga pedig könnyű vacsorát – gyümölcsöt, sajtot, joghurtot – fogyaszt.

 FUTBALL KONTRA ÉNEKTANÍTÁS
 Akárhogy is kutakodtunk – az életét, munkásságát feldolgozó könyvekben, az Arcanum Digitális Tudománytárban fellelhető megannyi újságban, folyóiratban –, arra kellett jutnunk, hogy Kodály Zoltán nem beszélt a versenysportról, az olimpiáról vagy bármilyen más nagy jelentőségű sporteseményről, nem látható egy fényképen az Aranycsapattal vagy bármely magyar sportolólegendával. Ugyanakkor a Művelt Nép 1956. június 24-i számában fellelhető egy vitaindító cikk annak apropóján, hogy hetekkel korábban a Magyar Zeneművészek Szövetsége ankétján javaslat született a zenei élet gyökeres megjavítása érdekében. A „Tanügyi bácsik! Engedjétek énekelni a gyermekeket!” című, Kodály jegyezte írás a futballt és a testnevelést az énekoktatás ellenfeleként tünteti fel, holott ő maga hangsúlyozta – és tettekkel is bizonyította – a testgyakorlás fontosságát. Lássuk, miként érvelt Kodály:
„Ady Endre meg akarta verni a tornamestert (akkor még nem volt tornatanár), mert »egy elégségest rondított a tiszta jeles bi­zonyítványába«. Hátha sikerül egyszer egy énektanárt megveretni! Bezzeg ma a testnevelés főtárgy. (...) Ne csak az olimpiát vegyük át a görögöktől, hanem a lelki nevelést is, különben csak barbárok maradunk, akárhogy rúgjuk a labdát. De különben is! Csak labdarúgásban szabad elsőnek lennünk? És mi haszna ebből népünk tömegei­nek? Mennyivel lesznek okosabbak, lelkileg vagy akár testileg fejlettebbek a milliók attól, hogy kétszer 11 ember futkos és rugdos a pá­lyán? Hogy a zenei nevelés pénzbe kerül? Adják az iskolai énekre a tized-, századrészét annak, amibe futballfölényünk az államnak kerül: rövid idő alatt elsők lennénk ebben is. S ez az elsőség maradandó lenne, nem függne mérkőzések véletlenétől, és ami a fő, részesednék benne mindenki, a legkisebbig.”
A Népsport július 12-i számában Fekete Pál higgadtan, meggyőzően válaszolt, kifejtvén, hogy – a nyilvántartottakat tekintve – több mint százezren űzik a labdarúgást az országban, de rajtuk kívül is sok százezer élvezi a futball jóvoltából a sportolás örömeit. És még nem is említette a többi sportág több százezer hívét. A sport ugyanúgy világnyelv, mint a zene meg az ének, és a testnevelés már csak azért sem mehet az énektanítás rovására, mert a testnevelés ügye is sürgős javításra szorul.


LEVEGŐFÜRDŐ, ÚJ ÉLET A KORHADT FÖLDÖN

Szívesen csatolta fel a sílécet

Felvetődhet a kérdés, vajon követett-e valamilyen lefektetett rendszert Kodály. A válasz igen, valamikor 1905 és 1910 között kötelezhette el magát a rendszeres testedzés, az egészséges életmód mellett: a dán Jörgen Peter Müller 1904-ben kiadott „Mein System” című, a szerző egészségfilozófiáját és 18 gyakorlatot tartalmazó könyvét használhatta útmutatónak. A „müllerizmus” jegyei fedezhetők fel a Bartók Bélának 1908 júliusában küldött levélben, amikor a Drezda melletti Lahmann-féle szanatórium jótékony hatását élvezte: „Siess ide, itt a legjobb alkalom megkezdeni a levegőfürdőzést, mert művészet az. (...) Ölts szandált, dobd el a kalapot, és vetkezz le! Kezdjünk új életet ezen a korhadt földön. Otthon is terjeszteni kell a meztelenség igéjét.” A későbbi nagy zenetörténésszel, az akkor húszéves Molnár Antallal 1910 nyarán Crikvenica mellett, az Adriai-tenger partjának egy elhagyott hajlatában tornázott Ádám-kosztümben, de eveztek, úsztak, szandált és egyszerű vászonruhát viseltek. Kodály alig nyúlt a vízhez, mondván, hátráltatja az emésztést, ha az ember vízzel feloldja a gyomorsavat, ugyanakkor minden reggel egy pohár tengervíz elfogyasztását javasolta Molnárnak, mert az rendben tartja a székelést...

Mégis, ahogy Szabolcsi Bence zenetörténész, a modern magyar zenetudomány megalapítója visszaemlékezett, Kodály és egész élete főként a hegyekhez, az erdei, a hegyi levegőhöz kapcsolódott, néhányan hegyi varázslónak nevezték. Rendszeresen felbukkant – a teljesség igénye nélkül – a Gugger-, a Ferenc-, a József-, a Hármashatár- és a Kecske-hegyen, a hűvösvölgyi Oroszlán-sziklánál, rendszeresen járta a Mátrát (1950-től kétszobás lakosztályról gondoskodott neki és feleségének az állam Galyatetőn, a Nagyszállóban), de otthonosan „közlekedett” az Alpokban vagy a Tátrában is. Tagja volt a Magyar Turista Egyesületnek, 1917 júliusában Hensch Aladárral – négy nap különbséggel – megmászta a Téry-hágó–Zöldtavi-csúcs (2526 m) és a Hunfalvi-csúcs (2353 m)–Weber-csúcs (2514 m)–Késmárki-csúcs (2556 m)–Tölcsértó útvonalat. Egy év múltán újra meghódította a Késmárki-csúcsot, sőt fotókat is készített, amelyek megjelentek a Turistaság és Alpinizmus című lapban.

Kodály és egész élete leginkább a magaslatokhoz, a hegyi levegőhöz kapcsolódott


Ugyancsak gyaloglószenvedélyének bizonyítéka a Székely fonó 1933. januári, első külföldi bemutatója kapcsán a Pesti Hírlapban megjelent cikk: az újság tudósítójának a milánói Scalában adott interjúban elmesélte, hogy első útja 1908 nyarán gyalogos vándorként vezetett Svájcból Olaszországba, és miután a milánóiak nagyon megnézték szokatlan „kosztümje” miatt, ő sietve levetette szeges cipőjét, és utcait húzott fel. Szokolay Sándort nyolcvanon túl is alaposan megizzasztotta egy hármashatár-hegyi túrával, és az ifjú komponista kénytelen volt megállapítani, hogy mestere egy hét alatt többet sétál, mint ő egész évben, s hogy polihisztorságának összetevője volt a tökéletes élni tudás, amiről ő csak ábrándozott.

A 85. életévében járó Kodály 1967. március 6-i halála mindenkit váratlanul ért, fizikai-szellemi állapota jóval többre predesztinálta. Mit is mondott, amikor 70. születésnapja alkalmából azt kívánta Vásáry Tamás mamája, hogy az Isten adjon neki még sok évet? „Bármennyit is adna, sem volna elég...”

 KODÁLY ZOLTÁNNÉ: „BARTÓKOT IS ARRA BIZTATTA, TÖRŐDJÖN AZ EGÉSZSÉGÉVEL”
A 28 éves Kodály Zoltán 1910. augusztus 3-án házasodott össze magántanítványával, a két és fél héttel korábban elvált, 47 éves Gruber Henriknével, Sándor (Schlesinger) Emmával. A 95 évesen, 1958-ban elhunyt Emma – zeneművészi terveit feladva – férje múzsája, lektora, korrepetitora, titkárnője, a megannyi vendég jó háziasszonya, az alkotáshoz szükséges nyugalom megteremtője volt. Kodály 77. születésnapja után két nappal, 1959. december 18-án feleségül vette a 19 éves Péczely Saroltát, aki nemrég töltötte be 81. életévét. Őt is megkérdeztük a sportos Kodályról, illetve kíváncsiak voltunk, néhai férje valóban segíthette-e ötleteivel az aktív versenyző Kronberger Lilit, aki 1911-ben négyszeres világbajnok műkorcsolyázóként vonult vissza.
Egyértelmű választ ő sem tudott adni, ugyanakkor elmondta, biztosan kapott zenét Kodálytól, vagy például Emma átiratát, a Falusi táncokat. Ő maga is ismerte a már idős Kronberger Lilit, azaz Szentgyörgyi Imrénét – sokszor járt náluk, már csak azért is, mert közel volt hozzájuk a városligeti Műjégpálya (Kodály 1924-től lakott az Andrássy út 87–89. számú házban). Emlékezete szerint Zöllner Helgával foglalkozott, aki – tesszük hozzá – hat bajnokságot nyert 1957 és 1962 között. Múltillatú érdekesség, hogy Kronberger Lili minden évben egyszer készített náluk citromzselét, és mindig ezt tették cukor helyett a teába.
„Gyakran említette, mennyire fontos, hogy a mozdulatok kifejezzék a zenét, a kettő harmóniában legyen – mondta férjéről Kodály Zoltánné, aki a Kodály-hagyaték ápolásának szentelte életét. – Úgy vélte, korcsolyázva jobban kifejezhető a zene, mint balettozva, mert a balettben csak tipegnek, a jégen pedig libbennek, siklanak. Nagyon fontosnak tartotta a testedzést, a húszas éveitől rendszeresen tornázott – idős korában is –, egészséges konyhát vezettek Emmával. Az 1900-as évek elején volt egy Müller nevű dán testedző, aki a mai hozzáértők szerint is modern elvek alapján fejlesztette ki módszerét – az ő rendszerét követte. Emellett nagy, többórás sétákat tett, rendszeresen úszott, tornázott. A lábbeliknek is nagy fontosságot tulajdonított: még fiatalon Koppenhágából rendelt szandált, ezt viselte. Sőt ennek mintájára készíttetett szandált nekem is. Bartókot is arra biztatta, hogy törődjön az egészségével, ez benne van a levelezésükben.”


(A képeket a Kodály Archívum bocsátotta rendelkezésünkre, köszönjük Kodály Zoltánnénak a szíves együttműködést.)

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2021. november 20-i lapszámában jelent meg.)

2021.12.05 08:32:40

Egyéb egyéni S. TÓTH JÁNOS

Ha tart a Bajnokok Ligája, kedden és szerdán ritkán van előadása a színész-énekesnőnek.

2021.12.02 15:52:51

Egyéb egyéni CSILLAG PÉTER

A 77 éves fotóriporter elsajátította, miként kell egyetlen képkockán megörökíteni a tökéletes pillanatot.

2021.12.02 22:24:29

Egyéb egyéni CSINTA SAMU

ALAPVONAL. A modus vivendi megtalálása a sport területén tetszik az egyik legfontosabb feladatnak. És nemcsak ama lassan közhelyszámba menő párhuzam jegyében, mely szerint egy mérkőzés maga az élet, a küzdelem, a bajtársiasság, a győzelmek és csalódások feldolgozásának zanzásított »tananyaga«.

2021.12.02 22:28:06

Egyéb egyéni DEÁK ZSIGMOND

NS-VÉLEMÉNY. Kivételes korosztály távozik lassan, de biztosan a szőnyegről.

2021.12.02 12:42:57

Egyéb egyéni THURY GÁBOR

A kiadvány erőssége, hogy a miniportrék mindenkiről megemlítenek egy-egy érdekességet.