„Sosem mentem a feladatok után, felkértek rá” – Pécsi Gábor 80 éves

Bár versenyzői pályafutása hamar véget ért, edzőként, sportvezetőként annál hosszabb és sokrétűbb karriert tudhat magáénak Pécsi Gábor, aki pénteken ünnepli 80. születésnapját.

„Szűk családi körben, csendesen ünneplünk majd, a három gyermekem és az unokám a világ különböző pontjáról meglátogat, és megünneplik az idősödő apjukat, nagyapjukat” – fogalmazott.

Az úszás és a vízilabda után az öttusát Csepelen kezdte, korosztályos válogatott is volt. Ám hamarosan: „Behívtak sorkatonai szolgálatra, és csepeli versenyzőként akkor nem kaptam mentességet, annyira viszont nem voltam jó, hogy például az Újpest vagy a Honvéd átvegyen.”

A Műszaki Főiskolán tanult ezt követően, üzemmérnökként dolgozott a Ganz Villanynál – 1971-ben, 25 évesen az Újpesti Dózsa Sportiskoláját vezető Deák Ferenc kérte fel edzőnek, ahol együtt dolgozott Mizsér Jenővel, Mizsér Attila édesapjával.

„Nem számítottam rá, jelentős feladataim voltak a Ganznál, de nem hezitáltam a felkérés hallatán, visszahúzott a szívem a sportágba.”

Huszonöt évig, 1966-ig dolgozott Újpesten, ez idő alatt szakedzői diplomát szerzett a Testnevelési Főiskolán, egyre több reménység útját egyengette, később a felnőttversenyzőkkel is foglalkozott, majd szakosztály-vezető, 1989-ben pedig mesteredző lett. 1992-ben Török Ferenc munkáját segítette a felnőttválogatottnál – Mizsér Attila, akinek a felkészítésében szintén részt vett, ezüstérmes lett Barcelonában.

„Sosem mentem a feladatok után, mindig felkértek rá, az utánpótlás kiscsoporttól jutottam így el egészen a felnőttcsapat szövetségi kapitányi posztjáig. Mindig abban a pozícióban éreztem a legjobban magam, amelyben éppen voltam, mert versenyzőkkel, emberekkel foglalkozhattam.”

Versenyigazgatóként is dolgozott, 1989-ben a budapesti világbajnokság újításai, mint a helyszíni nagykivetítők, a folyamatosan frissülő számítógépes eredményszámítás, a vívóruhák hátára felkerültek a versenyzők nevei, mindezek fontos innovációk voltak a tekintetben, hogy a verseny átláthatóbb legyen a nézőknek.

„A Dózsában magunknak szerveztük a háromtusa-, öttusaversenyeket, tehát némi gyakorlatom már volt, és az akkori főtitkár, Császári Attila felkért a versenyigazgatóságra. Ez volt az első jelentős lépés, hogy ebbe az irányba is elkanyarodott a pályám, és bár ilyen nagy eseményen még, mondhatni, kezdők voltunk, de a magyar versenyzők sikereinek is köszönhetően a rendezésről is elismerően beszéltek. A közönséggel jobban meg kellett értetni, mi történik, és folyamatosan értesüljenek az eredményekről. Életem egyik nagy dicsérete volt, amikor Vitray Tamáshoz bementem a Magyar Televízióba a Szabadság téren, és bemutattam neki, mit kellene megmutatni a képernyőn a lovaglásról: a versenyzőt, a lovát, hány pontja van, hogyan állnak a többiek hozzá képest, hány verőhibát ejtett. Vitray Tamás nézegette és azt mondta: nem tűnik rossznak.”

1991 és 1994 között a junior válogatottat irányította, 1996-tól egyszerre volt a Magyar Öttusaszövetség főtitkára és felnőtt szövetségi kapitány is. Ehhez az időszakhoz tartozik, hogy 1999-ben a lengyelországi Európa-bajnokságon és a margitszigeti világbajnokságon – utóbbi szervezőbizottságában Pécsi is ott volt – a magyar férfiak minden számot megnyertek (Balogh Gábor, Hanzély Ákos, Sárfalvi Péter, Madaras Ádám), 2000-ben, a sydney-i olimpián pedig Balogh Gábor szerzett ezüstérmet.

Számos feladata volt, a sydney-i olimpia után a kapitányi kormányrudat átadta Pálvölgyi Miklósnak, de főtitkár egészen 2008-ig maradt. Nemzetközi versenybíró, versenyigazgató is volt.

„Ez már nagyon-nagyon sűrű időszak volt, de annyi volt a siker, hogy elvakította az embert. Észre sem vettem, milyen terhelés alatt voltam, de abban a korban az ember sokat kibír. Császári Attila elnök hívta fel a figyelmemet, hogy túl sok terhet veszek magamra, döntsem el, melyik irányba megyek tovább.”

A nemzetközi szövetség technikai bizottságában is dolgozott 2000-től, a 2004-es athéni olimpián nemzetközi versenybíró volt, a 2006-os budakalászi Európa-bajnokság és a 2008-as hazai vb szervezőbizottságának is elnöke volt. Utóbbihoz kapcsolódó, azóta is emlegetett történet, hogy a döntő hajnalán eltűnt a víz a mobilmedencéből…

„Máskor is előfordultak problémák, de egyik sem volt ennyire látványos, mindent megoldottunk úgy, hogy ne keltsen feltűnést. Ekkor már követelmény volt, hogy minden szám egy helyen legyen, de Magyarországon nem volt ilyen helyszín. Felépítettük a mobilmedencét a szoborparkban a Puskás stadion mellett, alapvetően nem volt gond, de a teljesen tömör talaj, mint utóbb kiderült, nem volt teljesen az, és a medence egyik sarkánál a töltött talaj beszakadt, a víz pedig elszivárgott. Reggel hívtak, kimentem, és érdekes módon egy másodpercig nem voltam ideges, hanem a megoldáson gondolkodtunk. Kijavíttattuk a medencét, a tűzoltóság átszivattyúzta a KSI uszodájából a vizet, újra feltöltöttük, de közben egyeztettünk, ha valami nem sikerül, vigyük át az úszást a BVSC uszodájába. Erre végül nem volt szükség, csak a lovaglást az úszás elé hoztuk, de délutánra minden elkészült. A nemzetközi ellenőr meg is jegyezte, hogy csak Magyarországon fordulhat elő ilyen, ekkora mozgósítás, összefogás az öttusáért hétvégén.”

A sportágtól 2008 után sem szakadt el, de mint mondta: „Egyszer csak eljut az ember oda, hogy jó volt, de elég volt. Folyamatosan felfokozott állapotot jelent, hogy minden működjön, és mindezt csak százszázalékosan érdemes csinálni, vagy sehogy. Jöjjenek a fiatalok, gondoltam, és azóta is vallom: ha megkérnek, segítek, de már nem szólok bele a mindennapi ügyekbe.”

Talán kevesek tudják, de Pécsi Gábor segítette napjainkig egyetlen Formula–1-es versenyzőnk, Baumgartner Zsolt fizikai felkészítését, aki a 2004-es Amerikai Nagydíjon pontot szerzett – mint mondta, büszke rá, hogy utolsó edzői dobásaként ehhez hozzájárulhatott. Legemlékezetesebb sportélményei közül pedig hármat emel ki: Imperiál győzelmét az 1963-as Magyar Derbyn a Kincsem Parkban, Balczó András futását és sikerét a Hármashatár-hegyen az 1969-es hazai öttusa-vb-n (az volt Balczó ötödik vb-aranya egyéniben), valamint a már említett 1999-es margitszigeti világbajnokság „minden egyes részletét”.