Mádl Ildikó kritizálta a Polgár Judit pályafutásáról szóló filmet

Mádl Ildikó közleménye változtatás nélkül:

„Queen of Chess; hiteles információk a negyedik lánytól

Mint ismeretes február elején jelent meg a Netflix dokumentumfilmje, a »Queen of Chess«, amely Polgár Judit pályafutásáról szól. A film részletesen beszámol az 1988-as női sakkolimpiáról, amelynek én is főszereplője voltam, a magyar csapat 3. tábláján. Polgár Zsuzsa játszott az egyesen, Judit a 2.-on,  Zsófi volt a tartalék.

Sajnos azonban a filmből kimaradt az az igen fontos (legalábbis a magyar sakktársadalomnak és a szurkolóknak emlékezetes) rangadó, amelyet az 5. fordulóban a szovjetek ellen vívtunk. Ezen a mérkőzésen Zsuzsa döntetlent ért el Csiburdanidze ellen, Judit a kettesen szintén remizett Levityina ellen, e cikk írója pedig nyert a hármason Lityinszkaja ellen. Ezzel 2:1-re legyőztük a riválist, megalapozva a végső győzelmet. Ezen tények ellenére a film azt sugallja, hogy Judit minden játszmáját megnyerte az olimpián, ami nem igaz. Mint ahogy az sem igaz, amit Zsuzsa állít rólam, hogy a verseny hajrájában aláírtam volna az ezüstöt. Teljesen értelmetlen a felvetés is, hisz ekkor már 3 ponttal vezettünk a 3. helyen álló Jugoszlávia előtt.

Zsófi azt nyilatkozta a filmben, hogy Zsuzsához és hozzá hasonlóan én is helytálltam. Szerintem Zsuzsa kifejezetten jól játszott. Viszont Zsófi és az én eredményem között van némi különbség, hisz ő 7 partit játszott, és 2237-es Élő-pontnak megfelelőt ért el, míg én 8-ból 2345-öt. Különösen nehéz e két teljesítményt egyenlőnek értékelni, ha figyelembe vesszük azt a sajnálatos körülményt, hogy az olimpia 2. napján edzőm, akkori párom – Perényi Béla – halálos kimenetelű balesetet szenvedett. Én ezzel a teherrel játszottam végig az olimpiát, mert nem akartam cserbenhagyni a csapatot.

Tompa János szövetségi kapitány így értékelte szereplésemet:

»Mádl Ildikó csodálatosan teljesített a tragédia után. Csak a legnagyobb elismeréssel tudok róla szólni. A Szovjetunió elleni mérkőzésen végül az ő fényes győzelmével nyertünk. Ez indított el bennünket a diadal felé, ez adott hitet, hogy elsők lehetünk!«

Végül néhány idézet még a filmből:

»Jól játszottam, de persze a szovjetek is« (Judit)

Helyesbítenék, jól játszott a csapat, és Tompa János (akit név szerint sajnos meg sem említenek) zseniálisan irányította az együttest.

»Csoda kéne, hogy a Polgár lányok elvegyék a szovjetektől az aranyérmet«

Nos, a magyar csapat vette el a szovjetektől az aranyérmet. A Polgár lányok soha nem győzték le a szovjeteket, ezen az olimpián a magyar válogatott győzte le őket. 1990-ben az újvidéki olimpián viszont a Polgár lányok vesztettek a szovjet nők ellen, de Magyarország onnan is hazahozta az aranyat.

Judit fantasztikusan játszott Szalonikiben, teljesítménye önmagáért beszél! Ezt a szenzációt az sem halványítaná el, ha a dokumentumfilm hitelesen mutatná be az eseményeket.”

A Magyar Nemzet megkereste Polyánszky Zoltánt, a Magyar Sakkszövetség elnökét, aki így vélekedett Mádl Ildikó kritikájáról:

„Az éremnek két oldala van. Egyrészt Judit életéről készült egy életrajzi karakterű film, ami önmagában nagyon nagy dolog. A film nem a karrierút bemutatásának teljességére törekszik, hanem Juditnak a példaképével való küzdelméből csinál egy jó sztorit. A forgatókönyvírónak és a rendezőnek megvan az a szabadsága, hogy az események, tények közül azokat használja fel, amelyek szolgálják a sztori bemutatását, és elhagyjon olyanokat, amelyek a sztori bemutatása vagy erősítése szempontjából nem relevánsak. Egy dokumentumfilmben tényeket megmásítani természetesen nem lehet, de válogatni közülük, illetve felerősíteni, megvilágításba helyezni, az az alkotói szabadság része. A másik oldalon lehetnek olyan szereplők, akik részei voltak a filmben bemutatott eseményeknek, és akiket zavarhat ez a válogatás, ez a megvilágítás, hiányolhatnak dolgokat, kifogásolhatnak hangsúlyokat, és általánosságban is joguk van vitatni a sportággal kapcsolatban megjelenő tartalmakat. Mádl Ildikó, akit nemcsak kiváló sportolóként, de kiváló emberként is ismerünk a sportágban, ezt most megtette. Ilyen van, és igen, ez egy vita, de abszolút a normális világunk keretein belül van.”