NS-klub: Kolodzey Tamás ötven éve tudósítja töretlenül az olvasókat

„Bécs István, a Népsport korábbi szerkesztője a nagyanyám testvére volt, ő ajánlott külsős munkatársnak az Észak-Magyarország napilaphoz. Mások is szóltak az érdekemben, a miskolci rádióban is ekkoriban kezdtem dolgozni Szepesi György közbenjárására, akivel egészen haláláig szinte apa-fia viszonyban voltunk, így indultam el a pályán – mondta lapunknak Kolodzey, majd hozzátette: – Egy vagy két ember alkotta akkoriban az újságok sportrovatát, mi írógépen vagy kézzel írtunk, majd telefonon diktáltuk be a tudósításokat a szerkesztőségeknek. A mai viszonyokhoz képest hályogkovács módon dolgoztunk, de ne felejtsük el, ez ötven évvel ezelőtt volt.”

Középiskolát követően tanár szeretett volna lenni, azonban a sikertelen felvételi után szabadúszóként folytatta. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy volt ideje kibontakozni újságíróként, tudósítóként.

„Tanárképző főiskolára jelentkeztem, de elsőre nem vettek fel, ezért egy évig csak külsős munkáim voltak. Rendkívül élveztem ezt az időszakot, mert a legkiválóbb emberektől tanulhattam a szakmát. Rengeteget foglalkoztak velünk, fiatalokkal. Kéziratokat elemeztünk, akkor tanultam meg, hogy nem létező szó az, hogy »ténykérdés«, hiszen vagy tény valami, vagy kérdés. Vagy hogy nem lehet használni a »de« és az »azonban« szót egymás után. Nem fogalmazhattunk pongyolán, mert aki így adott le anyagot, megnézhette magát. Népsportos példa: egy atlétikai tudósításban leírtam a 400 méteres futásnál, hogy hátszéllel futottak, csak arra nem gondoltam, hogy körben nem lehet hátszél. Erre Subert Zoltán, a lap atlétikai szakírója azt mondta: »Az anyagodat veled együtt kivágom a lapból«. Vad Dezső szerkesztő pedig az egyik kosárlabda-tudósításommal kapcsolatban hívott fel, amiben leírtam a stagnálás szót. Azt mondta: »Fiam, milyen szó az, hogy stagnál? Tudod, ki használ idegen szavakat? Aki nem tud magyarul.« – hát így tanultam én a szakmát.”

Hosszú és színes pályafutása alatt számtalan sportágba belekóstolt, Puskás Ferenccel is csinált interjút, mégsem a labdarúgás volt a kedvence.

„Tíz-tizenöt sportággal foglalkoztam behatóan, jégkoronggal, kosárlabdával, kézilabdával, atlétikával, cselgánccsal, birkózással például. A futballt is szerettem, de a többi labdajátékot jobban. Pályafutásom csúcsa a riói olimpia volt, ahol akkreditált újságíróként voltam jelen. Másik óriási élményem, hogy Szepesi György szerzett nekem a 2006-os németországi labdarúgóvébére jegyeket. Franz Beckenbauert hívta fel, aki a rendezőbizottság elnöke volt, én pedig Szepesi és a FIFA vendége lehettem” – emlékezett Kolodzey Tamás.