Ötkarikás történetek: Pósta Sándor doktor is volt, különc is volt

Megannyi hasonlóságot fedezhetünk fel Pósta Sándor pályafutása és a jelenkor történései között, nem beszélve arról, hogy a vívóklasszis éppen száz éve, Párizsban nyert olimpiai arany-, ezüst- és bronzérmet, és vált ezzel a magyar csapat legeredményesebb versenyzőjévé. Pedig a kezdeti sikeres lépések után hátat fordított a vívásnak, amikor szembesült azzal, hogy sokszor hiába az egyértelmű tusok, a bírók belenyúlhatnak – és bele is nyúlnak – egy-egy asszó kimenetelébe.

A kolozsvári orvosi egyetemen tanult, aztán az első világháborúban megsérült a csípője, s bár a bécsi műtét és a kitartó gyógytorna meghozta az eredményét, a vívás csak fokozatosan tért vissza az életébe. De aztán akkora elánnal és sebességgel, hogy miután 1922-ben magyar bajnok lett kardvívásban, Párizs és az olimpia egyértelmű céljává vált – a főpróbának kikiáltott viadalt Pósta meg is nyerte, csakhogy akkor meg úgy tűnt, az anyagiak gátat szabnak indulásának. Ekkor sietett segítségére szülővárosa, Baja, így Pósta utazhatott. A többi már történelem: a tőrcsapattal bronzig, a kardválogatottal ezüstig jutott, de ő aranyra vágyott.

A kard egyéni döntőjéig Pósta Sándor és a francia Roger Ducret jutott el Párizsban. Négy évvel a trianoni szerződés után. Minden bizonnyal igaz a történet, miszerint a döntős vívóknak felajánlották, válasszanak olyan zsűrit, amelyben mindketten megbíznak. „Ducret felajánlotta nekem a választás elsőbbséget, ezek után én azt mondtam, ha neki is megfelel, legyen mind az öt versenybíró francia” – emlékezett később Pósta Sándor. A döntő 4:0-s végeredményt hozott, vagyis egyértelmű volt, ki a jobb kardvívó.

És hogy igazán aktuális hasonlóságot is hozzunk a végére: Pósta Sándor kerülte a nyilvánosságot, a versenyeken még a fotósokat is megkérte, hogy róla ne készítsenek képet – csapatfotózáskor egyszerűen felszívódott. A párizsi aranyérme után a szállodai szobájában pihent, amikor egy francia újságíró interjút szeretett volna vele készíteni. Pósta nem nyitott neki ajtót, viszont kiküldte a névjegyét, amelyre ezt írta: „Megnyertem az olimpiát. Ez az én nyilatkozatom!”