„Én nagyon erős vagyok fejben, de ez nem egyik napról a másikra alakult ki, ehhez sok mély ponton kellett átrágnom magam” – utal Fatima az életének egy olyan fejezetére, amit ma már előző életnek hív.
„Egyetértek azzal, hogy világpolgár vagyok. Természetesen Magyarországon születtem, magyarok a szüleim, itt szocializálódtam, és csak huszonnégy évesen kezdtem el nagyon utazni. Huszonöt évesen volt az, amikor azt mondtam, hogy én külföldön élek, bár ezt az első fél évben még magamnak sem vallottam be. Éltem Tenerifén, Mallorcán, Kubában, Mexikóban, Hondurasban, voltam nagyon sok helyen néhányhónapot a felkészülés miatt, mondjuk a Bahamákon vagy Horvátországban. Úgyhogy most azt mondom: az az otthonom, amikor a családommal vagyok Magyarországon. Illetve amikor a tengerben vagyok. Azt is az otthonomnak mondom, bárhol is legyek a nagyvilágban.”
Fatima beszélt arról is őszintén és mélyen, hogy mit él meg akkor, amikor egy-egy, végül rekordot hozó merülésre készül:
„Óriás stresszben vagyok verseny előtt, és felhívom apát vagy anyát, hogy »Jaj, most nagyon izgulok!«, na, akkor mindig erőt adnak nekem.”
