„Faipari mérnök vagyok, és bár más munka lett volna, én a szakmámban szerettem volna dolgozni, de hiába. Így ez egy depresszióba hajló időszak volt nálam – vágott bele Csécsei Zoltán. – Végül Budapesten, egy rönkházakat építő cégnél helyezkedtem el. Megérkeztem, kifizettem az albérletet, a kauciót, és egy olyan szobában laktam, amelyben semmiféle bútor nem volt, az ágyneműk és a ruhák alkották az ágyamat. Annyi pénzem maradt, hogy vettem egy hatalmas bödön zsírt meg kenyeret, és azt ettem. Amikor hó végén már láttam, hogy mégis marad egy kis tartalék, akkor vásároltam hozzá piros paprikát is.” „Faipari mérnök vagyok, és bár más munka lett volna, én a szakmámban szerettem volna dolgozni, de hiába. Így ez egy depresszióba hajló időszak volt nálam – vágott bele Csécsei Zoltán. – Végül Budapesten, egy rönkházakat építő cégnél helyezkedtem el. Megérkeztem, kifizettem az albérletet, a kauciót, és egy olyan szobában laktam, amelyben semmiféle bútor nem volt, az ágyneműk és a ruhák alkották az ágyamat. Annyi pénzem maradt, hogy vettem egy hatalmas bödön zsírt meg kenyeret, és azt ettem. Amikor hó végén már láttam, hogy mégis marad egy kis tartalék, akkor vásároltam hozzá piros paprikát is.”
