– Ön sohasem akarta – ahogy gyakran hangoztatják – feszegetni a határait?
– A távot illetően nem – felelte a sebész. – A leghosszabb táv, amit teljesítettem, negyvenöt kilométer volt. Húsz évvel ezelőtt, amikor még nem jöttek divatba az ultratrailek, az egyik sporttársunk kitalálta, hogy minden évben fussuk át a Mecseket keleti-nyugati irányban. Mecseknádasdtól indultunk, és Óbányát, Kisújbányát is érintve érkeztünk meg Hetvehelyre, a Mecsek nyugati végébe. Volt benne ezerkétszáz méter szintkülönbség.– Ön sohasem akarta – ahogy gyakran hangoztatják – feszegetni a határait?
– A távot illetően nem – felelte a sebész. – A leghosszabb táv, amit teljesítettem, negyvenöt kilométer volt. Húsz évvel ezelőtt, amikor még nem jöttek divatba az ultratrailek, az egyik sporttársunk kitalálta, hogy minden évben fussuk át a Mecseket keleti-nyugati irányban. Mecseknádasdtól indultunk, és Óbányát, Kisújbányát is érintve érkeztünk meg Hetvehelyre, a Mecsek nyugati végébe. Volt benne ezerkétszáz méter szintkülönbség.
– A nyolcvanhat tagú mezőnyben legendásan nehéz terepen szerzett tizenhatodik helyet az 1993-as amerikai tájfutó-világbajnokságon. Visszaidézné a körülményeket?
– Volt ott minden… Köves, mocsaras, bozótos terep, leégett részekkel tarkított erdő, ösvény csak elvétve. De jó formában voltam, elkaptam a fonalat. Nagyon büszke vagyok az első vébémre is, amelyet 1989-ben a tájfutás hazájában, Svédországban rendeztek, és kilencvenhét induló között huszonharmadik lettem húszévesen.
A teljes interjút elolvashatja a csupasport.hu weboldalon.
