A sportszerűség határain túl: „gúnárok” a porondon
Aki látta az esetről készült a videót, emlékezhet rá, hogy a folytatásban semmilyen csetepaté nem volt a két együttes tagjai között. A sportszerűtlen tett olyan nyilvánvaló volt, hogy a csapattagok közül is többen megkérdőjelezték az edző cselekedetét. A magyar internetes fórumokon – természetesen korábbi sportszerűtlenségei, ellentmondásos megnyilvánulásai és persze eredményei miatt is – csak kisbetűvel, „gúnárként” gúnyolt edző kilépett a sport keretei közül: olyat tett, amiért teljes joggal törnek pálcát a feje fölött.
A sportlegek legújabb fejezetében a „fekete bárányokat” mutatjuk be – azokat a sportolókat, akiket sportszerűtlen cselekedetük miatt örökre megbélyegeztek és akik közül sokan elvesztek a sport számára.
Aki látta az esetről készült a videót, emlékezhet rá, hogy a folytatásban semmilyen csetepaté nem volt a két együttes tagjai között. A sportszerűtlen tett olyan nyilvánvaló volt, hogy a csapattagok közül is többen megkérdőjelezték az edző cselekedetét. A magyar internetes fórumokon – természetesen korábbi sportszerűtlenségei, ellentmondásos megnyilvánulásai és persze eredményei miatt is – csak kisbetűvel, „gúnárként” gúnyolt edző kilépett a sport keretei közül: olyat tett, amiért teljes joggal törnek pálcát a feje fölött.
A sportlegek legújabb fejezetében a „fekete bárányokat” mutatjuk be – azokat a sportolókat, akiket sportszerűtlen cselekedetük miatt örökre megbélyegeztek és akik közül sokan elvesztek a sport számára.
TE IS FIAM, BELOKASZ?
Naiv dolog lenne azt hinni, hogy a sporttörténeti ókorban, amikor még nem az anyagi, sokkal inkább az erkölcsi megbecsülés miatt álltak rajthoz a sportolók, csupa tisztességes próbálkozó indult volna el. 1896-ban, az első modernkori nyári olimpián Kellner Gyula úgy szerezte meg a magyar sporttörténet eddigi egyetlen érmét maratoni futásban, hogy az előtte célba érkező görög Szpiridon Belokaszt kizárták, miután a táv egy részét szekéren tette meg.
Néhány példa azt mutatja, a közlekedési eszközök „titkos” bevetése örökzöld gondolat néhány futó fejében. Fred Lorz saját beszámolója szerint ugyan nem szándékosan, de megnyerte a 1904-es St. Louis-i olimpia hasonlóan – a pályarajzot figyelembe véve talán még inkább – embert próbáló számát. Lorz elmondása szerint kilenc mérföld után teljesen kimerült, ezért elfogadta edzője invitálását, és beugrott az autóba, hogy aztán a következő tizenegy mérföldet azzal tegye meg, akkor viszont lerobbant a kocsi. Lorz ekkor úgy gondolta, hogy viccből befut a stadionba, és átszakítja a célszalagot, a mutatványt a nézők természetesen hatalmas tapssal fogadták, ám a szervezők nem voltak ilyen humoros kedvükben, első határozatukban örökre eltiltották. Lorz bocsánatkérése azonban meghallgattatásra talált, így a következő évben már rajthoz állhatott a bostoni maratonin, és azt tényleg megnyerte.
Egyébként meglepő, hogy milyen gyakran jelennek meg csalással próbálkozók a hosszútávú atléták között. Egy éve például a Bécs–Budapest szupermaratonin történt az, hogy a záró nap előtt az egyik futó, Anatolij Kruglikov átadta a rajtszámát és a chipjét testvérének, Nyikolajnak, aki két percet vert az egész mezőnyre. Talán nem is lett volna olyan feltűnő a dolog, ha Anatolij korábban már nem adja fel a küzdelmet. És ez csak egy történet, amikor a csalásra fény derült.
Nem használt a turpisság Borisz Onyiscsenkónak sem, pedig az öttusázó fifikás módszerhez folyamodott. A szovjet versenyző az 1976-os montreali játékokon a technikán igyekezett úrrá lenni azzal, hogy pengéjére olyan szerkezetet szerelt, amely lehetővé tette neki, hogy bármely pillanatban zárja az áramkört, és így találatot jelezzen ellenfelénél. Talán túlságosan is megnyugtatta a találmány a versenyzőt, ugyanis az angoloknak feltűnt, ha nem akarja, akkor is találatot ér el Onyiscsenko. Kiderült a sportszerűtlenség, Onyiscsenkót kizárták, vezetői már másnap haza is küldték, további biztosat nem tudunk róla. Pedig nem volt rossz vívó, a müncheni olimpián ő volt a legjobb a páston. Ahogy mondani szokás, kár érte.
ADOK, KAPOD
A kötelek között történt minden idők egyik legemlékezetesebb sportszerűtlensége is. A történet alighanem mindannyiunk előtt ismert, Mike Tyson úgy gondolta, hogy fülben az erő, és kétszer megharapta Evander Holyfield „hallókészülékét” a két nehézsúlyú ökölvívó 1997-es, második összecsapásának harmadik menetében. Iron Mike-ot diszkvalifikálták, az édesség- és jelmezipar pedig remek profitot fölözött le az esetből ötletet merítve.
A baseballban alapvetően nincs benne a testi kontaktus, mégsem ritka, hogy játékosok egymásnak esnek. Az alábbi videóból világosan kiderül: az ütőjátékosok előszeretettel intéznek kirohanásos támadást a dobók ellen, ha testükön a labdát érezve a pontatlanságot szándékosnak vélik. Azért az elkapót karaterúgással leteríteni nem szép dolog, és alighanem az ütő sem azért repült az ellen felé, hogy egyenlőek legyenek az erőviszonyok.
Bezzeg, a hokiban! Ott a show része, hogy a játékvezetők engedik, néha egymáson vezessék le a feszültséget a felek – ököllel. 2000 februárjában mindezek ellenére Marty McSorleynaksikerült egy botütéssel befejezni NHL-pályafutását, miután a botlendítés három másodperccel a mérkőzés vége előtt Donald Brashear fejét érte, miközben a korong a környéken sem volt. A bostoni védő minden idők leghosszabb NHL-büntetését kapta, ám az egy év letelte után sem tartott rá senki sem igényt az elitligában. Brashear nem szenvedett maradandó károkat az agyrázkódástól, jelenleg a New York Rangerst erősíti.
1993-ban Dale Hunter attól pöccent be, hogy Pierre Turgeon bevette a washingtoniak kapuját, és gólöröme közben öklelte fel az islanderses játékost. Hunter 21 mérkőzéses eltiltást kapott – az addigi legnagyobbat – tettéért. Jellemző, hogy a fővárosiak később úgy vonultatták vissza 32-es számú mezét, hogy ő a kiállítottak „ketrecéből” nézte végig a ceremóniát…
Dennis Rodman, a kosárlabda fenegyereke játéka mellett azzal hívta fel magára figyelmet, hogy amikor egy ütközésnél az alapvonalon kívülre került, alaposan megrúgott egy operatőrt. A Féreg egymillió dollárja bánta az esetet – a Chicago Bulls ennyit vont le éves fizetéséből –, és a játékos 11 mérkőzésen át gondolkozhatott a körülményeken.
Eddig olyanokról volt szó, akik ellenfelükkel, ellenfeleikkel szemben követtek el valamilyen sportszerűtlenséget. Vannak azonban olyanok is, akiknek még csak tettlegességig sem kellett eljutniuk, mégis felháborították a közvéleményt.
KEDVES BÍRÓ SPORTTTÁRS, EZT NEM GONDOLHATJA KOMOLYAN!
Jon Drummond esete még ellentmondásosabb. Az amerikai atlétát a 2003-as párizsi világbajnokság 100 méteres számának negyeddöntőjében zárták ki rossz start miatt. Drummond szerint viszont jó volt a rajtja, ezért nem mozdult a pályáról. Reklamált, tiltakozott, majd ülő- és fekvősztrájkba is belekezdett. A szurkolók egy része az atléta pártját fogta a visszajátszás alapján, és később valóban kiderült, hogy a gép hibásan jelzett. Végül Drummond könnyek között elhagyta a futópályát, viselkedése miatt természetesen büntetést kapott. A korábbi atléta amúgy 2006 óta Tyson Gay egyik edzője, arról nincs információnk, hogy a startokat együtt gyakorolják-e.
Serena Williams is tiltakozott, igaz, neki sem sok haszna származott a dologból. Az amerikai teniszező az idei US Open elődöntőjében 4:6, 5:6-nál „a döntőbe reklamálta” Kim Clijsterst, miután az élesszemű vonalbíró kiszúrta, hogy lábhibát követett el. Serena ugyanis ezt követően „halálosan” megfenyegette a vonalbírót, s hiába szabadkozott a mérkőzésvezetőnek, így is bűnhődnie kellett, a mérkőzésébe került a dolog, utólag pedig három év, felfüggesztett eltiltás kapott a New York-i szervezőktől.
Mindez persze smafu ahhoz képet, amiket John McEnroe művelt pályafutása során. Az öntörvényű zseni egyik wimbledoni mérkőzése alkalmával szállóigét teremtett, amikor egy méterről kiabálta a mérkőzésvezető arcába, hogy „nem gondolhatod komolyan!” Zeneszám lett belőle, vicceket gyártottak rá, és önéletrajzi könyvének is ez lett a címe. Persze mondott ő ennél csúnyábbat is, de nem biztos, hogy azt elbírta volna a nyomdafesték a könyv első oldalán…
Ám még McEnroe művész úr sem ment soha olyan messzire, mint Angel Matos. A kubai tékvandóst a pekingi olimpia bronzmeccsén leléptették, miután a sérült lába miatt kért szünetnél nem tartotta be az időlimitet. A sportoló az ítéletet meghallva – nem éppen angyal módjára – orrba rúgta a bírót, ezért soha többi nem láthatjuk őt már olimpián és tékvandóversenyen sem.
CSEREBERE, FOGADOM
Sportszerűtlenségi kategória, de már túlmutat azon, amikor valakik hivatalos adataikat módosítva jutnak jogtalan előnyhöz. Azokat a férfiakat, akik magukat nőnek deklarálva a világ legjobbjai lehettek, Sportlegek-sorozatunk egy külön fejezetében mutattuk be, de számtalan olyan történet van, amikor egy-egy fiatal sportoló korát hamisítják meg, hogy fiatalabbként feltűntetve érvényesítsék adottságait. Az Egyesült Államokban Danny Almonte az elmúlt évek leghíresebb példája az említettekre. A fiút 2001-ben a médiában mindenhol zseniként mutattak be, miután csapatát győzelemről győzelemre vezette, egészen addig, amíg ki nem derült, hogy a baseballozó nem 12, hanem 14 éves.
A legmegdöbbentőbb hasonló esetre azonban a 2000-es paralimpia után derült fény, amikor Carlos Ribagorda, a spanyol kosárlabda-válogatott egyik tagja elismerte, hogy a csapat több tagja egyáltalán nem küzd tanulási nehézségekkel, és semmilyen orvosi vizsgálaton nem vettek részt, mielőtt megnyerték a sydneyi küzdelmeket. Spanyolország kénytelen volt visszaadni az aranyérmeket, és világossá vált: a csalás immár a paralimpiára is kiterjed.
Hasonló csalások visszhangjával csak a fogadási botrányoké és a doppingé veszi fel a versenyt. A Chicago „Black Sox” 1919-es botrányába egy egész sportág belerendült – a White Sox World Seriesbe jutó legjobb játékosai szinte egytől egyig érintettek voltak a meccsek eladásában –, de az elmúlt hónapok történései alapján kijelenthetjük, ma sem vagyunk híján bundáknak, a doppingeseteknek pedig egyenesen se szeri, se száma.
A játékvezetők között is időről időre felbukkannak csalók, elég ha csak a koreai ökölvívó, Pak Szu Hung szöuli győzelmét vesszük elő. Ellenfele, bizonyos Roy Jones Juniorháromszor többet talált célba – utólagos számítások szerint 86–32 volt a különbség az amerikai javára –, mégis a hazai versenyző kezét emelték magasba 3–2-es pontkülönbséggel. Ez az eset már a legmagasabb körökbe is elvezet… Mindenesetre Pak elnézést kér az eset után, de az aranyat megtarthatta.
Miután az 1994-es lillehammeri olimpia előtt a műkorcsolyázó Tonya Harding és férje arra kérte egy barátját, hogy súlyosan sebesítse meg a legnagyobb rivális Nancy Kerrigant, köztörvényes bűnözőkkel kerültek egy kategóriába. A börtönt nem kerülhették el, Tonya Harding pedig az egyik legegzotikusabb sportolói pályafutást tudhatja magáénak, miután műkorcsolya után ökölvívásban is kipróbálta magát.
Ugyan hivatalos felmérés nem készült, beszámolók szerint a történtek hatására sem csökkent Kozakiewicz népszerűsége hazájában.
