Mórocza Andrea segítette – érmet nyert az utolsó BSZM-en Strifler Attila 

– Bronzérmet szerzett a Balaton Szupermaraton 196 kilométeres távján: elérte a célját? 
– Tizennégy órán belül szerettem volna beérni – mondta a Csupasportnak Strifler Attila, aki 13:33:56-os idővel harmadik lett a Balaton Szupermaraton 196 kilométeres távján. – Ezelőtt kétezerhúszban indultam utoljára egyéniben a BSZM-en, az akkori legjobb időm tizennégy óra huszonkét perc volt, ezt pedig mindenképpen meg szerettem volna dönteni, abban pedig csak reménykedtem, hogy ezzel érmet is nyerhetek. Ráadásul akkor éppen lecsúsztam a dobogóról, negyedik lettem. December óta készültem a BSZM-re Szabó Gábor iránymutatásával, de feleségem, Mórocza Andrea is rengeteget segített, sok-sok tanáccsal látott el.

– Ráadásul a tavalyi Ultrabalaton- és Spartathlon-győztes felesége végig ott volt mellette a BSZM alatt.
– Így van, ő kísért és segített a frissítésben, ráadásul Andi írta az időtervet is. Minden napot felosztottuk résztávokra, és ezekre megbeszéltünk egy időt és tempót. Ezt mindenképpen tartani akartam, ugyanis tudtam, ha ez összejön, akkor meglesz az előre eltervezett időeredmény. Persze, azt is tudtam, hogy a verseny közben bármi felülírhatja a dolgokat.

– Úgy tűnik semmi nem jött közbe. Milyen volt a verseny? 
– Az első nap sokkal jobban ment, mint ahogyan azt vártuk, tudtam feszegetni a határaimat, de még éppen nem futottam el magam, nem sokalltam be. Ez a szakasz sikerült a legjobban, a célba érkezéskor azt gondoltam, hogy csak Bódis Tamás van előttem, de kiderült, hogy hiába futottam nagyszerű időt, csak negyedik vagyok. Ezen igencsak meglepődtem. A második napon tartom a legnehezebbnek, egyrészt a szakasz hossza, másrészt az első nap fáradtságai miatt. Minden rajt előtt végeztem egy kisebb bemelegítő futást, a második napon is éreztem, hogy nagyon jól pörögnek a lábaim. Azt tudtam, hogy Bódis Tamás és Kanaev Gennadii más szintet képvisel, elhúztak tőlünk. Az első napon összeszedett három perces hátrányomat le tudtam dolgozni, így a második napon máris feljöttem összetettben a harmadik helyre. 

 

– Mi történt a harmadik és negyedik napon?
– A harmadik nap, azaz a Badacsony-Balatonfüred szakasz a kedvencem. Nem csak azért, mert ez a legrövidebb, negyvenhárom és fél kilométer, hanem azért, mert szeretem a terep adottságait is. A célom az volt, hogy megvédjem a harmadik helyet, ez pedig sikerült is a nap végére. A zárónapon nem akartam ráülni az eredményre, mindenképpen ki szerettem volna hozni magamból a legjobbat. Meglett a harmadik hely, összességében remekül felépített versenyen vagyok túl, ami nagy részben Andinak köszönhető. Nagyszerűen frissített, sokat segített, nekem csak a futásra és a pihenésre, regenerációra kellett figyelnem. A legszebb része az volt a BSZM-nek, amikor a díjátadón Andi adta át a díjakat. Mivel ő tartja a női pályacsúcsot, felkérték a szervezők, így tőle kaphattam meg a jutalmakat. Különleges élmény volt számunkra.

– Miképp oldotta meg a futások közötti regenerációt? 
– Ez jó kérdés, ugyanis ez a legfontosabb dolog a BSZM-en, én pedig még sosem fordítottam ilyen sok energiát rá, mint most. A verseny után bevittem, amit kellett, egy órára felvettem a kompressziós csizmát, sokat ettem és ittam, sétáltam, jógáztam, speciális nyújtógyakorlatokat végeztem és hengereztem. Ugyanezt megcsináltam a másnapi futás előtt is, szóval a két futás között kétszer – a sétát leszámítva. Ez volt a kulcs, ráadásul a rajt előtt légzőgyakorlatokat végeztem és meditáltam.

– A hírek szerint ez volt az utolsó BSZM: ezt lehetett érezni a hangulaton?
– Próbáltam élvezni minden percét, ami sikerült is, nem érzem, hogy az utolsó rendezés rányomta volna a bélyegét a hangulatra. Ismét nagyszerű volt a légkör, minden szuperül ment, bár talán még nem is dolgoztuk fel, hogy többet nem lesz BSZM. 

– Visszatérve a versenyre: volt valami különleges nehézség? 
– Semmi különös probléma nem jött elő, csak olyan nehezítő tényezők voltak, amelyek mindenkinél jelentkeztek. A harmadik nap egy kicsit szelesebb volt, de összességében az időjárás nagyon kedvezően alakult a négy nap alatt, aminek köszönhetően mindenki nagyon szépen teljesített.

– Előretekintve: milyen céljai vannak a közeljövőt illetően? 
– Márciusban a Fedrid Császta Trail-en leszek ott, majd a Telekom Vivicittán iramfutóként veszek részt, utóbbi remek küldetés, mindig jó érzés másoknak segíteni a céljuk elérésének érdekében. Atán a következő nagy versenyem a májusi Ultra-Trail Hungary lesz, innentől arra készülök.