Bogár János és a Daráló: Még nem teljesítettem kihívást ilyen hidegben

– Január közepén teljesítette a 137 kilométeres Darálót az edelényi Kastélysziget sétányán: miért a legnagyobb hidegben futott?
– A Daráló meghívásos esemény, a futók egymást jelölik meg, így megy ez a körforgás, és most került rám a sor – mondta Bogár János, aki 16 óra és 47 perc alatt teljesítette a 137 kilométeres Darálót, azaz száz kört tett meg az edelényi Kastélysziget sétányán. – Nemes László barátom jelölt meg decemberben, így jött ki ez a dátum. Sajnos, az előttem lévő hölgy visszamondta a futást az extrém hideg miatt, én pedig úgy voltam vele, hogy miért ne próbáljam meg. Igyekeztem minél jobban felkészülni, sokat futottam hidegben, pedig ez nem igazán ajánlatos. Szerencsére nem akadt semmi problémám, sem a hideggel, sem mással.

– Gondolom, ilyen körülmények között nem volt könnyű a futás...
– A kihívás rajtja éjfélkor van, így a párom is megszenvedte az elejét... Mínusz tizenöt Celsius fokban kezdtük, az eleje kellemes volt számomra, ugyanis hajtott az adrenalin, de a Ildikó előtt le a kalappal, ő a hatalmas hidegben ott fagyoskodott mellettem és literszámra főzte a meleg teát. Nagyon hálás vagyok neki, nélküle ez a kihívás sem sikerült volna, ráadásul ő tényleg mindig ott van mellettem és támogat. Szóval, előzetesen kicsit aggódtam az időjárás miatt, nem voltam biztos benne, hogy beérek a tizenhét órás szintidőn belül. Többször is szünetet tartottam, három-négy kilométereként forró teát ittam. A felétől kiszámoltam, ha hat-, hétperces ezreket produkálok, akkor éppen beérek a célba, s ez így is lett, tizenhárom percen múlt a sikeres teljesítésem. Éjjel három órától reggel hétig egyedül voltam kint a nagy mínuszban, ezt mentálisan át kellett vészelnem, azonban a maradék idő szó szerint elröppent. Szinte hihetetlen, de mindig voltak kint szurkolók, akiknek hálás vagyok a támogatásért. A legszebb pillanat az volt, amikor óvodáskorú gyerekek jöttek ki húszan-harmincan, és szurkoltak nekem. Nagyon aranyosak voltak, melengették a szívemet, ekkor nem is fáztam annyira. De jöttek korábbi Daráló-teljesítők és a szervezők közül is, jól estek mindenkinek a kedves szavai. Ha név szerint megemlíthetek néhány embert, akkor köszönöm szépen Puskás Bélának a szeretetteljes fogadtatást, Orosz Attilának, Szólláth Lajosnak, Nemes Lászlónak és Gunda Leventének a biztatást, valamint a Bárány Étteremnek a nyugodt ráhangolódás biztosítását és a finomságokat. Futás közben a palacsinta és a sütemények nagyon jól estek, és kaptam egy plüss jegesmedvét is. Olyan felemelő pillanatokat éltem át ezekkel a csodálatos emberekkel, hogy el sem tudom mondani. 

– Mi volt legnagyobb nehézség?
– Lassan negyvenöt esztendeje futok, de ilyen extrém hidegben még nem teljesítettem kihívást vagy versenyt. Persze, minden télen edzek folyamatosan, a lábamban bőven benne vannak a kilométerek, de van különbség egy edzés és a százharminchét kilométeres kihívás között. Dombos volt a pálya, a murvás-köves talaj helyenként csúszott, nagyon figyelni kellett. Mentálisan ott kellett lenni és le kellett gyűrni a nehézségeket. Nem szeretek hidegben futni, inkább legyen negyven Celsius fok, mint mínusz tizenöt. Azonban most ez volt a feladat, elfogadtam a kihívást, odatettem magam és teljesítettem. Az egészségem volt a legfontosabb, azt előre eldöntöttem, ha bármilyen kicsi probléma is közbejön, akkor azonnal abbahagyom. Szerencsére ilyesmiről szó sem volt, miden a legnagyobb rendben ment.

– Ilyen dermesztő, és mégis felemelő idénykezdet után miként néz ki a folytatás?
– A Daráló jó löketet adott a folytatásra. Ami az esztendő további részét illeti, jó eséllyel ott leszek – és mondhatom főversenyeimnek is – a Kassa-Miskolc Ultramaratonon, a dupla Balaton-körön, az Ultra Tisza-tó versenyén, a Spartathlonon és Authentic Phidippides Runon. Természetesen ezeken kívül jó néhány további eseményen is részt szeretnék venni, tavaly közel hetven versenyen voltam ott, jó lenne idén is legalább ilyen számot produkálni. Imádok részese lenni a rendezvényeknek és találkozni a futótársaimmal, szurkolni nekik és jókat beszélgetni velük.

Borítókép: Edelényi Futók Egyesülete