Hazai pályán versenyzett, győzött is az Őrségben

Magabiztos futással győzött az őrségi félmaratoni leghosszabb távján: előzetesen is az aranyérem megszerzése volt a célja?

Visszatérő vendég vagyok az őrségi félmaratonin, a koronavírus-járvány előtt a rövidebb távon kétszer is győztem – mondta a Csupasportnak Karsai Márton, aki 01:27:20 órás idővel nyert a félmaratoninál kissé hosszabb, 24 kilométeres távon. – Aztán a Covid miatt évekig nem rendezték meg az eseményt, tavaly pedig részt vettem a leghosszabb távon, s meglepően jól ment, sikerült első helyen végeznem. Idén aztán visszatértem, s mindenképpen szerettem volna megvédeni a címemet – ehhez mérten picit tudatosabban is készültem fel. Habár a pálya útvonala csak részben egyezett, illetve idén valamivel hosszabb is volt a táv az egy esztendővel ezelőttihez képest, a vártnál jobb idővel tudtam győzni. Mivel szentgotthárdi vagyok, az Őrségben futni nekem gyakorlatilag hazai pályát jelent. Ezúttal is élveztem a futást, csodálatos helyeken járhatunk, ismét remek volt a környezet és a szervezés. Szóval, a terepviszonyok és a pálya ismerős volt, összességében nagyszerű versenyen vagyok túl. A győzelem miatt pedig természetesen boldog vagyok.

Mi volt a stratégiája? 

Együtt indították a rövid és a hosszú távot, s habár picivel lassabb tempót terveztem az elején, meglepően könnyedén elbírtam az iramot. Az első kör végéhez érve a hosszabb lejtő segített a pulzus normalizálásában, ami nagyon jókor jött, hiszen ekkor még sok-sok kilométer volt hátra. A táv felénél Őriszentpéterre érve hatalmas lökést adott a szurkolók, barátok és a család biztatása, a második körben pedig már teljesen egyedül futhattam az élen, magabiztosan haladtam a győzelem felé. Nem volt nyomás hátulról, nem volt körülöttem senki, csak magamra kellett figyelnem, s így össze is jött a győzelem.

Volt bármiféle nehézség a huszonnégy kilométeres táv alatt?

Persze, akadt nehéz pillanat. Volt a pályában némi szintkülönbség és néhány emelkedő, egy ízben pedig hullámvölgybe kerültem, kiestem a ritmusból, de viszonylag gyorsan visszatértem a normál utazótempómhoz. A verseny előtti időszakban volt két harminc kilométeres edzésem, így a táv nem okozott problémát, készültem rá.

Milyen sportmúlttal a háta mögött kezdett futni hosszabb távokat? 

Hétesztendős koromban Fut a Gotthárd nevű helyi futóversenyen indultam, s hatalmas meglepetésre korosztályos első lettem. Hat kilogramm banánt kaptam a győzelemért, s olyan vékony voltam, hogy egyedül nem is tudtam lecipelni a színpadról… Ezzel kezdődött minden, innen datálható a futás iránti szeretet. Sokat voltam a szabadban, rengeteget futottam. Később megalakult a helyi, amatőr futószakosztály, amelynek rögtön a tagja lettem. Elkezdtünk járni környékbeli, magyar, osztrák és szlovén versenyekre, valamint kupasorozatokra, szinte minden hétvégén valahol futottunk. Szép emlékeim vannak erről az időszakról, s a futás megmaradt a gimnáziumi, majd a grazi egyetemi éveim alatt is. Jártam versenyekre, motivált, hogy egyre gyorsabb legyek, ezáltal pedig különféle edzéseket végeztem. Sosem volt edzőm, mindig magamtól készültem. Eleinte rövidebb távú megmérettetéseken vettem részt, majd képbe került a félmaratoni, ami úgymond teljesen más kávéház. Először huszonhárom esztendős koromban teljesítettem a félmaratoni távot, majd az iskola mellett dolgozni kezdtem, s a munkát egyre nehezebb volt összeegyeztetni az edzésekkel. Arra azért mindig figyeltem, hogy a futás sose maradjon ki a programból. Büszke vagyok a két stájer egyetemi bajnoki címemre ötezer méteren, de kétszer megnyertem egy nívós szlovéniai verseny tízkilométeres távját is.

Milyen célokkal vág neki 2026-nak?

Decemberben Malágán teljesítem az első maratonomat, s mivel már a célegyenesben vagyok, szép lassan kezdek visszavenni az edzések intenzitásából. Magamhoz képest többet futottam az elmúlt hetekben, a versenyt fejben már összeraktam, meglátjuk, mi sül majd ki belőle. Zöldfülű vagyok, nem tudom, mit várjak magamtól, lehet, lehet, hogy minden klappol majd, és hatalmas élmény lesz a maratoni táv is. Természetesen sok minden függ majd a körülményektől, az időjárástól és nem utolsó sorban az erőbeosztástól is. Néha megkérdezik, ezt követően jön-e az ultratáv, de nem tervezem. A maratoni felkészülés is rengeteg időt vesz el, nehéz összeegyeztetni a munkával, illetve kompromisszumokat kellett kötni a családommal is. Szóval, várhatóan maradok a félmaratoni és a maratoni távoknál a jövőben.