Mintha szaunában futott volna, mégis győzött az Öreg-Bakonyon

Milyen céllal vágott neki a távnak?

Először is, korán kezdődött a nap számomra, ugyanis Balatonlellén nyaraltunk éppen, így hajnali három előtt felkeltem, összepakoltam és a rajt helyszínére vezettem – mondta Valkai Eszter. – Mivel inkább aszfaltos futó vagyok, a terep nem az én világon, de ez a verseny remekül illett a huszonnégy órás világbajnoki felkészülésembe. Nagyon meleg volt, úgy voltam vele, lesz, ami lesz, beleadok mindent, aztán majd kiderül, mire lesz elég. Aranyérem lett belőle, aminek természetesen nagyon örülök, de el kell mondanom, hogy öt órán belül szerettem volna célba érni, sajnos két perc negyvenhét másodperccel ebből kicsúsztam.

Gyanítom, ez azért nem rontotta el a kedvét. És milyen volt a futás?

Három kört kellett megtenni, az elején elég sokan voltunk a pályán, ugyanis a harmincnégy kilométeresekkel rajtoltunk együtt. Én a mezőny végén kezdtem, majd szépen lassan jöttem előre, de a verseny közben fogalmam sem volt, pontosan hányadik helyen haladok. A célba érkezve Baranyai Máté főszervező gratulált, s közölte, én győztem, amit nem akartam elhinni. Abszolút meglepetésként ért ez a győzelem. Ami a versenyt illeti, szuper volt, minden a lehető legnagyobb rendben ment, mindent megtaláltunk a frissítőasztalokon, amire a futóknak szükségük volt.
 

Egy ilyen hosszúságú versenyen mindig van valami nehézség – ezúttal mi volt?

Reggel kilenc óra után nagyon meleg lett, úgy éreztem magam, mint egy szaunában. Aztán ott voltak az emelkedők, nálunk, Mohácson nincsenek ilyenek, általában síkon futok, szóval ezek is nehézséget okoztak, de a legnehezebbnek a lejtők bizonyultak, a combjaimat igencsak igénybe vették. Tartottam tőle, hogy elcsúszok, így óvatosságból sok helyen sétáltam lefelé menet.

Az Öreg-Bakony előtt is ért már el szép sikereket ebben az esztendőben. Melyeket emelné ki?

A Balaton Szupermaratonon nem voltam százszázalékos állapotban, de összességében jól sikerült a verseny, élveztem is, a korcsoportomban első lettem. Aztán a Balatonszemesen rendezett száz kilométeres országos bajnokságon a harmadik helyen végeztem, akkor is jó meleg volt, de nagyszerű versenyt szerveztek nekünk.

Milyen tervei vannak az őszre?

Október közepén jön a főversenyem, a franciaországi huszonnégy órás világbajnokság. Hatalmas megtiszteltetés, hogy bekerültem a csapatba, nagyon büszke vagyok rá. Úgy kalkuláltam, hogy talán jövőre jutok el arra szintre, hogy bekerülhetek a válogatottba, de hogy ez már most sikerült, valóságos csoda. Szóval nagy erőkkel készülök a vb-re, azon vagyok, hogy a lehető legjobb formában utazzak az eseményre. Ami a további versenyeket illeti, szeptemberben lesz a Szőlőskör, jó lenne ott lenni, szeretem ezt a megméretést, de még nem száz százalék, hogy részt tudok venni rajta. Ha nem fér bele, akkor privát jelleggel futok egy hosszút, akár egy tízórásat, akár hetven kilométert. Egyelőre a vb-ig tervezek, az ezt követő időszak egyelőre képlékeny. Egy ideje már Maráz Zsuzsanna mutatja az irányt, hivatalosan nem dolgozunk együtt, azonban a közeljövőben jó esély van rá, hogy ő lesz az edzőm. Amennyiben így lesz, jövőre már együtt készülünk, s azt már most tudom, hogy a BSZM-et vagy az Ub-t szeretném teljesíteni, javítani akarok a száz kilométeres időmön, az pedig majd kiderül, a huszonnégy órás milyen nyomot hagy bennem. Az biztos, hogy fejlődni szeretnék, és ennek érdekében mindent meg is teszek.

ÖREG-BAKONY, 50 KILOMÉTER, NŐK
1. Valkai Eszter, 05:02:47
2. Szeredi Judit, 05:16:34
3. Mag Erika, 05:19:33