Távolinak tűnt a cél, de a dupla körösökből erőt merítve teljesítette az Ub-t
Eltelt már egy is idő a verseny óta, de még mindig nehezen dolgozom fel a történteket – mondta Szintay Ágoston. – Hatalmas hullámvölgyeket és -hegyeket jártam meg, akadtak mélypontjaim, fogalmam sem volt, hogy az utolsó nyolcan-kilencven kilométert hogyan teszem meg, de a nehéz pillanatokban arra gondoltam, amit Nemes László barátom mondott a száz kilométeres országos bajnokságon: „Bármennyire is nehéz most, gondolj bele, milyen érzés lesz célba érni.” Ez járt a fejemben, s az, hogy miért harcolok öt éve. A célba érkezés elmondhatatlan érzés volt, természetesen előjöttek az örömkönnyek…
Milyen volt ez a hosszú futás?
Fejben nehéz volt összerakni a futást, nem tudtam elképzelni, hogy ennek egyszer vége lesz. A táv második fele nagyon-nagyon hosszúnak tűnt, folyamatosan jöttek elő a fájdalmak és nehézségek, amelyeket nem volt egyszerű kezelni. Számomra a legnehezebb mégis az volt, hogy alvás nélkül kibírjam. A kisördög csalogatott, feküdjek le, de túl kellett ezen lendülnöm. Az alvásmegvonás az egyik legnagyobb ellenségem, ki kellett lépnem a komfortzónámból.
Jövőre jöhet a következő Ultrabalaton?
Az ember sokszor mondja egy-egy ilyen élmény után, hogy soha többet, de én jövőre is szeretnék ott lenni az Ub-n. Ez Magyarország egyik legjobb futóeseménye, ebben a néhány napban felpezsdül a Balaton, futók lepik el, mindenki kedves a másikhoz. Azonban addig még sok idő van, ha a közeljövőt nézem, akkor a júniusi tihanyi backyardon szeretnék részt venni és a saját korosztályos országos csúcsomat megdönteni, tehát több mint húsz órát a pályán lenni. Ez most a következő nagy célom.
