Egyszer repült, máskor a pokolban érezte magát Miami Beachen

Milyen érzések vannak önben a kihívás teljesítése után?

Örülök, hogy vége, sokkal nehezebben ment, mint ahogyan azt előzetesen elképzeltem – mondta Piringer László, aki Miami Beachen öt nap alatt tíz maratonit futott le. – A lábaim végig jól működtek, sőt, néhány nap eltelte után elmondhatom, hogy szépen regenerálódtak. Kellet néhány nap, hogy fejben lecsillapodjak és visszatérjek a valóságba. Szerencsére a futás során semmi egészségügyi problémám nem akadt, nem fájt a térdem vagy a bokám, és nem keletkezett a talpamon vízhólyag. Utóbbi rendesen megnehezítette volna a dolgom, de egy egyesült államokbeli cég támogatásának köszönhetően nagyszerű sportzokniban futhattam.

A beszélgetés előtt említette, hogy valamiben tévedett is. Mire gondolt?

Már az első napon rájöttem, hogy tévedtem, ugyanis azt gondoltam, maratonikat futok, de egy nap nyolcvannégy kilométert kell megtennem – ez pedig kőkemény ultrafutás.

Ráadásul az időjárás sem kedvezett, nem szeretem erre fogni a dolgokat, de most nagyon szétszedett a nap. Végig harminc fok feletti hőmérsékletben futottam, árnyék nélkül, a bőröm teljesen lebarnultam. Ráadásul nyolcvanszázalékos páratartalomban… Délután két órától volt a legmelegebb a pályán, egészen hatig nagyon kemény volt.

Hogyan nézett ki ez az öt napja a gyakorlatban?

Ebben az időszakban „nem léteztem” otthon, a feleségem gondoskodott a gyerekről. Mindennap öt órakor keltem, hatkor már futottam, majd az első maratoni után hazamentem és visszatöltöttem. Sok szénhidrátot, pizzát vagy tésztát ettem, majd kimentem a második maratonira. A második mindig nehezebben ment, éreztem, hogy a testem nem friss. Este, a második maratonit követően ettem, zuhanyoztam, majd le is feküdtem, másnap öt órakor máris kezdődött az újabb menet. Nehezen aludtam el, a lábaim bizseregtek, előfordult, hogy órákig csak vergődtem az ágyban. Érdekes, mert reggelente friss voltam, mindent rendben éreztem. Durva belegondolni, hogy az alvás mennyire vissza tudja építeni a szervezetet. Egyébként nem aludtam sokat, a legtöbb öt óra volt.

Megszokhattuk már öntől az elképesztő teljesítményt, de hogyan tudta egy nap kétszer is elkezdeni a maratonit?

Nagyon monoton volt a kihívás, ezért zenét és hangoskönyvet hallgattam. Lassan haladtam, nem terveztem előre, de sokat sétáltam. Sőt, rengeteg emberrel beszélgettem is közben. A hétvégén gyerekeknek tartottak futballedzést a pályán, amely körül futottam, rengetegszer gurult ki a labda hozzám. Bevallom, nem esett már jól ilyen leharcolt lábakkal visszarugdosni, így kijöttem a futópályáról és az utcán fejeztem be az utolsó kilométereket. Örülök, hogy vége lett, az utolsó napok valódi kínszenvedést jelentettek. Sok hullámvölgyön mentem keresztül, nem gondoltam volna, hogy ez a nem túl hosszú erőpróba ilyen nehéz lesz. Érzelmileg nagyon hullázóan éltem meg, egyszer valósággal repültem, néhány pillanattal később ugyanazon a pályán futva a pokolban éreztem magam. Sokszor nem volt kedvem hozzá, mentálisan és fizikailag is mélyre kerültem. Egyébként sokat fogytam, összesen harmincötezer kalóriát égettem el.

Ahogyan mindig, úgy a most is jótékonykodott: pénzt gyűjtött a Voice of Children’s Foundation nevű helyi alapítványnak, amely bántalmazott gyermekeket segít kiemelni veszélyes családi környezetükből.

Jobban örültem volna, ha több pénz gyűlik össze, de sajnos nem volt időm még jobban reklámozni az adakozás részét. Azonban még hónapokig lehet küldeni támogatásokat, remélem magas összeg jön össze az alapítvány javára. Az adományozásról szóló részleteket a Lazruns Instagram-oldalának biójában és a Lazruns Facebook-oldalán lehet megtalálni.

Hogyan oldotta meg a frissítést?

Egyedül. Nehezen tudtam magamat frissíteni, egy hűtőtáskával mentem minden alkalommal a pályára, illetve egy fényképezőgép-állvány segítségével készítettem képeket. Egy ilyen többórás futás alkalmával az ember el tud veszni a frissítésben, minden órában be kell vinni valamit, s négy-öt óra után már nem nagyon emlékeztem, hogy legutóbb megtörtént-e. A bekeverések miatt igencsak lelassultam, ezek után sokkal jobban értékelem a segítők munkáját.

Sokszor magányosnak éreztem magam, de büszke vagyok rá, hogy sikerült. Sok olyan pillanat akadt, amikor sokan feladták volna, de én erős maradtam és mentem tovább.

Milyen célt tűzött ki a közeljövőre?

Ahogyan a kihívás előtt a Csupasportnak is elmondtam, a cél a „rozsda lerázása” volt. Ezt megelőzően egy hatórás versenyen hatvanhat megtett kilométerrel harmadik lettem, s ez a két teljesítmény jó alapot ad a folytatásra. A közeljövőben hazamegyünk Magyarországra, a tervek szerint otthon is versenyzek, de nincs még konkrétum. Ami a jövőt illeti, a hazai versenyek közül az Ultrabalaton, míg a külföldiek közül a Badwater vonz igazán, azonban ezekhez még rengeteget kell dolgozni, és az ember öregszik, így minél előbb szeretném teljesíteni. Az igazság az, hogy leginkább a saját magam által kitalált kihívásokat szeretem teljesíteni, mint az Egyesült Államok keresztülfutásakor, a huszonnégy órás Margitsziget-futáskor vagy éppen most, az öt nap alatt tíz maratonival. Azt még el szeretném mondani, hogy nemsokára megjelenik két futós könyvem gyerekeknek, már javában készül a budapesti és a miami verzió is.