Először is tekintsünk még vissza egy kicsit az előző idényére.
Beszéljünk erről a két említett versenyről, kezdjük utóbbival, amelyen térdsérülés hátráltatta.
A negyvennyolc órás világbajnokság annál jobban ment, 401.549 kilométert tett meg, amivel a férfiak között ötödik, korcsoportjában pedig első lett.
Amint vége lett a versenynek, azonnal láttam, hogy mennyire fekszik nekem ez a szám, és éreztem, milyen sokat fejlődhetek még benne, tudom, hogy szép eredményeket érhetek el a jövőben. Elképesztően stabil voltam végig, még az utolsó másfél órában is, amikor talpsérülés miatt már nemigen tudtam futni. Még akkor is csak a cél lebegett előttem, és csak haladtam előre.
Tekintsünk előre: milyen célokat tűzött ki maga elé 2025-re?
A főversenyem a május végén Lengyelországban rendezendő negyvennyolc órás világbajnokság. Az erre való felkészülés jegyében márciusban lesz egy személyes kihívás, ami egyelőre titok, ám sokat segít a vb-re. Tervezek még egy néhány napos gyalogtúrát, majd jön a világbajnokság. Idén másik korosztályba lépek, s ha elkerülnek a sérülések, nagy célokat tűzök ki a vb-re, illetve csapatban is szép eredményt érhetünk el. A tavalyi világbajnokságon egy spanyol futó négyszáznegyvenhárom kilométerrel döntött világcsúcsot az 55–60 éves korosztályban, ezt szeretném megközelíteni, netán meg is dönteni. Aztán őszre még tervezek egy huszonnégy órás versenyt, ám az még odébb van, most csak a negyvennyolc órás világbajnokságig nézek előre.
Fotók: Nemes László / Facebook