Közösségi oldalán azt írta, régi álma teljesült a maratoni megnyerésével. Mit érzett a célba éréskor?
Azt is írta, hogy nem volt jó a futása. Mi lett volna, ha még ennél is jobb?
Mi okozta a legnagyobb nehézséget?
Említhetném az emelkedőket vagy a szelet is, mással nem nagyon volt problémám. A szervezői kerékpáros kísérőm jelenléte segített, ugyanis onnan tudtam biztosan, hogy az első helyen haladok. Sűrű volt az évem, nagy kihívást jelentett, hogy kipihent és friss legyek a maratonira és az azt követő megméretésekre. A regeneráció fontos, ám annál nehezebb megoldani.
Két héttel a maratoni után rendezték ezt az eseményt, visszautasíthatatlan meghívást kaptam, részben edzőversenynek fogtam fel. A taktikám az volt, hogy a lehető legkevésbé fussam ki magam, de törekedjek a győzelemre. Szerencsére sikerült aranyérmet szereznem, aminek nagyon örülök. A verseny? Négyszáz méteres rekortánon futottunk, a nap sugarai szinte már égettek, szóval nem volt könnyed verseny. Most már a regeneráción és az edzéseken van a hangsúly, hiszen vár még rám egy kemény megméretés ebben az évben.
Gyanítom, az indiai világbajnokságra céloz.
Való igaz, a december hetedikei indiai száz kilométeres világbajnokság következik, a veszprémi hatórás után öt hetem van maximálisan felkészülni. A lehető legjobb formában szeretnék Indiába utazni, ezért pedig mindent megteszek.
Címlapfotó: Abai Róbert