Sérülésből visszatérve tíz hét alatt felkészült és teljesítette a Korinthoszt

Valamivel több mint két hónappal a Korinthosz előtt kezdett el ismét futni, nehéz időszakon van túl.

Milyen sérüléssel bajlódott?

Először a gerincproblémáimat kellett rendbe tenni, meg kellett erősíteni a törzsemet és a hasizmaimat. Aztán a csípőmmel is akadtak gondok, most pedig azon vagyok, hogy elébe menjek a bajoknak.

Hogyan ment a felkészülés?

Nehéz időszakon mentem keresztül, mert sokáig egyáltalán nem tudtam edzeni, így már-már elvonási tüneteim voltak. Rossz érzéssel töltött el, de ahogy elkezdtem, hiába nem éreztem még az igazinak, egyből nagy élményt jelentett, hogy futhatok. Aztán edzőmmel, Márton Attilával egyeztettünk, és nem tudtuk eldönteni, hogy ott lehetek a Korinthoszon. Nem egyszerű a semmiből tíz hét alatt felkészülni egy nyolcvan kilométeres versenyre, ráadásul mindenki tudja, hogy itt az időjárási körülmények is nehezek.

Az első két-három hétben lassan, óvatosan futottam, azzal a céllal, hogy kilométereket gyűjtsek és ne sérüljek rá. Aztán egyre erősebb és hosszabb edzések következtek, négy héttel a Korinthosz előtt jutottunk el oda, hogy megpróbáljam a négyórás edzést.

Szerencsére semmi probléma nem jött elő, ekkor az edzőmmel azt beszéltük, nagy valószínűséggel végig tudok menni, de nehéz lesz, távol az ideálistól. Egyébként ha nem ez lett volna az utolsó Korinthosz, nem vettem volna részt rajta, vártam volna még a visszatéréssel.

Milyennek értékeli a futását?

Elégedett vagyok, jól éreztem magam, remek volt a hangulat. Az első ötvenöt kilométer teljesen zökkenőmentesen ment, utána viszont eléggé lelassultam egyrészt a meleg miatt, másrészt ezt még soknak éreztem. Amennyire a felkészülésem elég volt, addig minden rendben ment, azt követően úgy haladtam, ahogy tudtam. Mentálisan viszont nem kerültem hullámvölgybe, elfogadtam, hogy ezúttal lassúbb vagyok. A csapatom, benne a párom, remekelt a frissítéseknél, a verseny második felében ez is nagy szerepet játszott, hogy beértem. Egyébként nagyszerűen éreztem magam, örülök, hogy ott lehettem az utolsó Korinthoszon. Márkus Öcsi és az önkéntesek ismét kiváló munkát végeztek.

Nekem szívügyem a Korinthosz, itt vettem részt kétezerhuszonegyben az első ultraversenyemen, mégpedig a nyolcvan kilométeres távon, tavaly pedig győztem a százhatvan kilométeresen, az az eddigi legnagyobb sikerem. Mindenképpen ott akartam lenni a búcsún.

Mit lehet tudni a közeli és távolabbi jövőjéről?

Sikerült megtalálni a jó irányt, ezen az úton kell továbbhaladni és szépen fokozatosan felépíteni ismét a futásom sok-sok erősítéssel. Immár a jövő évre koncentrálok, ám elképzelhető, hogy lesz még versenyem ebben az esztendőben, például az Ultrabalaton Trail negyven kilométeres távját néztem ki. Fokozatosan fel akarom építeni magam, jövőre pedig merészebb célokat szeretnék kitűzni magam elé.