Törött könyökkel, gipszben futva győzött az Ultra Tisza-tó 65 kilométeres távján

Tűzött ki a versenyre elérendő célt maga elé?

Decemberben kezdtem el ismét edzeni egy sérülés után, majd az áprilisi Vivicítta félmaratoni jól sikerült, így bíztam abban, hogy onnan csak javul a formám és az Ultra Tisza-tóra még jobb leszek – mondta Gärtner Áron. – Nagyon szerettem volna nyerni, így hónapok óta ezt vizionáltam, persze a mentális felkészülés még nem borítékol semmit, hiszen nagyon sok mindentől függ a teljesítmény. Legutóbb három éve vettem részt ezen az eseményen, és most jobb formában éreztem magam, így az első háromba kerülést mindenképpen reálisnak tartottam, de az első helyre pályáztam. Habár nagyobb küzdelmek árán, mint azt reméltem, szerencsére meglett az aranyérem. A meleg a táv második felében igencsak megcsapott.

Egy extra nehezítéssel is szembe kellett néznie…

Ahogy mondtam, a hőség hatalmas kihívást jelentett, s mivel az előtte lévő napokban sok eső esett, nagyon magas volt a páratartalom is. Ráadásul egy héttel a rajt előtt elestem biciklivel, eltörött a bal könyököm, így gipszben futottam végig, ami csak rontott a komfortérzetemen. A futásban nemigen zavart, de nem volt kényelmes. A futás? Talán mondhatom, hogy sikerült véghez vinnem, amit elterveztem. Arra figyeltem, hogy hiába lép el valaki az elején nagyon, nem megyek utána, inkább egyenletes tempóban haladok. Igyekeztem takarékosan kezdeni, nem elfutni az elejét, sajnos azonban így is jelentősen lassultam a táv második felében. Szerencsére azért bejött a taktikus versenyzés.

Nem volt kockázatos törött könyökkel, gipszben futni?

Az orvostól megkérdeztem, hogy részt vehetek-e így a versenyen, azt mondta, hogy hivatalosan nem ajánlhatja, de nem veszélyes vele futni. Előtte kipróbáltam több módszert is, majd a gipszet betekertük fóliába, hogy lehessen locsolni magam és ne ázzon szét. Vállból tudtam mozgatni a karom, de többnyire egy helyben tartottam, így egy kézzel tudtam csak rendes karmunkát végezni.

A gipsz vagy a meleg jelentette a nagyobb nehézséget?

A meleg. Amikor reggel fél hat körül a rajthoz értem, már akkor izzadtam rendesen, lehetett érezni, hogy fülledt a levegő, nagyon magas a páratartalom. A verseny után a futótársak is azt mondták, hogy a táv második felében, harmincöt kilométer környékén roppantak meg, amikor berobbant a nagy meleg. Hát én is így voltam ezzel… Hiába locsoltam magam jeges vízzel, pár kilométer múlva megszáradtam és ismét melegem lett, jöhetett az újabb locsolás. Azonban erre előzetesen számítani lehetett, ugyanis szinte minden évben ez van az UTT-n. A frissítés? Szerencsére minden rendben ment.

Milyen célokat tűzött ki maga elé az esztendő hátralévő részére? Gyanítom, az elsődleges most az, hogy meggyógyuljon a karja.

Így van, a legfontosabb az, hogy százszázalékosan rendbe jöjjön a könyököm, ezért az UTT után gyógytorna és rehabilitáció volt betervezve, majd augusztusban az ötven kilométeres országos bajnokságon szeretnék részt venni. Egyelőre mást nem tűztem ki magam elé, de valószínű, hogy lesz azért még versenyem ebben az esztendőben.