Úgy taktikázott, hogy ne szálljon el a pulzusa, pályacsúccsal győzött az UTH-n

Meglepetés volt a győzelme az Ultra Trail Hungary leghosszabb, száztizenegy kilométeres távján?

A formám közel sem volt tökéletes, hetven kilométerek voltak a lábaimban – mondta Dittrich András –, ráadásul tavalyról visszamaradt egy combcsontgyulladás, ami még márciusban is fájt. Azonban volt egy gyors bajai félmaratonim, ami után csökkent a fájdalom, és úgy éreztem, ebben több is lehet. Teljesítettem két hosszú teljesítménytúrát, amelyek után úgy voltam vele, nézzük meg, mit tudok az UTH-n. Egyáltalán nem volt bennem a győzelem, hatalmas meglepetés ez nekem is, előzetesen a harmadik-negyedik helyre számítottam. Két éve harmadik, tavaly második, most első lettem. Szépen lépegettem előre.

Amennyiben jól tudom, idén új taktikával készült. Hogyan köszönt ez vissza a versenyen?

A rajttól kezdve remekül éreztem magam, jól ment minden, a pulzusom is rendben volt. Sok eső esett, hatalmas volt a sár, ez azért megnehezítette a dolgunkat. A Lajos-forrás előtt van egy hosszú, jól megfutható emelkedő, ami a sár miatt nem volt kellemes, ott úgy ment el mellettem a cseh Tomás Stverák, hogy csak na!

Változtattam a tavalyi taktikámhoz képest, ahol jól lehetett haladni – a vízszinteseken és a lejtőkön –, azokat a részeket alaposan megnyomtam, ahol kevésbé, ott visszavettem, hogy ne szálljon el a pulzusom.

Ezen sok minden múlt, jó döntésnek bizonyult. A frissítés is jól sikerült, nem volt semmilyen probléma.

Mennyire volt nehéz az extrém sáros környezet?

A cipőválasztáson sokat vacilláltam, végül abban is jól döntöttem. Mivel a nagy sár miatt a cipő talpa gyorsan megtelt, a helyes lábbeliválasztás sok mindenről döntött, nagyban befolyásolta az eredményt. A sár sok helyen kemény kihívást jelentett, előfordult, hogy a fák gyökerein tudtam felhúzni magam, de olyan is volt, hogy hármat léptem fel, majd kettőt visszacsúsztam. A sáros, nehéz emelkedők sokat kivettek belőlem, de ezzel együtt szeretem az esős körülményeket.

Említette, hogy egyáltalán nem számított győzelemre, ebből kifolyólag a pályacsúcs még nagyobb bravúr.

Két helyen is módosították a pályát a korábbihoz képest, így hétszáz méterrel rövidebb és száz méter szintemelkedéssel kevesebb volt. Írtam is az eddigi pályacsúcstartónak, Őri Miklósnak, hogy nem venném el a rekordját, de azt válaszolta, hogy ezzel a húszperces javítással a tavalyi pályán is meglett volna a csúcs. Ha hozzáadom azt az időt, amennyivel csökkent a táv, ez valóban így van.

Érdekes volt, mert mindenképpen szerettem volna a fiammal egy befutóképet készíteni, azt mondtam a feleségemnek, hogy fél tizenkettőre jöjjenek a célhoz. A terv az volt, hogy tizenegy óra negyvenre beérek, hát jóval korábban ott voltam…

Egyébként azt tapasztaltam, hogy sokaknak kedvezett az eső és a sár, többen döntöttek egyéni rekordot, és a nőknél Fazakas Bíborka is pályacsúccsal győzött.

Milyen céljai vannak még az évre?

A nyáron Tirolban egy hegyi maratonin veszek részt, majd a bosnyák Jahorina Ultra Trail következik. Augusztus végén egy hetven kilométeres szlovén versenyen leszek ott, majd a Vadlán még erősen kérdőjeles, ugyanis sok változás lesz az idei futamon. Majd meglátom…