Bogár János tanácsa: Ne fusd el az elejét! – kezdődik a 18. Ultrabalaton

Legendának számít a magyar ultrafutásban, az első Ultrabalatont ön nyerte meg, nem is akárhogyan. Kétezerhétben nagy csatában a Spartathlon-győztesek ikonkus alakját, a görög Janisz Kuroszt megelőzve ért elsőként a célba, az eredmény azért is kiemelkedő, mert mindketten akkortájt jártak pályájuk csúcsán.

Aztán kétezertizenkettőben megszerezte második Ub-győzelmét is.

Ez volt az az év, amikor a nagyszerű Lubics Szilvia kiváló futással nyert abszolútban. Megmondom őszintén, szó szerint az ölembe hullott az aranyérem. Sokkal jobb futók is voltak nálam akkoriban, de sokan nem jöttek el, így szerencsém volt. Természetesen örültem a győzelemnek, de nem tulajdonítok nagy jelentőséget neki.

Ha valaki, ön mindenki szemében hiteles sportoló. Árulja el, miért olyan különleges az Ultrabalaton?

Ezúttal milyen céllal rajtol el?

Szinte beesek a versenyre, hiszen idén ez már a nyolcadik ultrám lesz. Én nem úgy vagyok, mint nagyon sokan, nekem nincs „főversenyem”, aminek mindent alárendelek. Egyik ultra jön a másik után, az Ub-t követően május végén már az Ultra Trail Hungaryn állok rajthoz. A Balaton miatt persze egyértelműen az Ub a kedvencem, de nem készülök rá megkülönböztetett módon. A legjobban a barátokkal való találkozást várom, belefáradtam már a csatázásokba, mostanra már sokkal nehezebb harminc óra alatt lefutnom, mint korábban. Aztán ha visszagondolok, az elsőt még tizennyolc óra ötven perc alatt teljesítettem… Megy az idő.

Mit tanácsol azoknak, akik először vesznek részt egyéniben a versenyen?

Nagyon figyelni kell az elejére, az izgatottság és a lendület miatt elviheti a hév az embert, ami később jócskán vissza tud ütni. Bármennyire is menne előre az ember, nem szabad elfutni az elejét, hiszen ahogy mondtam, ez később problémát okozhat, sőt, akár sérülést is előidézhet, meg igencsak szenvedős szakaszokat. Mindenki figyeljen oda magára, sok sikert és jó egészséget kívánok!

Nyitókép: Abai Róbert