Vállalta egyéniben, és magát is meglepve győzött első ötven kilométeres versenyén

Nagyszerű futással nyert az Omszki Ultra ötven kilométeres távján. Mi volt a célja a rajt előtt?

A teljesítés – vágta rá Jánosházi Attila, aki 3:49:51-es idővel győzött az Omszki Ultra ötven kilométeres távján. – Habár ez volt az első egyéni ötven kilométerem, korábban teljesítettem már az Ultrabalatont és az UTT-t négy- és ötfős váltóban, így egyáltalán nem ismeretlen az ultra világa. A szokásos csapatom keresett meg, hogy hárman fussuk le az ötven kilométert, de mondtam nekik, hogy ne szórakozzunk, miért akarjuk háromfelé osztani, így egyéniben neveztem. Jelenleg a kilencedik maratonimra készülök edző segítségével, tudtam, hogy a formámmal nem lehet probléma. Az edzőmmel természetesen konzultáltam, és a rajt előtt egy hónappal neveztem. Nyilván nem voltam csúcsformában, csak az volt a célom, hogy beérjek.

Meg is lepődtem, amikor fél táv környékén azt láttam az eredményjelzőn, hogy én vagyok a második. Azt meg el sem hittem, amikor pár körrel később már az egyes szám virított a nevem előtt…

Milyen volt a futás?

Futás közben minden rendben ment, azt leszámítva, hogy egyszer-kétszer beragadtam a frissítésnél. A tempómat az edzőmmel a maratoniból számoltuk ki, osztottunk-szoroztunk, tudtuk, hogy nincs emelkedő és lejtő a pályán, valamint nem akkora a mezőny, mint a Spar Maratonon. A tervezett tempónál valamivel gyorsabban kezdtem, majd utolért egy száz kilométeren versenyző társam, vele haladtam egy darabig, de ez a gyorsabb tempó visszaütött, ugyanis harminc kilométer környékétől elkezdtem lassulni. Ezt nem így terveztem, de benne van a pakliban, ha gyorsabban kezd az ember a tervezettnél.

Egy-egy ultratávnál mindig vannak kemény kihívások: ezúttal mi okozta a legnagyobb nehézséget?

Érdekes, mert nem a versenyen volt, hanem előtte. Néhány nappal a rajt előtt tönkrement az órám, kétségbeestem, hogy ilyen röviddel az esemény előtt mitévő legyek. Nem volt sok időm arra, hogy újat és megfelelőt keressek, beüzemeljem, testre szabjam, megszokjam, és tudjam, hogy futás közben hova nézzek a kijelzőn és mit nyomjak. Szerencsém volt, ugyanis a régi órám éppen kibírta a versenyt, pont annyi szufla volt még benne. Menet közben nem volt semmi nehézség, jól ment a frissítés, minden úgy jött össze, ahogy szerettem volna.

Említette, hogy a kilencedik maratonijára készül. Hogyan halad a felkészülésben?

Követem az edzéstervet, igaz, ez a verseny nem volt kalkulálva, így kissé borította a rendszert. Ám remekül sikerült, jó úton járok. Nem vagyok profi futó, nincs kicentizve az étkezés és minden egyes edzés, de teszem a dolgom becsülettel.

Milyen céljai vannak a maratoniig?

Júniusban jön a szokásos váci félmaratoni, majd szeptemberben a Wizz Air félmaratonin indulok, az októberi Spar Maratonon pedig ismét meg szeretném dönteni az egyéni rekordom. Tavaly elkövettem azt a hibát, hogy nem néztem meg, mennyi a csúcsom, és a verseny után derült ki, hogy húsz másodperccel maradtam le… Idén nem akarom elkövetni ezt a hibát.