Úgy frissített a versenyen, ahogy a Formula–1-ben zajlik a kerékcsere
Milyen céllal vágott neki a versenynek?
Milyen volt a futás?
Semmiképp sem akartam elfutni az elejét, öt és öt tíz körüli tempót vettem fel, és ezt akartam minél tovább tartani. Az volt a taktikám, hogy beszélgettem a körülöttem lévőkkel, és ha így is kényelmesen tudok haladni, akkor rendben van.
A férjem és az anyukám frissített, megbeszéltük az elején, hogy úgy csináljuk, mint a Formula–1-ben a kerékcserét: csak jövök és megyek, nem szabad értékes másodperceket veszíteni.
Remekül működött, ez volt a siker egyik kulcsa. A másik pedig Maráz Zsuzsi kiváló felkészítésének köszönhetően a jó formám. Egyébként számomra sokkal könnyebb volt az idei verseny, mint a tavalyi. Akkor nagyon izgultam azon, hogy egyáltalán teljesítem-e a távot, most ez a kérdés fel sem vetődött. Csak az, hogy milyen idővel érek be.
Ráadásul a frissítésben újított. Mit lehet erről tudni?
Maráz Zsuzsitól kaptam egy ötletet, amely remekül bevált. Alapvetően keveset iszom, ám a Korinthoszon a vízen kívül jeges teával frissítettem. Mivel ez a kedvenc italom, és a nagy hőségben minél többet kellett inni, könnyebben vettem rá magam az ivásra. Korábban még sosem csináltam ezt, újdonság volt, de jól bevált.
Sokan a meleget mondanák, én nem. Megfelelően hűtöttem magam, a sapkám és a kendőm mindig vizes volt. Sokkal jobban zavart, hogy amikor visszafordultunk Bajáról, volt egy kis szembeszél, amely fokozatosan erősödött. Aztán csúnya felhők jöttek, nem tudtuk, lesz-e vihar vagy sem, benne volt a pakliban, hogy az időjárás miatt félbeszakítják a versenyt. Tizenöt kilométert szakadó esőben tettem meg, a sárban futás nem esett jól. De szerencsém volt, mert elkerültem a jégesőt, akadtak, akiknek az is jutott.
Ez a győzelem az eddigi legnagyobb sikere?
Az egyik. Idén vegyes párosban megnyertük az Ultrabalatont, ráadásul a férfi és a női párost is megelőztük időben, így abszolútban győztünk. Ezt a két győzelmet említeném meg. Talán mondhatom, hogy remek évem van.
