Egyetlen holtpont nélkül 86 kilométert rohant a magyar bajnok

A győzelem volt a célja a rajt előtt?

Igen – vágta rá Beda Szabolcs, aki 86.3 megtett kilométerrel megnyerte a hatórás országos bajnokságot. – Ezúttal nem volt annyira erős a mezőny, mint tavaly, akkor ugyanis Erős Tiborral versenyeztünk az első helyért, és ő nyert. Most két nagy ellenfelem volt, Szennyai Dorián és Belej-Fekete Bálint. Dorián hatalmas tehetség, nem véletlenül lett tavaly az év ultrafutó felfedezettje, Bálint pedig tavaly harmadik lett, remek futó. Előzőleg számítottam rá, hogy velük kell harcolnom majd az aranyéremért. A rajt után mindketten begyújtották a rakétákat, főleg Dorián, hatórás versenyhez képest nagyon erős tempóban kezdett. Nekem az volt a taktikám, hogy szépen lassan kezdek, majd pedig fokozatosan gyorsulok. Egy darabig a harmadik helyen futottam Poór Péterrel, aki végül a bronzérmet szerezte meg.

A második körre melegedtem be igazán, ekkor elkezdtem növelni a tempót. Harminc-harmincöt kilométernél aztán láttam, hogy az előttem lévők lassulnak.

Bálint valami miatt kiszállt, Doriánt pedig ötven kilométer környékén utolértem, majd átvettem a vezetést. Figyelnem kellett, hogy tartsam a tempóm, és ha tudok, akkor gyorsítsak is. Hatvan kilométer után ez sikerült.

Milyen volt a futás?

Végig élveztem, jól is ment. Nincs hiányérzetem, kihoztam magamból a maximumot. Általában hatvan kilométer körül szokott jönni egy holtpont, ám ezúttal nem volt ilyen. Négy perc huszonkét másodperces ezrekkel kezdtem, majd gyorsan bementem négy húsz alá, aztán pedig lépésenként elértem a négy tízes átlagot, amit a végéig tudtam tartani. Az utolsó három-négy körben éreztem, hogy fáradok, minimálisan csökkent a tempóm, ám a legvégére ismét tudtam gyorsulni. Tavaly nyolcvanhárom és fél kilométert futottam, most legalább nyolcvanötöt tűztem ki célul magam elé. A végén láttam, hogy a nyolcvanhat is meglehet, ez adott új erőt az utolsó kilométereken.

Mi volt a legnehezebb?

Az, hogy ezúttal saját magammal kell versenyeznem, és hogy ki tudjam zárni a külvilágot.

Mindenképpen el akartam érni a nyolcvanöt kilométert. Ezen kívül nagy nehézség nem volt, ahogy mondtam, még holtpont sem jött.

A frissítés tökéletesre sikeredett, nem volt eléhezés vagy energiaszint-ingadozás, az ebben nyújtott segítségért hálás köszönet Tóth Szabolcs csapattársamnak.

Milyen célokat tűzött ki maga elé a közeljövőre?

Tavasszal sok versenyem lesz, a nagyobbak közül a következő az április elsejei száz kilométeres országos bajnokság Hangonyban, majd pedig április közepén jön a tizenkét órás ob Martonvásáron. Aztán következik az Ultrabalaton május elején, amelyen idén ismét egyéniben versenyzek.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!