Csépány Péter a pályacsúcs után: Nem vagyok ultrafutó...

Elképesztő pályacsúcsot döntött a közelmúltban a Darálón: ez volt a célja a rajt előtt?
Pimasz voltam, és megpróbálkoztam vele – mondta a Csupasportnak Csépány Péter, aki 12 óra 38 perces idővel pályacsúccsal teljesítette a 137 kilométeres Darálót az edelényi kasténysziget külső sétányán. – Úgy voltam ezzel, ha egyszer indulok a Darálón, akkor bizony megpróbálom megdönteni a pályacsúcsot. Tudtam, mi az a tempó, ami ehhez kell, ahogy láttam az előző eredményeket, arra következtettem, lehet esélyem. Bár nem vagyok ultrafutó, mégis sikerült. Magamban több személyes célt is felállítottam, ami arról szólt, hogy elsősorban megőrzöm emberi méltóságomat – ez volt a legfontosabb. Azonban ott volt előttem az is, hogy teljesítem a versenyt, pályacsúcsot állítok fel és ha sikerül, akkor egy olyan időt futok, ami meggyőző előnyt biztosít nekem. Végül sikerült jó teljesítményt nyújtanom, és úgy gondolom vele együtt a céljaimat is elértem. Utólag azt kell mondanom, lehetett volna valamivel jobb is, de természetesen elégedett vagyok.

Az előbb azt mondta, hogy nem ultrafutó. Ezt kevesen gondolnák ezután az eredmény után… 
Nem, inkább tíz és huszonegy kilométer közötti távokon szoktam indulni, így féltem ettől a kihívástól. Ám nem tudtam nemet mondani. Az Edelényi Futók Egyesületének minden versenyét imádom, kiváló, jól megszervezett rendezvényeket csinálnak, és szeretek ezeken részt venni. 

Hogyan készült fel?
Egy hónapom volt rá, a megszokott tíz-tizenöt kilométeres edzéseim helyett inkább húsz-harminc kilométeres futásokat végeztem. Egy maratonit is teljesítettem, de nem akartam teljesen kikészíteni magam, mert nem szeretek hosszúakat futni. Úgy voltam vele, ezt elég egyszer végigszenvedni, és edzésen sem akarok ötven kilométereket menni.

Hogyan sikerült maga a futás?
A verseny napjára szabadságot vettem ki, szerettem volna előtte pihenni. Sajnos egész nap annyira izgultam, hogy délután alig tudtam aludni. A görcsökkel amúgy is problémáim vannak, ezért nagyon sósan étkeztem már a verseny közeledtével. A főnököm a sikeres teljesítés érdekében még pizzára is meghívott, innen is köszönöm szépen neki. A Darálón édesanyám végig ott volt velem, neki talán rosszabb volt, mint nekem, de még az esőben is ügyesen intézte a frissítésemet. A munkatársaim, ismerőseim is szurkoltak, sokan üzentek nekem, ez is kellett a pályacsúcshoz. Már a kezdés jobban ment, mint amire számítottam, szépen, egyenletesen haladtam előre. Egyetlen komolyabb holtpontom volt százhúsz kilométer körül – megszédültem és szétesett a mozgásom. Valószínűleg már korábban érezte a gyomrom, hogy baj van, nem tudtam enni és inni, így emészteni sem rendesen. Arra tippelek, hogy „eléheztem". Szerencsére sikerült körülbelül tíz perc alatt kijönnöm ebből a hullámvölgyből, utána pedig futottam tovább. Egyébként eseménytelenül telt a futásom, de közben rájöttem, hogy nem nekem való az ultra. Ezt már előtte is sejtettem, mert nem szeretek futás közben frissíteni. Én inkább lefutok egy tízest teljes gázzal, aztán ha vége, akkor megeszek egy mazsolás túrós palacsintát. Lesz még ultraélményem, de megvagyok nélküle is.

Mi okozta a legnagyobb nehézséget?
Nem maga a táv jelentette a legnagyobb kihívást, hanem a frissítés. A frissítéssel egyáltalán nem, vagy csak nagyon keveset foglalkozom, nálam csak annyit jelent általában, hogy féltávnál arcon locsoltam magam egy kis vízzel. Itt viszont tudtam, hogy ezzel semmire nem megyek, mert akkor végem lesz. A frissítés sokat számít Darálón, így készültem rá. Utólag azt kell mondanom, hogy nem sikerült túl jól, egy ötfokú skálán kettes alát adnék magamnak. Próbáltam izotóniás italt az edzéseken, azt hittem, ez lesz a fő tápanyagforrásom, de ami edzésen működött, az itt nem. 

Mikor tudatosult önben, hogy meglesz a pályacsúcs?
Körülbelül féltávnál, hatvannyolc kilométer környékén elkezdtem számolgatni – akkor már éreztem, hogy összejöhet. Akkor tudatosult bennem, hogy innentől reális a célkitűzés, már csak elveszíteni tudnám. Ha végigviszem, akkor meglesz. A hullámvölgy ellenére végig úgy éreztem magam a Darálón, mintha repültem volna. 

Ezek után milyen céljai vannak még? 
Hiába mondtam az imént, hogy nem vagyok ultrafutó, és megvagyok nélküle de, de azért lesz még a közeljövőben ultrám. Október végén jön a Szádvár Trail, a hatvankilenc kilométeres távon leszek ott. Sok emelkedőt és kétezerötszáz méter szintemelkedést tartalmaz a pálya, ha jó lesz az időjárás, akkor hét órán belül szeretnék beérni a célba. Mindent megteszek, hogy ez sikerüljön.