Egy matrica miatt kezdett újra sportolni, a Korinthoszig meg sem állt

„2018 januárjában kezdődött az egész kaland, amikor a HÉV-en utaztam Szentendre felé, és megláttam az ülésem mellett egy matricát, amire az volt írva, hogy Adidas Runners Budapest. Kíváncsiságból rákerestem a csapatra, és 2018. február 12-én végül eljutottam az egyik edzésükre. Akkor egyébként az életem egy kevésbé jó szakaszában volt.”

Péter mindig is örökmozgónak számított, négytől tizenkét éves koráig futballozott, aztán 2007-ben, szívműtétje után abbahagyta a rendszeres sportot. A matrica ébresztette fel benne a futás iránti vágyat, egyre több futóedzésre ment el, barátokat szerzett a csapatban, akik egyre jobban motiválták abban, hogy minél hosszabb távokat teljesítsen.

Péter már korábban felfigyelt a Korinthosz ultrafutóversenyre, nagyon megtetszett neki a hangulata, valamint, hogy a végén mindenki névre szóló szalagot kap. 2021 májusában aztán történt vele egy kisebb baleset, túlterhelte a térdét, aminek köszönhetően porcleválása lett. Ekkor kereste meg Sipiczki Csaba edzőt, aki segített neki a regenerációban és a visszatérésben.

„A sérülés ráébresztett arra, hogy igenis kell nekem edző. Csabát még az Adidas Runners klubból ismertem, futóként és emberként is tisztelem, jó szakembernek tartom. Miután felépültem 2021 júliusában, megkértem őt, mint Plandurance-os edzőt, hogy kezdjük el a felkészülést a Korinthoszra. Tudta, hogy futottam már hosszabb távokat is, az addigi leghosszabb hatvan kilométer volt, amit saját útvonal alapján teljesítettem.”

„Azért is szeretem jobban az ultrát, mint, mondjuk, a félmaratoni távot, mert tovább tart, és tovább vagyok egymagamban. Szeretek magamba fordulni, ilyenkor nagyon sokat tudok gondolkodni. Sokan mondták már, hogy a futás meditáció, ezt én is így érzem.”

Emlékezetes esemény volt még Péternek, amikor az Adidas Runners Budapest tagjaként 2019 májusában az európai olimpiai játékok lángjával futhatott. Több mint száz ember vihette a lángot hatvan-nyolcvan méteres szakaszokon, amiből neki is felajánlottak nyolcvan métert.Tervei között további ultrák is szerepelnek.

Péternek a versenyeken kívül a barátai a legfontosabbak, akiket a futásnak köszönhetően ismert meg, a legtöbb motivációt és támogatást egymásnak tudják adni. Ez a fajta támogatás az egész futótársadalomra igaz.

„Jöhet bárki bárhonnan, lehet akárhány éves, dolgozhat bármit, lehet akár irodakukac a BKK-nál, mint én, vagy ügyvéd, üzletvezető-helyettes a Mekiben, vagy történelemtanár, attól még mindenki ugyanúgy egymásnak szurkol, és úgy buzdítja a másikat, ahogy tőle telik. Ez szerintem a futásban zseniális, hogy mennyire tudjuk egymást motiválni annak ellenére is, hogy nem is ismerjük egymást, vagy más területről jöttünk. A futás összeköt minket.”

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!