Cseke Lilla és a legnagyobb áldozatok: hogy ne legyen bűntudat…

Lemondott családi programok, kihagyott céges bulik, elhalasztott baráti találkozók. Felhalmozódó könyvek, amelyeket nincs idő elolvasni, feladott hobbik, amelyekre már nem marad energia. A hajnalban, gyorsan letudott futások még a reggelikészítés, iskolába indítás vagy munka előtt. Ugye ismerős?

Sokszor beszélgetünk futótársakkal, ismerősökkel, mennyire nehéz megoldani család és munka mellett a futást, főleg rendszeres versenyzéssel, ami kemény edzésmunkát igényel. Fárasztó is, mivel mindenkinek 24 órából áll egy nap (akár van családja, akár egyedül él), vagy túl rövid a kétnapos hétvége a házimunkára és a családdal, barátokkal eltöltött minőségi időre. Hogy fér ebbe bele a futás? És aztán jön a lelkiismeret-furdalás, bűntudat, hogy a családunktól, szeretteinktől vesszük el az időt.

Sokszor áldozatot kell hozni, akár saját magunknak, de társunk vagy családunk részéről is alkalmazkodással jár a szenvedélyünk. Te miről szoktál lemondani a futás miatt, hozol-e áldozatot?

Néha eszembe jut, mennyi mindent csináltam a futás előtt. Ha olykor pihenőhetet vagy hosszabb szünetet tartok, több időm felszabadul, és pár napig fura érzés is, hogy hirtelen más tevékenységek veszik át az edzések helyét. Korábban szinte minden szabadidőmet önkénteskedéssel töltöttem. De egy idő után le kellett mondanom a plusztevékenységekről, mert nem fért bele a munka, edzés, háztartás, programok és pihenés mellett. Viszont egy idő után üresnek éreztem az életemet, és egyre jobban elkezdett hiányozni a segítés, hogy tegyek másokért. Így igyekeztem megtalálni azokat a lehetőségeket, amelyeket összeköthetek a futással. Például a jótékonysági futások szervezése, vagy 2021 ősze óta a Suhanj! Alapítvány egyik látássérült futójával edzek rendszeresen, jelenleg a Berlini maratonira készülünk.

De mi van a kötelező programokkal? Az önkéntes tevékenységeknél a saját időmmel gazdálkodtam, én döntöttem el, miben és mikor veszek részt. Viszont egy családi vagy baráti eseménynél már nehezebb a helyzet, vagy ha beiratkozunk egy tanfolyamra, ahol nem lehet hiányozni az előadásokról.

Előfordult velem is, hogy választanom kellett: versenyre megyek a hétvégén, vagy részt veszek a családi születésnapozáson. Vagy kihagyom az edzőtábort, mert oktatás lesz a hétvégén.

Sajnos van, ahol a családban vagy a párkapcsolatban nem egyszerű a helyzet, és a futás lesz a konfliktusforrás. Akár egy napi edzést vagy kikapcsolódásnak, feltöltődésnek szánt 10 kilométert is nehezen lehet megoldani. Persze a lehetőségek korlátozottak, és nem mindig sikerül olyan megoldást találni, amely mindenkinek megfelel. Rengeteg szervezést, alkalmazkodást és kompromisszumot igényel mindkét oldalról. A családtagok, barátok részéről is sok türelemre, megértésre és elfogadásra van szükség. Magunknak pedig érdemes átgondolni, valóban jogosak-e a kritikák, észrevételek, hogy szinte minden időnk a futással megy el, vagy csak bűntudatkeltésről van szó.

„Már megint futni mész, de hiszen két hete is versenyeztél” – halljuk sokszor…

S aztán már mi magunk csapjuk be a hátunk mögött az ajtót, csak hogy kimeneküljünk a szituációból. Ha a futás körül állandóak a konfliktusok és a veszekedések, elengedhetetlen leülni és megbeszélni a kialakult helyzetet. Rossz lelkiismerettel vagy haraggal futni nem éri meg. És néha tényleg le kell mondani azt a bizonyos versenyt, mert a társunkat, családunkat, barátainkat senki sem pótolhatja.

S ott van még a kiégés, amikor már maga a futás a probléma. Amikor már saját magunktól vesszük el az időt, nem másoktól, és a pihenésre, feltöltődésre szánt perceket áldozzuk fel. Pedig a futást is sokan azért kezdjük el, hogy kikapcsolódjunk, önmagunkkal legyünk. Nagyon könnyű átesni a ló túlsó oldalára. Edzünk hétről hétre, kitűzzük a célunkat, de a megvalósítás közben valahogy a lényeg veszik el… Hogy öröm legyen a mozgás, feltöltődjünk, és kiszakadjunk a mókuskerékből.

Jó, ha figyelünk a jelekre, és észrevesszük, ha valami nem úgy megy, ahogy azelőtt. Ilyenkor nem baj, ha tartunk egy kis szünetet. Szánj időt magadra, a feltöltődésre. Olvasd el azt a könyvet, amelyik évek óta ott áll a polcodon, menj moziba, vagy nézd meg otthon azt a sorozatot, amit sokan ajánlottak.

Utazz el néhánynapra a pároddal, családoddal, vedd meg végre a jegyet a kedvenc zenekarod koncertjére. Szánj időt a barátaidra, szervezz találkozókat. Helyezd át a fókuszt a futásról más tevékenységekre. Korábban jártál főzőtanfolyamra vagy táncolni? Menj el újból. Kézműveskedtél, zenéltél? Tölts ezzel is hetente 1-2 órát. Lehet, sokkal jobban feltölt vagy kikapcsol, mint gondolnád.

Az első egy-két évben sokszor egyik végletből a másikba estem. Nem volt könnyű megtalálni az arany középutat, és olykor még most is nehéz, de már egyre hamarabb veszem észre a jeleket. Ha már úgy érzem, egyre több mindent kell feladnom, és egyre kevesebb időm jut másra és másokra a futás miatt, átgondolom, min tudok és min szükséges változtatni. Valóban kell az a hétvégi hosszú futás? Talán egy órával lehet rövidebb. Másnap verseny? Attól még elmehetek a céges összejövetelre, csak nem maradok hajnalig. Néha kis módosítások is elegendőek, akár a napirend vagy a programok átszervezésében. Kérhetünk több segítséget, hisz nem kell mindent magunknak egyedül megoldanunk. Persze ehhez nagyon fontos a támogató légkör, amelyben meg lehet beszélni, kinek mire van szüksége. Fontos a magadra szánt idő, legyen az egy óra kavicsfestés vagy akár egy óra futás a parkban, csak figyelj az egyensúlyra, hogy ne csak te érezd jól magad, hanem a környezeted is. Így talán kevesebb lemondással jár majd a futás, és sokkal örömtelibb is lesz.

Cseke Lilla blogsorozatának részei
1. A legszebb szigetkör
2. A legszükségesebb feladatok verseny előtt
3. Amikor a legnehezebb…
4. Legbosszantóbb bakik

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!