Juhász Mihály, a MyWay240 győztese hasonlóan hosszú távra többet nem nevez

Az 1967-es születésű, Csongrádon élő Juhász Mihály nyerte meg a csaknem 3000 méteres szintkülönbséget magába foglaló új, Balatont megkerülő versenyt, az Ultrabalatonnál is hosszabb és nehezebb MyWay240-et.

Önmagáért beszél, hogy a 23 férfi induló közül csupán tízen teljesítették a távot, és olyan neves ultrafutóknak kellett feladniuk a küzdelmet, mint Blaskó Mihály vagy Vasas Levente.

„Nehéz lenne megmondani, mi történt a többiekkel, mindenki megfelelően felkészült a versenyre – kezdte Juhász Mihály. – Könnyen elképzelhető, hogy sokakat sérülés akadályozott a futásban, valamint az időjárás sem fogadta kegyeibe a résztvevőket, mert egész nap nagyon meleg volt. Talán ezek a tényezők rostálták meg jelentősen a mezőnyt.”

Az április elején rendezett Black Hole-t leszámítva – ezen 85 kilométert teljesített – az idén a MyWay240 volt Juhász Mihály első jelentősebb megméretése. Annak ellenére, hogy a koronavírus-járvány megrostálta a tavalyi versenynaptárt, két szép eredményt jegyzett: második lett az U.R.H. 6 óráson, és megnyerte a Balatonfüredi Ultrafutó Fesztivál 50 kilométeres versenyét.

„Győzelemre azért nem számítottam, az volt a célom, hogy teljesítsem a távot. Blaskó Mihály barátommal együtt vágtunk neki, és úgy terveztük, huszonkilenc-harminc óra között érünk célba. Neki azonban kiújult a két héttel ezelőtt elszenvedett sérülése, és száz kilométernél ki kellett szállnia a versenyből. Egyedül folytattam, nem volt könnyű, de a családomra, a vejemre és a gyerekeimre gondoltam, akik végig velem voltak, illetve arra, hogy ezt most egyszerűen meg kell csinálnom. Nemcsak magamért futottam, hanem a családomért és a barátaimért is.”

Persze így is akadtak gondjai versenyzés közben, leginkább a gyomra sínylette meg a megpróbáltatásokat.

„Furcsa helyzet, mert miközben ilyen hosszú távon az ember nem kívánja az ételt, tudja, hogy be kell vinnie a szükséges kalóriát, hogy elérjen a következő frissítőponthoz. Ilyenkor folyamatosan fent kell tartania az energiaszintet, és nekem sikerült, ráadásul fejben végig rendben voltam.”

Juhász Mihály első hosszabb távú versenye a 2012-es Spar Budapest Maraton volt, a következő évben pedig már rajthoz állt a Balaton Szupermaratonon. Emellett büszke, hogy 2017-ben részt vehetett a sárvári 12 órás versenyen, amelyen abszolútban hetedik, illetve korosztályában első helyezést ért el, valamint a 2016-os Ultrabalatonon a 14. helyen ért célba. Belekóstolt a triatlonba is, háromszor teljesítette a nagyatádi hosszú távú kihívást.

Állatorvosként napi 10-12 órát dolgozik, reggel fél hétkor kezd, és sokszor este kilenckor végez. Gyakori, hogy hajnal négykor már talpon van, és futócipőt húz.

Hetente 2-4 alkalommal megy edzeni a csongrádi Tisza-gátra, ahol kitűnő körülmények között, madárcsicsergést hallgatva készülhet. Közvetlenül a nagyobb versenyek előtt naponta kétszer is felkeresi kedvenc futóhelyét.

Épphogy véget ért a MyWay240, máris a következő megméretésen töri a fejét. Ha minden a tervei szerint alakul, elindul az augusztus 5-i Korinthosz 160 kilométeres távján.

„Azt szoktam mondani, hogy rögtön a célba érkezés után kell nevezni a következő versenyre, mert akkor még reálisan látjuk a nehézségeket, az ekkori elhatározás biztos záloga, hogy el is indulunk. Ilyen hosszú versenyre azonban, mint amilyen a mostani volt, nem nevezek, mert merényletet követnék el a testem ellen.

Ötvenöt évesen már nem könnyű regenerálódni, ezért maradok a rövidebb kihívásoknál, a hat- és tizenkét órás viadaloknál, illetve a jól bejáratott százhatvan kilométernél.

Bár a Korinthosz éppen a legnagyobb melegben lesz, nem aggódom, mert ott profi a frissítés, ráadásul már háromszor végigfutottam a távot.”

A MyWay240 végeredménye (férfiak): 1. Juhász Mihály 28:44:26, 2. Gálik Ervin 29:48:51, 3. Győrffy András 31:05:57

Fotók: Kemény Dávid

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!