Amputált lábbal is száz maratonit futna

Akármilyen őrült kihívás, nem mondható példa nélkülinek, hogy valaki száz egymást követő napon fusson maratonit. Nemrég Kate Jeydenről írtunk, aki ugyancsak az idén vágott neki a mindennél hosszabbnak ígérkező száz napnak.

A többszörös ultramaratoni teljesítő Jacky Hunt-Broersma vállalását azonban még különlegesebbé teszi, hogy 26 éves korában térd alatt amputálták az egyik lábát.

A nagy tettek végrehajtásában ez sem akadályozza a most 46 esztendős amerikai nőt. A végtagot rák következtében veszítette el, ám 2016-ban elkezdett futni, és később ő lett az első amputált lábú sportoló, aki száz mérföldet futott futópadon, ráadásul 24 órán belül, most pedig a legújabb kihívás 18. napjánál jár. Az ötletet az általunk szintén „megénekelt” Alyssa Clark adta, aki 95 maratonig jutott, és nem sokkal ezelőtt a hivatalos Guinness-tanúsítványt is megkapta rekordjáról.

„Ez a teljesítmény elgondolkodtatott, és arra jutottam, klassz lenne így kezdeni az évet. Ráadásul segítene felépíteni magamat az októberi Moab 240-re” – fogalmazott Hunt-Broersma.

Az évkezdésen azért már túl van, hiszen január elején száz mérföldes versenyt teljesített, ráadásul annak ellenére vágott bele a száznapos kalandba, hogy nem is heverte ki teljesen az említett viadalt.

„A legnagyobb kihívás, hogy eleget aludjak – fogalmazott a történetéről beszámoló Canadian Running Magazine-nak. – Lenyűgöz, mennyire csodálatos az emberi test. Az első öt maratoni kemény volt, a testem éppen csak elkezdett alkalmazkodni a távhoz, ám lassan hozzászokott.”

Mint mondta, a sípcsontja fáj, és a térde is érzékeny, viszont a csonkja egészen jól bírja a terhelést. Immár 18 maratonin van túl, ugyanakkor a nagyja még hátravan. A rekorddöntésen túl jótékonysági cél is hajtja, egy alapítványnak gyűjt, amely amputált lábú futóknak segít protézishez jutniuk. Drága eszközről van szó, az Egyesült Államokban nem fedezi teljesen a biztosítás, így sokaknak nincs lehetőségük futni – pedig mint Jacky példája mutatja, rengeteget ad.

„Az amputáció után az egyik legnagyobb kihívás volt elfogadni azt, ahogyan kinézek, ami meglehetősen nehezen ment. A futás viszont megváltoztatott, önbizalmat adott, hinni kezdtem a testemben. A futás erőssé és félelmet nem ismerővé tesz, szeretném, hogy mások is ugyanezt érezzék.”

CSAK EGY KATTINTÁS,ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!