Mint már számtalanszor tapasztaltuk, a profi bringások mindent megtesznek a győzelemért, legfőképpen akkor, amikor a világ legszínvonalasabb versenyéről, a Tour de France-ról van szó. A kerékpárosok sokszor teljesítőképességük határait feszegetik, ami bizony óriási kockázattal jár. Ám ahogyan a mondás tartja: „Kockázat nélkül nincsen siker.”
A földkerekség egyik legolvasottabb szabadidősport-portálja, az active.com összegyűjtötte a francia körverseny eddigi történetének hét legemlékezetesebb bukását, amelyből most ötöt mutatunk be.
Reméljük, ezekből a profi és a szabadidő-kerékpárosok is levonják a megfelelő tanulságokat.
Jens Voigt, 2009
A korábbi német profi bringás – aki 2014-ben vonult vissza a profi versenyzéstől – a 2009-es Tour de France-on éppen 90 kilométer/órás sebességgel száguldott lefelé a Kis Szent Bernát-hágón (col du Petit Saint Bernard), amikor bringájának első kereke megpattant egy bukkanón, a versenyző pedig a kormányon átrepülve az úttesten landolt. Óriási szerencse, hogy a bringásokat kísérő motorkerékpár nem ütötte el a földön fekvő, magatehetetlen kerekest. Az esést követően Voigt perceken keresztül meg sem moccant, ami mind a mai napig rémisztő emlék marad azoknak, akik látták a közvetítést. Mint később kiderült, a derék német arccsonttörést és súlyos agyrázkódást szenvedett.
Bernard Hinault, 1985
A francia sportember éppen ötödik Tour de France-győzelmére készült, amikor a verseny 14. szakaszán megtörtént a baleset. Hinault – aki éppen a sárga trikót viselte – egy üldözőcsoport tagjaként egyperces hátrányban volt az amerikai Greg Le Monddal szemben. Sprint közben azonban a többiekkel együtt óriásit bukott, aminek következtében átesett a kormányon, és arccal az aszfaltra zuhant. Az orvosok szerencsére hamar ellátták törött, vérző orrát, így végül sárga trikóját megtartva haladhatott át a célvonalon. Hinault lendületét nem törte meg az incidens: a következő etapokban – bár a sérülés miatt nehezen kapott az orrán levegőt – jól tartotta előnyét, és végül megszerezte ötödik Tour de France-győzelmét is.
Johnny Hoogerland, 2011
Némi túlzással mondhatjuk, hogy a kísérőautók mindig is a versenyzők ellenségei lesznek. Erre a legjobb bizonyíték a holland Johnny Hoogerland esete, akit a 2011-es Tour de France kilencedik szakaszán, 36 kilométerrel a cél előtt a rivális istálló kísérőkocsija sodort el. Az ütközés következtében a holland bringás – a spanyol Juan Antonio Flechával együtt – belerepült a pályát övező drótkerítésbe, aminek folytán Hoogerland lábából ömleni kezdett a vér. A baleset nem múlt el nyomtalanul: a versenyző évekkel később is hátfájással, álmatlansággal és hangulatingadozással küszködött.
Mint arról akkor a Nemzeti Sport is beszámolt, a gondatlan sofőrt kitiltották a körversenyről.
Felső képünk róla készült (Fotó: AFP).
Laurent Jalabert, 1994
Bizonyára sokak emlékezetében örökre megmarad az 1994-es Tour de France – a toronymagas esélyes francia Laurent Jalabert-nek legalábbis mindenféleképpen. A bringás akkorát esett, hogy a futam után meg kellett ígérnie feleségének, a jövőben versenyzési stílust vált. Történt ugyanis, hogy sprintelés közben több társával együtt nekihajtott egy rendőrnek, akinek – kollégáival együtt – az volt a feladata, hogy távol tartsa a pályától a nézőket.
Az esés következtében Jalabert-nek több foga is kitört, eltört az állkapcsa és a kulcscsontja.
A négyszeres Tour de France-szakaszgyőztes francia betartotta feleségének tett ígéretét, és később már csak a jóval biztonságosabb, egynapos klasszikusokon indult. Ennek ellenére tovább üldözte a balszerencse: 2013-ban éppen a dél-franciaországi Montauban utcáin tekert, amikor egy szemből jövő autó elütötte. Többszörös csonttörést szenvedett a bal oldalán, biciklije pedig két darabra hullott.
Giuseppe Guerini, 1999
Sokkal inkább bohózatba illő jelenet, mintsem véres bukás volt az olasz Guerini esete, aki az 1999-es Tour de France-on az Alpe d’Huez csúcsához közeli szakaszon egyszerűen nekitekert egy fotósnak. Pontosabban a fotós ugrott ki elé, hogy képet készítsen a győzelem küszöbén álló olaszról, aki már nem tudott lefékezni. Szerencsére nem akármilyen fából faragták a bringást, mert az adrenalinlökettől gyorsan visszapattant a nyeregbe, és végül megnyerte a szakaszt.
A „történelmi” esések egybegyűjtve itt tekinthetők meg.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
Evenepoel nyerte meg az időfutamot, de Pogacar is jól járt
Bukások, káosz és Merlier-győzelem a harmadik szakaszon
