Pilisi minitúra forrástól vízesésig

„Hát, azt nem mondták, hogy nem a foga fáj!” – sopánkodik a gyógykovács Dargay Attila Lúdas Matyi című rajzfilmjében, miután az ispán kihajította a kastélyból, amiért tévedésből kihúzta Döbrögi fogát.

Valami hasonló meglepettséget éreztem én is, amikor oda-vissza végigjártam a Lajos-forrás és a Dömörkapu vízesés közötti túraútvonalat. Az interneten talált ismertető kimerült abban, hogy a forrásnál található romos turistaház oldalától a zöld háromszög jelzést kell követni mintegy két kilométeren keresztül, és félúton megállhatunk a Kőrösi Csoma Sándor kilátópihenőnél,

a szűk ösvény, a köves, közepesen nehéz terep és a meredek lejtők azonban kimaradtak a leírásból.

Mindez persze valószínűleg nem tűnt volna fel, ha nem családi körben, hét- és négyéves gyerekek társaságában vágok neki a kellemesre tervezett erdei sétának, így azonban csak a forrástól a vízesésig mentünk öten, visszafelé egyedül másztam fel a forrás parkolójánál hagyott autóhoz, és gurultam vissza a családért a vízesésig.

 

 

A túra kiindulópontja, a Lajos-forrás könnyen megközelíthető autóval, Szentendréről táblák segítik a tájékozódást. A hely nemcsak túrázók körében népszerű, a környéken lakók közül is sokan járnak fel, és töltik tele kisebb-nagyobb palackjaikat a forrás iható vizével. A parkolónál több turistajelzés fut össze, a Dömörkapu vízesésig valóban a zöld háromszög vezet, amelyre a romos állapotban lévő turistaház mellett tudunk rácsatlakozni, a hegyről lefelé indulva.

Az ösvény jól kivehető, eltévedni nem lehet, ám meglehetősen szűk és köves, így babakocsival semmiképp se induljunk el, kisebb gyerekekkel pedig legyünk óvatosak.

Az út szinte végig lejt, két kilométer alatt mintegy 200 métert süllyedünk. Esős időben a csúszásveszély miatt haladjunk lassabban, és bejáratott túracipőnk vagy bakancsunk legyen a lábunkon. Az ösvény mellett szeder- és málnabokrok nőnek, a mi kirándulásunk idején a szeder nem érett, néhány málnát viszont még találtunk. Nagyjából a túra felénél érünk el a Kőrösi Csoma Sándor kilátópihenőhöz, ahol mindenképp érdemes néhány percre megállnunk.

 

 

Miután a pihenőhelynél feltöltődtünk, és folytattuk utunkat, érdemes figyelnünk minden lépésünkre. Többször közvetlenül a meredek hegyoldal mellett vezet az út, a célhoz közeledve fakorlátok segítik az ereszkedést. A főútra kiérve már majdnem ott vagyunk, balra fordulva egy-két perc, és elérjük a Dömörkapu vízesést, amelyhez betonlépcsők vezetnek le.

 

 

Ha körtúrát terveztünk, a Lajos-forráshoz visszafelé ugyanúgy választhatjuk a zöld háromszög jelzést, de készüljünk rá, hogy az ereszkedésből folyamatos kaptatás lesz, és mivel ilyen rövid távon a 200 méter szintemelkedés is kiveszi az erőt, kisebb gyerekeket nem javasolt magunkkal vinnünk. Nekem egy 16 órás mátrai túlélőtúra másnapján egyedül nagyjából 35 perc kellett, hogy visszaérjek, és további tizenöt, hogy a forrásnál kicsit rendbe szedjem magam, majd az autóval elguruljak a vízeséshez a többiekért. De legalább bűntudat nélkül ettem a somlói galuskát egy órával később a leányfalui cukrászdában.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!