Nők kontra férfiak a hegyen

Ugyan Anita 2009-ben járt először a 8850 méter magas Mount Everest csúcsán, majd egy év múlva visszatért a hegyre. Eredetileg mesterséges oxigén használata nélkül szeretett volna feljutni, de a négyes tábor felett, mintegy nyolcezer méter magasságban, a csúcstámadás alatt rádöbbent, hogy ez nem sikerülhet. Úgy döntött, felmegy palackkal, mert már ott elhatározta, egy év múlva visszatér, és szerette volna végigmászni a csúcsig vezető utat, hogy megismerje a terepet. Csakhogy egy év múlva már az egészsége nem engedte, hogy palack nélkül érje el a legmagasabb pontot.

„Kaptam egy torokgyulladást, amelyet nem vettem elég komolyan – emlékezett Ugyan Anita. – Nem is éreztem magam olyan rosszul, ezért nem hittem, hogy nagyobb baj lehet belőle. Csak hát abban a magasságban másképpen működik az emberi szervezet. Az állapotom egyre rosszabbodott, és egy idő után éreztem, oxigén használata nélkül nem lenne esélyem a csúcs elérésére.”

Mégsem fordult vissza. Oxigénnel megint felment, de ereszkedés közben annyira beszűkült a légcsöve, hogy alig kapott levegőt.

„A második táborban, hatezer-négyszáz méter körül már a szó legszorosabb értelmében levegő után kapkodtam. Ilyen környezetben ugyanis nem regenerálódik a szervezet, vagy ha igen, akkor is csak nagyon lassan, ezért az én torkom állapota is fokozatosan romlott.”

Jöhetett volna a harmadik próbálkozás, ám a férjével családot alapítottak, egy gyermek érkezése pedig alaposan átírja egy női hegymászó életét. Ugyan Anita azóta az Egyesült Államokban él, és már nem próbálkozott az Everesttel, de azért nem is mondott le róla. Mint kiemelte, egy nőnek nehezebb elszakadnia gyermekétől, mint egy férfinak, és egyelőre ő is képtelen lenne rá, mert nem tudná olyan hosszú időre elhagyni szeretteit. Egyelőre kivár, ám így is egyre több nő vág neki a magashegyeknek, amelyek világa egyre színesebb képet mutat. Ma már ugyanis közel sem annyira „férfias” sport a hegymászás.

 

 

„Pedig ha az arányokat vesszük, tekinthető akár annak is, tíz éve még a himalájai hegyeken lévő hegymászók tíz százaléka volt csak nő, jelentősen ez az arány az elmúlt években sem nőtt. Ez nyilván annak következménye, hogy a férfiak erősebbek, a nőknek pedig talán rosszabb a hidegtűrésük, de mindkettőt lehet és tudtuk is ellensúlyozni. Úgy láttam, egy expedíció alatt rengeteget számít a mentális erő, és a nagyobb tűrőképességnek köszönhetően ez a különbség a nemek között kiegyenlítődhet. És azt is vallom, hogy maga az expedíciós csapat is sokkal kiegyensúlyozottabb, ha van köztük nő. Már csak azért is, mert a hangulat más. Összességében azt mondanám, a magashegyek világában hátrányom és előnyöm sem származott abból, hogy nő vagyok.”

A két nem közti különbséget talán az a szám érzékeltethetné, hogy míg a férfiak között a tiroli Reinhold Messner volt 1986-ban, aki elsőként megmászta mind a tizennégy nyolcezres csúcsot, addig a hölgyek között a baszk Edurne Pasaban csak 2010-ben – mégpedig előtte ez a teljesítmény húsz férfinak már sikerült.

Ezzel a 24 évnyi különbséggel viszont érdemes óvatosan bánni, mert egyáltalán nem ad hű képet arról, hogy a nők egyébként mennyire erősek a hegyek között. Egyrészt azért, mert a hegymászás – mint minden sport – kezdetben a férfiak kiváltsága volt, a nők eleve később kezdték meghódítani a csúcsokat. A kép még árnyaltabbá válik, ha megemlítjük a kora egyik legjobb hegymászójának tartott lengyel Wanda Rutkiewiczet, aki már 1978-ban járt a Mount Everest csúcsán, 1986-ban pedig első nőként jutott fel a 8611 méter magas K2-re – egy olyan nyáron, amikor tizenhárman veszítették életüket a hegyen. Összesen kilenc nyolcezrest mászott meg a tizennégyből, majd 1992-ben eltűnt a 8586 méteres Kancsendzönga csúcsrégiójában, ugyanazon a hegyen, ahol 2013-ban Erőss Zsolt és Kiss Péter is életét vesztette, s holttestét azóta sem találták meg.

 

Wanda Rutkiewicz egy olyan korban tűzte ki célul mind a tizennégy nyolcezres megmászását, amikor az a férfiakat is jelentős kihívás elé állította, s talán az első nő volt, aki láttán mindenkiben megkérdőjeleződött, a magashegyi hegymászás tekintetében a két nem között valóban lényeges-e a különbség.

Ez a határ pedig teljesen elmosódik, ha a 2018 januári tragédiára gondolunk a 8126 méter magas Nanga Parbaton, ahol egy sikertelen téli próbálkozást követően egy, a legszűkebb elitbe tartozó, végig együtt haladó hegymászókettős hölgytagja, a francia Élisabeth Revol egy hatalmas hóvihar után még éppen lejött, de társa, a lengyel Tomasz Mackiewicz örökre fenn maradt a hegyen.

(Megjelent a Terepsportok magazinban 2018-ban)

Nyitókép: Ugyan Anita és Reinhold Messner, forrás: Ugyan Anita facebook oldala

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!