Halama Levente: vívódások, infúzió, öröm

„Most már jobban vagyok – kezdte vasárnap este Halama Levente, a 24 órás világbajnokságon ezüstérmet szerző magyar férficsapat tagja, s ebből a néhány szóból már sejthettük, sokkal több van az egyéni 28. hely mögött, mint gondolnánk. – Mondjuk úgy, hogy kacifántos volt, a verseny végén rosszul lettem, infúziót kaptam, és az eredményhirdetésre tértem csak magamhoz. Akkor ért vége a kálváriám.”

A magyar futó 241.069 kilométerrel zárta a viadalt, mindössze négy és fél kilométerrel maradt el egyéni legjobbjától (amelyet szeretett volna megjavítani), pedig, mint elmondta, nagyon nehéz órákat élt át.

„Jobbat akartam futni – hangsúlyozta a 37 esztendős versenyző. – Nem voltam hozzászokva a meleghez, hiszen többnyire reggel edzek, és akkor még kellemes az idő, míg a többieknek a Spartathlon megadta az alaphangot ehhez a klímához.

Amíg nem kezdett el emelkedni a hőmérséklet, nem is volt gond, együtt mentünk, 135 alatt volt a pulzusom, ami jó is lett volna, aztán viszont 140-150 körüli értékre ment fel, emiatt vissza is kellett vennem a tempóból.

Halama Levente hozzátette, rengeteg támogatást kapott a segítőktől, s mivel nagyon akarta, akarták, hogy a csapat érmet szerezzen, egy pillanatra sem fordult meg a fejében, hogy feladja a versenyt. Ha bele is gyalogolt a futásba, igyekezett minél hamarabb összeszedni magát és újra futni, hiszen nemcsak magáért, a társakért is küzdött. Pedig a meleg miatt a hasa is görcsölt, bőven kijutott tehát neki a „jóból” – de meglett a csapatérem.

„Nagyon örülök, hogy dobogóra állhattunk, régóta ámodtunk róla; többször a kapujában voltunk, de eddig nem sikerült – folytatta Halama Levente. – Csécsei Zolival sokszor beszéltünk róla, szeretnénk, ha a Himnusz szólna, s bár nem jött össze a legfényesebb érem, lesz még lehetőségünk a megszerzésére.”

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!