Regisztráltam! Október hatodikán, Kassán állok rajthoz a maratoni versenyen.
A cél ugyanaz, mint eddig: 3 óra 30 percen belül teljesíteni a távot.
Utánaolvastam, 1924-ben már rendeztek versenyt ebben a városban, ezzel a legrégebbi európai viadal ez, emiatt óriási a presztízse. Tudomásom szerint Bostonban volt csak korábban maratoni, világviszonylatban a második helyezés – az nem rossz szerintem.
A heti edzéstervem is ehhez igazodik már, heti kétszer fartlekfutás, kedden intervall, amikor a pulzus 180 körül is lehet, pénteken 15 km a táv, de úgy, hogy közben egy-egy kilométert nagyon meg kell tolni – itt alacsonyabb a pulzus, és 140-150-re megy fel.
Néha megkérdezik: mi a célom ezzel? Meséltem már arról a vasárnap hajnalról, amikor esett az eső, a madarak csicseregtek, egy autó sem ment az úton, és nekem mégis minden tökéletesnek, boldognak tűnt. Szerdán is hajnali hatkor indultam, de ahogy kisütött a nap, máris olyan meleg lett, hogy az megnehezítette a dolgot…
Mégis, a mozgásra szükségem van, és láttam sok embert, akik abbahagyták, kiégtek, elvesztették a motivációjukat. Én csak jól akarom magam érezni, ehhez pedig kell a futás. Ha lassulok, majd a távot növelem.
Megcsináltam, ezt mondhatom magamnak, és ez nem rossz érzés. Száztíz kilométert futottam a Balaton körül részletekben. Egyszer talán egyben is megpróbálnám, de ez lenne a maximum.
Nemsokára lesz egy futóverseny Nagyvárad és Debrecen között, itt barátokkal váltjuk egymást, Lukács Laci a Tankcsapdából is ott lesz, ennek egész más a hangulata, tíz kilométer fejenként, de együtt vagyunk, jól érezzük magunkat.
Szerintem az is fontos, hogy az ember ne vállalja túl magát, ezért nekem az UltraBalaton mellett egy tavaszi és egy őszi maratoni van egy évben, ezekre lehet készülni, ennyi nekem éppen elég.
(Fotó: AFP)
Bronzérmet szerzett, mégsem elégedett Kelemen Anett
Népszerű eseményekkel folytatódik a budapesti futószezon
