A National Geographic vasárnap este vetíti az Oscar-díjas Free Solo – Mászókötél nélkül című dokumentumfilmet, amely új dimenzióba helyezi a sziklamászást, s vászonra viszi a tökéletességet.
Ritka, amikor egy sporttevékenység valamilyen kiugró teljesítménynek köszönhetően új dimenzióba kerül, az pedig még ritkább, hogy ennek tanúi lehetünk.
Az amerikai Alex Honnold szólóban, kötél és biztosítás nélkül megmászta a Yosemite Nemzeti Parkban álló híres szikla, az El Capitan egy kilométeres függőleges gránitfalát, amelyre korábban sosem volt példa.
Az ember már ezt hallva (és a fenti képet látva) is érzi, mennyire komoly teljesítménről lehet szó, de hogy ez tényleg történelmi tett, azt a szintén elképesztő mászásairól elhíresült negyvenéves Tommy Caldwell szavai jelzik, aki elmondta, soha nem merne egy ilyen mászást megkockáztatni. Pedig nála jobban senki sem ismeri a falat.
Ez alapján bátran kimondható: amit Alex Honnold véghezvitt, arra jelenleg egyetlen ember képes a világon: Alex Honnold.
Caldwell egyébként 2014-ben Budapesten is járt, akkor volt szerencsém vele interjút készíteni, és hogy kontextusba helyezze barátja, Honnold mostani teljesítményét, azt mondta róla, olyan, mintha az olimpián csak két lehetőséged lenne: ha sikerrel jársz, tiéd az aranyérem, ha nem, meghalsz.
Az útvonal
Az Alex Honnold által szólóban teljesített mászóút neve Freerider, ami egy közel egy kilométer hosszú, harmincegy kötélhosszas útvonal a híres El Capitan délnyugati gránitfalán. Honnold 3 óra 56 perc alatt teljesítette az útvonalat 2017. június 3-án: hajnali 5.32-kor indult, és 9.28-ra ért fel a tetejére. Aki vizuális típus, és látni szeretné az útvonal rajzát is, az megnézheti a New York Times nagyszerű ábráján, ide kattintva.
A forradalmi mászásról készült Oscar-díjas dokumentumfilm egyik rendezője, Jimmy Chin mondta a forgatás közben, hogy egy ilyen film elkészítésében az az egyik legnagyobb baj, hogy a rendező folyamatosan azon aggódik, hogy baleset történik – ami ebben az esetben azt jelenti, hogy Alex Honnold lezuhan és meghal –, ugyanis ha az ember folyamatosan a határait keresi, előbb-utóbb meg is találja.
A dokumentumfilmmel talán az egyetlen probléma az a rész, amikor az orvosok Honnold agyát vizsgálva rájönnek, szokatlanul működik a temporális lebenyben található amigdala, ami a nézőben azt a hamis érzést kelti, mintha ennek bármi köze lenne ahhoz, hogy a film főszereplője ilyen veszélyes dolgokat művel. Pedig nincs. A rendezők ezt egyébként az indexnek adott interjújukban maguk is elismerik.
Honnold magát egy teljesen átlagos srácnak tartja, de valójában nagyon gyorsan kiderül, hogy zseni. Kicsit befelé forduló egyéniség, de elég okos ahhoz, hogy fejlessze magát ezen a téren is, és vallja, ha az ember a tökéletességet keresi, akkor a szóló mászással jár hozzá a legközelebb.
Ott ugyanis a legkisebb hiba is halált eredményezhet, így csak a tökéletes lehet elég jó.
És a történet végén oda jutunk, amit az egyik legjobb magyar sziklamászó, Babcsán Gábor mondott arról, hogy a falmászás olimpiai sportág lesz: fogalmunk sincs, mit eredményez majd ez a sportággal és a sportolókkal. Ugyanígy elmondható Alex Honnold teljesítményéről is, hogy nem látni, mi a vége, csak annyit tudni, hogy kinyitott egy kaput egy új generáció előtt.
A Free Solo – Mászókötél nélkül című dokumentumfilmet vasárnap 22 órától vetíti a National Geographic. Nem szokásom filmeket ajánlani senkinek, de erre már én is azt mondom, kihagyhatatlan.
Íme az előzetes:
Ki ez a srác?
Az amerikai Alex Honnold 1985-ben született, 33 esztendős, és az elmúlt években a legkiemelkedőbb sziklamászóvá vált nemcsak kontinentális, hanem világszinten is. A szólózás még a legjobbak között is ritka, ő azonban egyedülálló módon a világ legnehezebb nagy sziklafalait mászta – és mássza – meg kötél nélkül. Nem tartja magát vakmerőnek, hiszen egy-egy ilyen kísérletre alaposan és módszeresen felkészül, akár éveket is hajlandó gyakorolni. Fontos vele kapcsolatban megjegyezni, hogy 2012-ben elindította alapítványát, amelyen keresztül évente jövedelme mintegy harmadát fordítja olyan projektekre, amelyek egyrészt védik a környezetet, másrészt jobbá teszik az életet a harmadik világban élő szegényeknek.