Futás mezítláb vagy cipőben? 

Egyre többször látni olyan kocogókat, akik a mezítlábas futást választják. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy a futó nem visel semmit a lábán, több futócipőgyártó cég kifejlesztett már olyan ötujjas zokniszerű lábbelit – ilyenek amúgy az egyszerűségükben is dizájnos Vibram-cipők –, amely a talp bőrét ugyan védi, de lényegét tekintve mezítlábas futásnak számít, ha ilyenben edz valaki.

Ajánlott?

Nem ajánlott?

Mit kezdjünk ezzel a „hóborttal”?

Talán a legfontosabb tisztázni, hogy nem hóbortról van szó! Amikor az ember lábra állt, akkor sem viselt cipőt, évmilliók során cipő nélkül alakult a testünk olyanná, amilyen – a lábunkkal, a talpunkkal együtt. Vagyis testünk működése, csontrendszerünk, ízületeink, izomzatunk a cipő nélküli élettel elvileg barátságban kellene, hogy legyen. Az, hogy civilizációnk kényelmi okokból cipőbe kényszerített minket, okozott némi változást, de nem biztos, hogy ezeket nem lehet korrigálni.

Például a talp és a láb izmai a cipő viselése következtében renyhülnek, magyarán sok embernek, miután hozzászokott a cipőhöz, annyira elgyengültek ezek az izmai, hogy a mezítlábas futásra alkalmatlanok.

Azonban nincs az az állapot, amin ne lehetne változtatni.

Az persze kérdés, hogy kell-e.

A mezítlábas futásnak számos előnye van, nagyobb esély van arra, hogy jó technikával fusson az ember, hiszen nem csapja be semmi (leginkább a cipő talpkialakítása), pontos információt küld a test többi részének a futás, a talajra érkezés minőségéről.

No de aki belevágna, ne egyik napról a másikra tegye. Előbb ugyanis meg kell erősíteni a talp izomzatát, hozzá kell szoktatni a láb izomzatát és ízületeit ahhoz, hogy nem viselünk cipőt, illetve csupán a fent említett zokniszerű felszerelésben futunk. Érdemes a talperősítő gyakorlatokat minden nap elvégezni, és az első mezítlábas futást füvön végezni, míg kemény talajra már csak akkor merészkedjünk, ha az imént említett körülmények mellett nincs panaszunk.

A puha, túlságosan kényelmes cipők ellen szól a személyes élményem is: nem mondom a márkát, de az egyik vezető edzőcipőgyártó cég puha talpkialakítású cipője szó szerint tönkretette a sarkamat, azóta nagy ívben kerülöm ezeket a kényelmi „luxuscipőket”. Összességében azonban az a véleményem, hogy nem mindenkinek megoldás a mezítlábas futás. Vannak olyanok, akiknek már szinte lehetetlen korrigálni a futótechnikájukat, a testsúly kérdése sem mindegy, túl nagy súly becsapódását kérdéses, hogy a talp mennyire tudja tompítani.

A sarok- és Achilles-ín-problémával küzdők számára is valószínűleg túl nagy kihívást jelentene a mezítlábas futás, vagyis megfontolandó, hogy belevágjunk-e.

Valószínűleg a mezítlábas futásra is igaz, ami minden másra a sportban, ha valaki túlhajszolja magát, ha nem figyel a technikára és nem okosan készül, az mezítlábas és cipős futással is kikészíti magát.

Az élvezetes, hosszú éveken át tartó futókarrier nem a cipőn múlik.