Maráz Zsuzsa nagy boldogsága

A Spartathlon-főpróba remekül sikerült! A legendás görögországi futóverseny nevezetes szakaszát, amely Athéntól a Korinthoszig tart, évek óta már Magyarországon is megidézik, mégpedig a korinthosz.hu elnevezésű versennyel, amelyen a futók Bajától Szekszárdig teljesítik a nyolcvanegy kilométeres távot. A Spartathlon előtti tisztelgés mellett van egy másik, szintén fontos magyar szál, ugyanis az Égei és a Jón-tengert összekötő Korinthoszi-csatorna építését Baja híres szülötte, Türr István, valamint Gerster Béla tervei alapján valósították meg. S hogy ez a futás valóban főpróba is egyben: a görögországi viadalon a korinthoszi híd az egyik vízválasztó, sok versenyzőnek itt elfogy az ereje (a szakaszpontok közötti távokat ugyanis ebben az etapban még igencsak szigorú s viszonylag szűkre szabott szintidőkön belül kell teljesíteni), vagyis, aki a szoros felett képes átfutni, a legnagyobb lépést is megteszi afelé, hogy a spártai futballpálya előtt álló Leonidász király szobrának talpazatát megérinthesse a 246 kilométeres futás végén.

A tavalyi Spartathlonon a nők között Maráz Zsuzsanna végzett a második helyen, és ennek fényében nem is csoda, hogy az esztergomi futónő az idei, szeptember 28-án Athénból elrajtoló verseny előtt fontos ráhangolásnak szánta a korinthosz.hu teljesítését.

Az Esztergomi Futóművek kiválósága remekelt, hiszen összetettben – a szintúgy rutinos Spartathlon-induló Simonyi Balázs és Rácz Róbert mögött – a harmadik helyen ért be a szekszárdi célba, s a női mezőnyben a 7:00:50 órás idejével győzött.

„Idén a száz mérföldes, azaz közel százhatvanegy kilométeres távval is bővült a korinthosz.hu, és ez átrendezte a korábbi évek klasszikus teljesítésének rajtidőpontját is – mondta Maráz Zsuzsanna. – Az előző években napközben, így a görögországi időjárást is remekül szimuláló tűző napsütésben zajlott a nyolcvanegy kilométeres futás, ám most a hosszabb táv mezőnyét rajtoltatták el a harmincnyolc Celsius-fokos kánikulában, mi pedig éjfélkor vágtunk neki az útnak. Kicsit féltem a sötétben futástól, de azt kell mondanom, hogy ez a módosítás jó ötlet volt, ugyanis a két hosszú távú mezőny így szinte egyszerre ért célba, s miután töltésen és terepen is vezetett az út, jó tempóban is lehetett futni. A korinthosz.hu szerintem amúgy is Magyarország legjobban szervezett versenye, a frissítés elsőrangú, abszolút a hosszútávfutók igényeihez igazított, tehát úgy is neki lehet vágni a távnak, hogy az ember semmit sem visz magával – és ezzel mindent el is mondtam arról, hogy mitől profi ez a rendezvény. A tizenegy órás szintidő számomra nem okozott problémát, jó volt futni, s bár a Spartathlonon kicsit lazább tempóban kezdek, ám itt és most az öt perc/ezer méteres tempó feküdt nekem. Az utolsó húsz kilométer környékén volt kavicsos, füves terep, majd a táv végén várt még egy rendkívül meredek emelkedő, amellyel azért meg kellett küzdenem.

A győzelem nagy öröm, a gyönyörű befutóérmet még két nappal a verseny után is a kezemben tartogatom, de most mégis az volt a legnagyobb boldogságom, hogy a tanítványaim is remekeltek. A száz mérföldes versenyen Gálik Ervin második, Gyöngyösi János harmadik, míg a klasszikus, nyolcvanegy kilométeres távon Kasnyik Gábor negyedik, míg Kovács József a tizenkettedik lett.

Értük, az ő jó és eredményes futásukért jobban izgultam, mint azért, hogy nekem hogyan sikerül ez a fantasztikus verseny.”