„Vigyázz, futó!”
Magyarországon a legtöbb teljesítménytúrán felbukkannak a terepfutók, akik a túrázókhoz képest sokkal kisebb felszereléssel, de annál nagyobb sebességgel közlekednek az útvonalon. Túra közben sokszor hallhatjuk, ahogy a túrázók „Vigyázz, futó!” felszólítással figyelmeztetik egymást a közeledő „veszélyre”. Mivel a futók szinte mindig a mezőny végén rajtolnak, és általában az egész gyalogoshadat leelőzik útjuk során, nem csoda, ha a két csoport között konfliktusok alakulhatnak ki.
„Van konfliktus, de mivel én kívülről is látom a dolgokat, azt mondom, hogy ez nem valós – száll szembe a feltevéssel Kimmel Péter, a Piros85 rendezője. – Ez tipikusan olyan probléma, amit néhányan generálnak. Nem mondom, hogy nem létező dolog, de nekem az a tapasztalatom, hogy ez mindössze néhány embert zavar.
Főként azok kreálnak ebből problémát, akik az adott versenyen vagy túrán nem tudták hozni azt, amit elvártak saját maguktól.
Ők jegyzik meg általában, hogy a gyalogosokat kellett előzni vagy volt két kutya a rendezvényen, és ki kellett kerülniük őket. Aki a feladatra koncentrál, annak nem jelent egy gyalogos, egy futó, egy kutya sem problémát, hanem teszi a dolgát. Persze előfordulhat oda-vissza, hogy valaki akadályozza, megbántja a másikat. De mint rendező, azt gondolom, hogy nem kell ebből problémát csinálni.”
A túrázók és a terepfutók csoportjainak ütközése főként abból adódik, hogy a futók szinte mindig utoljára indulnak el, így az útvonalon előttük már több száz, akár ezer ember mozog. Hogy miért jó ez a megoldás, miért nem ajánlatos felcserélni a sorrendet?
„Ennek rendezéstechnikai okai vannak. Ha felcserélnénk a futók és a gyalogosok indulását, minden ellenőrzőpontnak három órával előbb kellene nyitnia, ami nagyon nehézzé tenné a feladatunkat. Egy lineáris rendezvénynél az összes résztvevő csomagját el kell szállítanunk a rajttól a célig. Ott kipakolunk, és felépítjük a fogadóállomást. Ha a futók rajtolnának korábban kapásból kiesne három óra a történetből, és amire most kényelmesen jut idő, azzal feleslegesen kapkodni kellene.”
A konfliktust tehát így nem célszerű rendezni, egy megoldás marad: figyelni a másikra. Na de ki figyeljen oda jobban kire, aki elöl halad vagy aki hátulról gyors tempóban érkezik. Létezik valamilyen íratlan szabály, illem az ilyen esetekre?
„Nem biztos, hogy minden esetben a futó előzi a gyalogost, előfordulnak olyan túrázók, akik hegynek felfele gyorsabban haladnak, mint a futók.
A lényeg, hogy minden esetben az szóljon, aki hátulról érkezik.
A másiknak nincs hátul szeme, nem várható el tőle, hogy automatikusan félrehúzódjon. A félreállások jelentőségét ugyanakkor nem kell túlbecsülni. Egy túrán tizenöt, ha előfordul, az egy gyalogosnak nem okoz semmiféle fennakadást. Ha mindkét fél normálisan áll a másikhoz, nem kell konfliktusoktól tartani. Az, hogy megférnek egymás mellett, még színesíti is a rendezvényt.”
Így vágjunk neki a magashegyi túrázásnak
