Az ötödik ikszhez érkezett Athén bajnoka – Majoros István 50 éves

Kettő-egy Majoros javára, jön a kapaszkodás: a Kecskemét klasszisa belépett, és egy pontért földre vitte az orosz Gejdar Mamedalijevet. Felállni egyikük sem tudott, mert Komáromi Tibor és Bódi Jenő eksztázisban rohant be a szőnyegre, hogy Majoros nyakába ugorjon, hiszen olimpiai bajnok lett Athénban. A győzelmét jelezve kezét a magasba emelte a bíró, majd a szőnyegről lefele menet Virág Lajos és Deák-Bárdos Mihály rohant egyből hozzá, előbbi a nyakába vette, és együtt, magyar zászlóval visszarohantak a küzdőtérre, ahol a magasba dobálva ünnepelték az új legendát. Egy pillanatra megállt az élet a csarnokban.

Kétezernégyben, ifjú, nyolcéves birkózóként jómagam is könnyekkel küzdve néztem ezeket jeleneteket a televízió előtt, sok magyarhoz hasonlóan önfeledten ünnepeltem, mintha ott lettem volna az Ano Lioszion Arénában.

A nyári szünet után, szeptembertől folytatódtak a birkózóedzések, a mester előszeretettel motivált minket különböző történetekkel a foglalkozások előtt. Húsz éve nem lehetett más a téma, mint az 55 kiló királya, Majoros István.

Megtudtuk, mennyi szenvedésre, akaraterőre, odaadásra és munkára volt szükség ahhoz, hogy megszülessen a magyar birkózósport 19. olimpiai aranyérme. Tátott szájjal hallgattuk, hogy az olimpiai kvalifikációs versenyre és a játékokra is több mint 13 kilótól szabadult meg.

„Úgy fogytam le hatvannyolcról, hogy eleve kockás volt a hasam, sok zsír nem volt rajtam. A legjavát folyadékból kellett leadnom, a végén már valamennyi izmot is el kellett égetnem, különben belepusztultam volna” – emlékezett vissza a brutális hónapokra Majoros 2021-ben.

Tűkön ülve vártuk, hogy 2005-ben élőben is láthassuk birkózni Majorost – az év szeptemberében a budapesti Papp László Budapest Sportaréna adott otthont a világbajnokságnak. Hihetetlenül nagy motivációt jelentett figyelni, miként küzdi magát a bronzéremig. Csak a dél-koreai Pak In Csul tudta őt megállítani.

Kétezertízben már edzőként dolgozott, a Mr. Tus birkózó-sportiskolában is tartott foglalkozásokat. Szabadfogásúként nekem nem adatott meg, hogy a keze alatt készülhessek, az viszont igen, hogy egyazon teremben legyek vele és megfigyelhessem, mekkora kultusz és tisztelet övezi a személyét a fiatalok között is.

Később az újjáalakuló Honvéd birkózószakosztályában, valamint a kötöttfogású válogatottnál is tevékenykedett. A kétgyermekes családapa néhány éve a háttérbe vonult, saját bevallása szerint azért, mert néhány emberrel nem találta meg a közös hangot – hozzátette, tüske nincs benne, ez nem az ő hibájuk.

Az ország nem felejti Majoros Istvánt, ahogyan a birkózók sem. Úgy tudjuk, hamarosan visszatérhet a sportág vérkeringésébe, de erről kicsit később… Merthogy ezúttal más apropóból elevenítettük fel a mítoszát: csütörtökön lett ötvenéves a legenda. 

Isten éltesse őt sokáig!