Felesleges ember

Spleen, handra, Saviola. Mától rokon értelmű fogalmak, bár az egész meccs méltatlan volt a Bajnokok Ligájához. Persze a lényeg a győzelem, és az azért járó három pont, de azért az is megfontolandó, hogy rém gyengék voltak a románok.Spleen, handra, Saviola. Mától rokon értelmű fogalmak, bár az egész meccs méltatlan volt a Bajnokok Ligájához. Persze a lényeg a győzelem, és az azért járó három pont, de azért az is megfontolandó, hogy rém gyengék voltak a románok.

Talán mindent elmond: Otelul Galati-Benfica 0-1, Bukarest, 6824 néző. Sajnos ennél többet nehéz hozzátenni az értékelhetetlen produktumhoz, miközben az egész meccs egy nagy nulla volt, a csodaaréna pedig csak kongott, nagyjából olyan érzése volt az embernek, mintha egy megfelelően burkolt paródiája lenne ez az esemény a nagy UEFA-nak/Romániának. Egy olyan csapat az automatikusan Bajnokok Ligájába kvalifikáló román bajnok, akiknek sem stadionjuk, sem megfelelő keretük, de még csak szurkolójuk sincs. Ehhez már csak egy adalék volt, hogy a színpompás stadion gyepe ezúttal is hagyott kívánnivalót maga után, és ugyan a múltkori botrányhoz hasonló most nem bontakozott ki, sokszor csúszkáltak a játékosok a nem kellően előkészített gyep miatt. De legalább a szándék megvolt:

Ugyan már ezen sem derültünk jókat, később egy Aimar nélküli 4-4-2-vel kezdtünk, pályán a hasztalan Saviolával. Tudjuk, nem szép dolog őt kipécézni egy olyan meccs után, amit öttel nyerhettünk volna, hogyha megfelelően koncentrált a csapat, de most megtesszük. Érik egy ideje, és most be kell valljam, a helyzet tarthatatlan: Saviola Byron spleenjét, és az orosz realizmus handráját egyszerre testesíti meg, Torres-szindrómás NB2-es testfelépítésével abszolút érthetetlen, hogy mit keres a csapatban. Sajnos az a veszélyes Saviola, akit többször csodáltunk Benfica mezben is, és aki egy egész világ Nyúlja volt egyszerre, mára egy erőtlen, répa helyett alkoholt majszoló letűnt kor csillaga.

Roppant bosszantó, hogy egy ilyen kvalitású játékos 30 éves korára képes ennyire leépülni, de a népsportos Benfica blog egyszemélyes szerkesztősége egyhangúlag Rodrigot támogatja a továbbiakban második számú csatárként, aki tegnap elvesztette Bajnokok Ligája-szüzességét is.

Visszatérve a meccshez: a románok hatalmas teret engedtek nekünk, rendre felállt védelem ellen is szélső támadásokat vezethettünk, ám elszórakoztuk az ilyen lehetőségeket. Nem tudni, hogy a Galati játékosai körében már szeptembertől divatos viselet-e a bunda, vagy maguktól voltak ilyen gyengék, az biztos, hogy a meccs színvonala és a hangulat közt erős párhuzam vonható. A mi kritikánk, hogy ennek ellenére mindössze hét olyan kísérletet sikerült felírnom, ami veszélyt hordozott magában. Nem, nem vagyok diszgráfiás.

Az egyetlen pozitívum talán a 2007 óta tartó BL-nyeretlenség megtörése, és ha minden kötél szakad, akkor megemlíthető Bruno César gólja is, ami egyébként egy igen mutatós bemozgás után született:

A Manchester botlásával ezzel most a Basellel karöltve vezetjük a csoportot (jobb gólkülönbséggel a svájci kollégák fagyasztgatják még a tabellát), és várjuk a vízválasztó baseli derbit, mert ha ott is ilyen gyengék leszünk, akkor kezdhetünk beszerezni jegynyomtatás céljából egy nyomdaképes Európa-liga címert.

Ha azonban úgy folytatjuk, ahogy képesek vagyunk rá, akkor nem csak arra leszünk büszkék, hogy mi vagyunk Portugália egyetlen veretlen klubja idén, hanem még pár divatdrukkert is találunk magunknak.

De jó lenne végre a helyére tenni mindent...