– Volt a stadionban váltóruhája?
– Azzal nem készültem – mondta nevetve szerda délután Szerhij Rebrov, miután a mérkőzést követő sajtótájékoztatón játékosai berontottak a terembe, és lelocsolták egy üveg pezsgővel. – De a klub alkalmazottaitól később kaptam egy zöld-fehér Fradi-pólót, az este hátralévő részében abban voltam.

– Ilyen siker után belefér az ilyen csíny­tevés, nem?
– Persze. Igencsak megleptek a fiúk, amikor láttam, hogy bejönnek az ajtón, hirtelen nem tudtam elképzelni, mit akarnak. Aztán illedelmesen közöltem velük, ez komoly sajtótájékoztató, amelyen nem szokás ilyeneket csinálni. Emlékezetes pillanatok voltak.

– Meddig tartott az ünneplés?
– Nem tudom, hogy a fiúk meddig maradtak. Egy ideig én is ott voltam a stadionban, de aztán jobbnak láttam, ha hazamegyek. Úgy vagyok vele, jobb, ha ilyenkor nem vagyok a labdarúgókkal, jobban el tudják engedni magukat nélkülem. Miután este tizenegy óra után minden bezár, a fiúk végig a stadionban maradtak, megérdemelték, hogy bulizzanak egy nagyot, hogy kiengedjék a gőzt. Nagy tettet vittek véghez.

– Igaz, hogy amikor már mindenki elhagyta a Groupama Arénát, és csak a vezetők, a stábtagok, valamint a játékosok voltak ott, többször lejátszották a stadionban a Bajnokok Ligája himnuszát?
– Igen. Különös érzés volt, talán némileg megható is. Láttam a játékosokon, mennyire élvezik.

– A lefújást követő pillanatokban az ön arcára is olyan érzelmek ültek ki, amilyeneket eddig nemigen láthattunk. A fejét fogta, és mintha nem hitt volna a saját szemének.
– Azért fogtam a fejemet, mert tudom, mennyi munka kellett ehhez a sikerhez. A Dinamo Kijevvel annak idején már jártam a Bajnokok Ligája csoportkörében, de akkor egyszer sem kellett selejtezőt játszanunk. Most viszont négy kört is mennünk kellett, nem is akármilyen ellenfelekkel szemben. Az újságírók előszeretettel hasonlítják össze az egyes klubok költségvetését, kinek mennyit ér a kerete, de láthatjuk, sokszor nem ez dönt. Nagy dolgot vittünk véghez, a csoportkörben pedig tízszer-hússzor nagyobb költségvetésű klubok is szembejöhetnek. De teljesen mindegy, ki ellen lépünk pályára, eddig is más országok bajnokaival találkoztunk, a Celtic, majd a Dinamo Zagreb sem tudott megállítani bennünket. Büszke vagyok a játékosaimra.

– A norvégok vezetőedzője, Erling Moe a találkozót követően azt mondta, a budapesti összecsapáson a Molde volt a jobb csapat. Mit gondol erről?
– Semmit. Mi a Bajnokok Ligája csoportkörében vagyunk, ők nem. Most erre mit mondjak?! Egyébként szerintem kedd este nem játszottak jobban, mint mi. Kétségtelen, kialakítottak néhány helyzetet a kapunk előtt, ettől függetlenül védekezésben és támadásban is jól dolgoztunk.

– Minden úgy történt kedd este a pályán, ahogy eltervezte?
– Ezen a szinten gyakorlatilag képtelenség mindenre felkészülni. A Molde ellen is volt olyan húzás, amely nem szerepelt a tervünkben. De jól összpontosítottunk, az első és a második mérkőzés között ez volt a legnagyobb különbség. Ezúttal sokkal jobban figyeltünk a saját kapunk előtt.

– Sokakat meglepett, hogy Sigér Dávid egy sorral feljebb futballozott, védekező középpályás helyett kis túlzással árnyékékként támadott le. Mi indokolta ezt a lépést?
– Az első mérkőzésen három belső, védekezni tudó középpályással játszottunk, de láthattuk, hogy gondjaink voltak, hiszen három gólt kaptunk. Sigér Dávid agresszív stílusára éppen ezért ezúttal előrébb volt szükség, próbáltuk a norvég bajnokot úgy beszorítani az egyik oldalra, hogy minél több felíveléssel próbálkozzon, ne tudja a kombinatív futballját játszani. Ez az első félidőben sikerült is, távol tartottuk a vendégeket a kapunktól, és igazság szerint csak a végére gyűlt meg ezzel a bajunk. Somálián és Sigér Dávidon is láttam, annyit futottak, hogy a végére alig tudták mozgatni a lábukat. Mindent kiadtak magukból. Védekezésben mindketten rendkívül hasznosak voltak.

– A szurkolók odakintről ezúttal is végig buzdították a csapatot, a játékosok nem győzték hangsúlyozni, milyen sokat jelentett ez nekik. A kispadnál álldogálva érzékelt a kinti fiesztából bármit is?
– A drukkerek már a Dinamo Zagreb ellen is ott voltak. Láttam a játékosokon, milyen sokat jelent ez nekik, így talán még jobban érzékelték, milyen rengetegen állnak mögöttük. A lefújást követően ezúttal is kimentünk hozzájuk, közösen is ünnepeltünk kicsit.

– Két éve érkezett Magyarországra, nyert két bajnoki címet, előbb az Európa-liga, majd a Bajnokok Ligája csoportkörébe vezette a Fradit. Árulja el, mi a titka?
– Nincs titok. Nem teszek semmi mást, mint segítek a játékosoknak, megmutatom nekik az utat. Nélkülük semmit sem értem volna el. Az edző élete már csak ilyen: egyszer jönnek az eredmények, máskor nem. De ha mégis van titok, az az edzésmunkában keresendő. A gyakorlásokon senki sem próbál lazsálni, a játékosok mindennap fejlődni szeretnének. Ideérkezésemet követően az első esztendőben még voltak konfliktusok az öltözőben, mostanra nincsenek. A csapat összeállt, mindenki egy irányba húz, mindenki segíti a másikat.

– Eszébe jut már, milyen lesz a Bajnokok Ligájában a kispadon ülni?
– Egyelőre vissza kell zökkennünk a valóságba. Vasárnap fontos bajnoki vár ránk, a Puskás Akadémiát fogadjuk, a kedd esti ünneplést követően már csakis erre szabad összpontosítanunk.

– Csütörtök délután öt órakor Athénban tartják a csoportkör sorsolását. Odahaza nézi, netán a Népligetben?
– Délelőtt lesz az edzésünk, így a sorsolás időpontjában már odahaza leszek. Leülök a televízió elé, és izgalommal figyelem, kikkel kell megküzdenünk. Az elmúlt idényben – ha jól emlékszem – ebédidőben volt az Európa-liga sorsolása, a Népligetben néztük, ahogyan az Espanyolt, a CSZKA Moszkvát és a Ludogorecet sorsolták velünk egy csoportba. Tudom, sok szurkoló azt szeretné, ha a legnagyobb klubokat kapnánk, jöjjön Budapestre a Bayern München, a Real Madrid vagy a Barcelona.

– Ön is így van ezzel?
– Bárki jön, készen állunk rá. Nincs vesztenivalónk, ezen a szinten már nincsenek könnyű ellenfelek.

– Korábbi klubjához, a Dinamo Kijevhez mit szólna?
– Ellene is szívesen játszanék. Nem lenne gond.

– Hogy érzi, készen áll a csapat a Bajnokok Ligája csoportkörére?
– Abban mindenki biztos lehet, hogy az első meccs idejére készen állunk majd.

BAJNOKOK LIGÁJA
SELEJTEZŐ, 4. FORDULÓ (PLAYOFF)
VISSZAVÁGÓ
FERENCVÁROS–MOLDE FK (norvég) 0–0
Budapest, Groupama Aréna, zárt kapuk mögött. Vezette: Kuipers (holland)
Ferencváros: Dibusz – Lovrencsics G., Blazic, Botka, Heister – Sigér D. (Laidouni, 79.), Haratin, Somália (A. Frimpong, 87.) – Uzuni, Nguen (Isael, 79.), Zubkov. Vezetőedző: Szerhij Rebrov
Molde: Linde – Pedersen, Gregersen, Ellingsen, Haugen – Aursnes, Hussain (Omoijuanfo, 83.) – E. Hestad, Wolff Eikrem, Knudtzon (Brynhildsen, 64.) – L. James. Vezetőedző: Erling Moe

Továbbjutott: a Ferencváros, 3–3-mal, idegenben szerzett több góllal.