A Fradi statisztikái mutatják: a BL-ben több kell, mint az NB I-ben!

Statisztikailag közelítve a Tobol–Ferencváros (0–0) BL-selejtezőhöz leszögezhetjük: a meccs képe, illetve a hazaiak játéka tökéletesen visszaigazolta azt, amire a statisztikák alapján számítani lehetett, amire a mérkőzést megelőző elemzésünkben is felhívtuk a figyelmet. A párharcokban erősebb, szerelésekben hatékonyabb Tobol masszív védekezésre rendezkedett be – ezt a védekezést pedig olyan egyéni villanásokkal lehetett volna feltörni, amelyek szerdán hiányoztak a Fradi játékából.

A meccsen 194 párharc volt, ez 43-mal több, mint amihez az NB I-ben a Ferencváros hozzászokott mérkőzésenként és a 194-ből 100-at a hazaiak nyertek meg (ebben Tobol is túlteljesítette tízzel a bajnoki átlagát). Viszont itthon átlagosan 74 megnyert párharc elég szokott lenni a mérkőzések megnyeréséhez is, most a 94 is kevés volt.

A Fradi a pontos passzok számában (464) elmaradt az NB I-es átlagától (485). Ugyanakkor 66 labdát veszített el a meccsen (11-et a saját térfelén), ami megegyezik a hazai számaival, sőt az 58 százalékos labdabirtoklással még túl is nőtt az itthoni mutatóján (56 százalék), de sokra nem ment vele, mert csak három gólhelyzetig és két kaput eltaláló lövésig jutott, míg az NB I-ben meccsenként átlagosan nyolc gólhelyzetet alakít ki, és hatszor találja el a kaput.

Ezek a számok együttesen eredményezték azt, hogy Tokmac Nguenék hiába birtokolták többet a labdát, nem tudták nyomás alá helyezni a Tobol kapuját és Kristoffer Zachariassen közeli lövésén kívül igazán nagy gólszerzési lehetőségig sem sikerült eljutniuk.

Ennek okait egyrészt kereshetjük persze a Tobol jó védekezésében: a hazaiak 30 szerelést mutattak be (tízzel többet, mint a kazah bajnokságban szoktak) és csak 17-szer „engedték be” a Ferencvárost a tizenhatosukon belülre, miközben az NB I-ben a Fradinál ez utóbbi szám húsz fölött szokott alakulni. Ebből is adódóan csak tízszer tudott lőni a Fradi, de ezek jelentős részében is rossz szögből, távolról, ezért volt alacsony a kaput eltaláló kísérletek száma.

A 0–0-s döntetlen másik fontos tényezője pedig az volt, hogy a Fradi támadósorából hiányoztak az igazán jó egyéni teljesítmények. Sokat elárul egy csapat játékáról, amikor az InStat Sport egyéni teljesítménymutatója egy védőnél, jelen esetben Adnan Kovacevicnél a legmagasabb, pláne egy olyan meccsen, amelyiken alapvetően a Fradi támadhatott többet. A bosnyák középső védő a 277-es indexével a teljes mezőnyből kiemelkedett. A Fradiból őt két védekező középpályás, Aissa Laidouni (271) és a csereként beállt Anderson Esiti (250) követte.

A statisztikák szerint az egész mérkőzésen egyetlen, gólhelyzetet előkészítő, úgynevezett kulcspasszt tudott bemutatni a Ferencváros és a 12 beadási kísérletéből egy sem volt sikeres (az FTC NB I-es átlagai: meccsenként tíz kulcspassz és 15 kísérletből 3.3 pontos beadás). Márpedig a megfelelő előkészítések, mélységi indítások, beadások nélkül nem beszélhetünk eredményes támadójátékról.

Mindemellett hozzá kell tenni, a Tobol támadói sem állították megoldhatatlan feladat elé a Ferencváros védelmét, tehát a visszavágó elsősorban azon múlhat majd, hogy a Fradi csatárai képesek lesznek-e az első találkozóhoz képest jobb teljesítményre, bátor játékra, az NB I-ben megszokotthoz képest jóval több párharcra vállalkozó, hatékonyabban védekező ellenféllel szemben is.

BAJNOKOK LIGÁJA
SELEJTEZŐ, 1. FORDULÓ, ELSŐ MÉRKŐZÉS
TOBOL (kazah)–FERENCVÁROS 0–0
Kosztanaj, Központi Stadion, 8050 néző. Vezette:Bel (horvát)
TOBOL:Mokin – Kairov, Malij, Tomasevics, Amanovics – Tagibergen, Jovancsics, Zsarinbetov (Muzsikov, 68.) – Tosics, Zsakszilikov (Vukadinovics, 77.), Brígido (Sergeev, 64.).Vezetőedző:Milan Milanovics
FTC:Dibusz – Botka (Wingo, 77.), S. Mmaee, Kovacevic, Civic – Laidouni, Zachariassen (Marquinhos, 62.), Vécsei (Esiti, 51.) – Tokmac Nguen, Boli (Bassey, 62.), A. Traoré.Vezetőedző:Sztanyiszlav Csercseszov
A visszavágót július 13-án, szerdán 20 órától rendezik meg a Groupama Arénában.