Deco portréja

nemzetisége:
portugál-brazil
56/4
születési hely:
Sao Bernardo do Campo
ideje:
1977.08.27.
pozíció:
irányító
magassága:
174 cm
súlya:
73 kg
korábbi klubjai:
SC Salgueiros, FC Alverca, Corinthians Alagoano, Nacional Săo Paulo, FC Porto, Barcelona
sikerei:
BL-győztes (2004, 2006), UEFA-kupa-győztes (2003), portugál bajnok (1998, 1999, 2003, 2004), Portugál Kupa-győztes (1998, 2000, 2001, 2003), portugál Szuperkupa-győztes (1999, 2000, 2003), spanyol bajnok (2005, 2006), spanyol Szuperkupa-győztes (2005, 2006), a Klubvilágbajnokság ezüstérmese (2006), Eb-ezüstérmes (2004), vb-résztvevő (2006), Eb-résztvevő (2008), az Év futballistája Portugáliában (2003, 2004), a BL legjobb játékosa és gólpasszkirálya (2004), a BL legjobb középpályása (2004, 2006), a Klubvilágbajnokság legjobbja (2006), ezüstlabdás (2004), az Év csapatának tagja Európában (2004), hetedik a FIFA Év játékosa-szavazásán (2004), az Év csapatának tagja az ESM szerint (2005), az Év negyedik legjobb játékosa a World Soccer szerint (2004), az Év tizedik legjobb játékosa a World Soccer szerint (2005, 2006)

Az FC Porto 2003-as felfutásának idején két nevet emlegettek leggyakrabban: az edzőét, José Mourinhóét és a brazilból portugállá lett játékmesterét, Decóét. Nehéz lenne eldönteni, kinek volt nagyobb szerepe a sikerekben, mindenesetre a picinyke Deco a totális ismeretlenségből az Aranylabda-jelölésig jutott. Az UEFA-kupa és BL-győztes Porto egyetlen csillaga, de egyben Achilles-sarka is volt: ha ő nem volt formában vagy kegyetlenül fogták, akkor a szupercsapat szürke középcsapattá degradálódott. Mint azt távozása után láthattuk is...

Játékát isteni jelzővel illetik, őt pedig "Mágus" becenéven emlegetik: ő Anderson Luís de Sousa, ismertebb nevén Deco. Brazíliában látta meg a napvilágot, és ott is kezdte el a karrierjét, de hiába igyekezett, egyszerűen nem sikerült megismertetni magát népével, mígnem a sors úgy hozta, hogy nagyban hozzájárult az akkor már ötszörös világbajnok gárda legyőzéséhez, ő lőtte ugyanis Portugália győztes gólját a Selecao ellen 2003 márciusában. Az is segítette a portugál állampolgárság elintézését, hogy egykori honfitársa, Felipe Scolari vette át a 2004-es Eb-rendező nemzeti tizenegyének irányítását. Bemutatkozását így is kisebb polémiák előzték meg, hiszen Luis Figo és Rui Costa nyilvánosan ellenezte, hogy Deco a válogatott tagja legyen, ahogyan Figo mondta: „Aki kínai, az játsszon a kínai válogatottban!”.

Hosszú út vezetett idáig: Deco Brazíliában az alacsonyabb osztályú Corinthians Alagoanóban kergette a labdát egészen 19 esztendős koráig, amikor szemet vetett rá a Benfica. Négymillió euróba került, de a lisszaboniak azonnal kölcsönadták az Alvercának, fiókcsapatuknak Hugo Leallal, Bruno Bastoval és Manichével együtt. Deco itt 13 gólt termelt, kinőtte másik kölcsönegyletét, a Salgueirost is, így Fernando Santos mester (nyolcmillióért) átemelte a Portóba az 1999-2000-es szezon hajrájában. A Das Antas-stadionban ugyan sokáig nem talált a kapuba, de már az első fellépésén nyilvánvalóvá vált, az övé a jövő a kék-fehéreknél. Először 2001 augusztusában mutatta meg az oroszlánkörmeit, amikor a Porto az ő vezetésével jutott be a Bajnokok Ligájába, de az igazi kiugrást a 2003-as évad hozta meg neki, amikor a csúcsra repítette klubcsapatát.

A bajnokságban nem volt ellenfele a "sárkányoknak", a honi kupában is megállíthatatlannak bizonyultak, de az igazán nagy tett az UEFA-kupa elhódítása volt. Deco a Celtic elleni fináléban a "Mágus" becenévhez méltó gólpasszt adott Alenyicsevnek. Ezután magától értetődik, hogy Decót Aranylabdára jelölték, míg a Benficánál belső vizsgálatot rendeltek el annak érdekében, hogy kiderítsék, miként csúszhatott ki a játékos a klub kezei közül. 2004-ben sem adta alább: a Portóval már a bajnokság vége előtt egy hónappal bajnok lett, dalolva bejutott a hazai kupa és a BL-döntőjébe is, utóbbiban egy zseniális góllal eldöntve a kupa sorsát. A sorozat legjobb játékosának is őt választották meg, majd a hazai Eb-n a fináléig vezényelte a luzitánokat, kiszorítva a kezdőből Rui Costát.

Már a torna alatt késhegyre menően alkudozott érte a Chelsea és a Barca: az angolok mellett a több pénz és Mourinho, a spanyolok mellett a klíma és a hangulat szólt. Deco és klubja végül a katalánokkal kötött üzletet, s a játékmester a bajnokságban fantasztikus, 6.60-as, a BL-ben kerek ennél is magasabb átlagot szorgoskodott össze tíz gólja és számtalan asszisztja mellett, s ezzel magasan csapata legjobbja lett! Nyáron meg is hosszabbították szerződését egészen 2010-ig, amit Deco azzal hálált meg, hogy "kisisteni" szerepkörben Ronaldinho mellett alaposan kivette részét a bajnoki címvédésből és a BL meghódításából. Xavi sérülése után jóval nagyobb részt kellett kivennie a védekezésből, de a támadásokat sem hanyagolta el, olyannyira, hogy 2004 után újra ő lett a BL legjobb középpályása, az első, aki két különböző klubból nyerte el ezt a címet.

Tizenegy vb-selejtezőn játszott, ezeken egy gólt rúgott, de a tornán felemásan teljesített. A csoportkörben sérülése miatt csak Irán ellen játszhatott, de ott igen jól, egy óriási bombagólt lőve, de a Hollandia elleni negyeddöntőben gyengén futballozott, második (teljesen fölösleges) sárgája után ki is állították. Az viszont az egész vb egyik legszebb jelenete volt, ahogyan egy lépcsőn ülve barátságosan eldiskurált a holland Gio van Bronckhorsttal, szintén piros lapot kapott klubtársával! A franciák elleni elődöntőben élete egyik legrosszabb teljesítményét nyújtotta, amit a házigazdák elleni kisdöntőben sem sikerült jóvátennie. Hazatérve a Szupekupa-fináléban két gólt (az egyiket ollózva) vágott, majd a téli Klubvilágbajnokságról hazahozta a legjobb játékosnak járó díjat.

Tíz Eb-selejtezőn szerepelt, gólt nem rúgott, s alapemberként készülhet élete alighanem utolsó előtt válogatott tornájára. Könnyen lehet, hogy nyáron Angliába igazol, hiszen a Chelsea és a Liverpool is élénken érdeklődik iránta, ráadásul Barcelonában sem nyújtott az utóbbi időkben olyan teljesítményt, hogy lenne kedvük marasztalni őt. A kontinenstornán az első két csoportmérkőzésen kiválóan, lelkesen és eredményesen futballozott, a harmadikon pihent, a németek elleni kiesés alkalmával viszont szürkén produkált. Hazatérve a Chelsea-hez igazolt, követte szövetségi kapitányát, Scolarit, tízmillió euróért. Az aprócska játékmester három évre írt alá, és fantasztikus formában kezdte első angliai idényét.

A Barcában feltétlen tisztelet övezte a "lapos passzos taktika vezérét" a pályán és azon kívül is. "Deco ritkán szólal meg, de akkor mindenki ráfigyel" - mondta róla Messi. "Deco csapatjátékunk barométere - vallotta meg Rijkaard mester. - Ha formában van, megy nekünk a játék, ha nem olyan jó, a csapat összes játékosa gyengébben futballozik." Tekintélyét jelzi, hogy az El Mundo Deportivo szavazásán minden idők harmadik legjobb Barca-középpályásának választották meg Guardiola és Maradona mögött.