Andrij Sevcsenko életrajza

A kis Andrij kilencéves kora óta futballozott a Dinamo Kijevben, miután a klub egy gyermektornán felfigyelt rá. Később is szerencséje volt a tornákkal, lévén tízesztendősen egy olasz viadalon tűnt fel, majd 13 évesen lett az Ian Rush-kupa legjobbja. Pár hónappal később a helyi legenda szerint Nyíregyházán is járt próbajátékon, de eltanácsolták. Ha így volt, nem véletlenül, mert 16 éves korában megbukott a Kijev focivizsgáján labdavezetésből, de a pótvizsgán átment, majd a B csapatban 16 gólt szerezve már igen fiatalon a felnőtt keretbe kerülhetett. Felnőttkorba lépve játszott először a nagyok között, általában csak csereként lépett pályára (az akkori idők sztárja Viktor Leonenko volt csatárposzton), és 16 fellépésén két gólt lőtt. A következő évben robbantott: 16 találatig jutott és a nemzeti csapatba is bekerült az ukrán focitörténelem legfiatalabb válogatottjaként a horvátok elleni összecsapásra, majd a törökök ellen megszerezte első gólját a sárga-kék mezben.

Egyébként a Dinamo Kijevre épülő válogatottal nem sok sikere volt, sokáig egyetlen tornára sem sikerült kijutniuk, legnagyobb sikerük pár pótselejtező volt. 1997-ben sérülése miatt a fél szezont ki kellett hagynia, de az azt követő két évben klasszissá nőtte ki magát. Harminchét bajnoki gólt termelt, majd klubjával kiverték a Real Madridot és bejutottak a Bajnokok Ligája elődöntőjébe! A világ igazán a Barcelona hazai szétcincálásakor figyelt fel rá, lévén három góllal vette ki részét a 4–0-s győzelemből. Egy szezon múlva már a BL gólkirálya 11 treffelésével, így év végén az Aranylabda-szavazáson már bronzérmes! Ekkor már mindenki számára nyilvánvaló, hogy a villámikreket, Szerhij Rebrovot és „Sevát" nem lehet Keleten tartani, és mindketten Nyugatra szerződtek: Rebrov a Tottenhambe, ő 26 millió euróért a Milanba igazolt (ahová egy év múlva követte Kaha Kaladze), bár hívta a Real, a Manchester és a Barca is.

Milánóba tekintélyes olasz nyelvtudással érkezve hamar akklimatizálódott: első szezonjában 24 góllal gólkirály lett. Rögtön első itáliai meccsén betalált, majd három hét múlva egy mesterhármast ért el, csatártársa, Oliver Bierhoff 12-ig jutott az idényben. Az ifjú a következő évben tízzel kevesebbet termelt, a csapat is csak ötödik lett a bajnokságban, de az örök rivális Inter elleni duplájával örökre beírta magát a szurkolók szívébe. Egy szezonnal később Bierhoffot Pippo Inzaghi váltotta és vele állt össze legendás duóvá, ahol az olasz fenegyerek lesipuskázott és a beadásokra érkezett, Seva reszortja volt a lendületes cselezés és a távoli átlövésekkel való veszélyeztetés.

Ennek ellenére 2002 nyarán nagyon elégedetlen volt helyzetével, nem tetszett neki Carlo Ancelotti mester túlságosan a védekezésre koncentráló játéka, néha a kispadon kezdett. Kis híja volt, hogy alá nem írt Real Madridnak, akik végül az ukrántól érkezett kosár után fordultak a brazil Ronaldo felé. Hősünk 2003-as szezonja szintén nem marad örökké emlékezetes, hiszen a bajnokságban mindössze ötöt, a BL-ben eggyel kevesebbet termelt, de a legfontosabb labdát berúgta: az ő góljával nyerte meg a Milan a BL-döntő büntetőpárbaját, így örökre beírta magát a focitörténelembe! Még Leonyid Kucsma ukrán elnök is kitüntette... A balul sikerült szezon után Pippo sérülése és formahanyatlása miatt rá hárult elöl minden teher: első 28 bajnokiján 21 gólt szerezve a hátán cipelte a Milant, bár a BL-ből a Depor szégyenletesen kiverte őket, a bajnoki címet lehetetlen volt elvenni tőlük.

Olasz gólkirályként ősszel is nagyipari mértékben termelt, ezzel együtt így is meglepetés volt, hogy ő lett az aranylabdás – na ja, a „szövetségbe tömörült" keletiek szava(zata) sokat nyomott a latban! Tavaszi sérülése miatt nem védhette meg aranycipőjét, a bajnoki címvédésről is lemaradt, de a legfájóbb számára ebben a szezonban bizony a BL-döntő két kihagyott ordító helyzete és főképpen elrontott büntetője volt. Nyáron újra nagy viharokat kavart: a Chelsea Roman Abramovicsa, pontosabban Abramovics „Cselszkije" 57 millió fontot kínált érte, amivel a támadó a világ legdrágább igazolása lett volna. A milánói vezetők egyértelműen elutasították a londoniakat, ám Sevcsenko nem sokkal ezután egy milanellói edzésen csúnyán összeveszett Ancelottival, és a szájkarate végén azzal hagyta el a gyepet az ukrán, hogy „Hagyjatok eligazolni!".

Összerúgta közben a port Paolo Maldinivel is, aki kritizálta őt, amiért arcműtétje miatt kihagyta az amerikai túrát – a vezetők be is jelentették, hogy amennyiben a Chelsea 60 millió fontot fizet érte, viheti! Talán a 12 millió eurós beígért éves fizetés ill. Christian Vieri és Alberto Gilardino érkezése lehetett a viták, veszekedések háttérben? Milánótól 28 bajnokin szerzett 19 góllal búcsúzott, a Bajnokok Ligájában 9-et vágott, ám ennek ellenére nem sikerült felhőtlenre utolsó Serie A-s idénye, többször is összeszólalkozott edzőjével és társaival. A tavasz végén már csak elvétve szerzett gólt, a BL-ben is éppen a legfontosabb párharcban, a Barcelona ellen hirdetett gólszünetet – minden bizonnyal már London körül jártak gondolatai. Azért a BL-rekordok könyvébe még beírta magát a Fenerbahce ellen szerzett mesternégyesével, hiszen előtte csak Marco van Basten, Simone Inzaghi, Dado Prso és Ruud van Nistelrooy volt képes hasonló mutatványra.

 

Egyébként a vörösöknél 2006 februárja óta a svéd legenda, Gunnar Nordahl mögött a klub második legeredményesebb csatára. Abramovics ezért is követett el mindent megszerzéséért, és bár a hírek szerint már 100 millió euró fölött is járt a licit, a támadó végül „csak" 46 millió euróért írt alá a Chelsea-hez. Seva, aki sokáig azzal áltatta a milánói fanokat, hogy olyan legenda lesz a klubnál, mint Franco Baresi vagy Paolo Maldini, s akit a klub elnöke, Silvio Berlusconi saját fiaként szeretett és kényeztetett, május 11-én sokkoló bejelentést tett: „Nincs értelme tovább titkolózni. Beszéltem az elnökkel, sok mindenről, arról is, hogy távozhatok. Nem volt könnyű döntés, de még egyszer mondom, még csak beszélgettünk róla. Mindez nem változtatja meg a Milan iránti érzéseimet, de döntésemkor figyelembe kell vennem családom érdekeit" – nyilatkozta kissé zavarosan a csatár. Nyílt titok volt, hogy felesége presszionálta erre a lépésre a támadót, aki szerint gyermekeik Londonban kiválóan megtanulnák az angol nyelvet...

Az ukrán aranylabdás nyáron saját és országa első világbajnokságán vehetett rész, amelyről nem a legkedvesebb emlékeket őrizheti, hiszen a nagy várakozások ellenére összességében bizony csalódást okozott mind a nemzeti csapat, mind kapitánya – nem is annyira az eredmények, mint inkább a pályán mutatott fantáziátlan futball miatt. Seva a spanyolok ellen súlytalan volt, Szaúd-Arábiának azért betalált, de a svájciak ellen elhibázta helyzeteit és tizenegyesét is. Az olaszok elleni kieséskor sem sok vizet zavart Marco Materazzi és Fabio Cannavaro között, pedig a selejtezők során még hatszor is bevette az ellenfelek kapuját.

A vb után Angliába költözött a család, Sevcsenko biztatóan kezdett, első tétmérkőzésén betalált az Liverpoolnak a Community Shielden, a Middlesbrough-nak is beköszöntött a bajnokságban, ez volt 300. tétmérkőzéseken szerzett gólja. A Chelsea viszont mindkétszer kikapott. Ez előrevetítette az ukrán elszúrt őszét és telét: a magyar sajtó is naponta írt Sevcsenko góltalanságáról és egyre feszültebb viszonyáról José Mourinhóval; felesége partymániájáról, jó barátságáról Abramoviccsal; sőt, a pletykák szerint a csatár állt az öltözőbeli Mourinho-ellenes klikk élére. „Talán ha a játékkal foglalkozna, csak fele olyan alázattal, mint tette azt a korai milanos időkben, akkor a gólkirályi címért lenne versenyben, nem csak hatmérkőzésenként találna be. Karrierjének alakulása kísértetiesen hasonlítani kezd David Beckhamére" – vélekedtünk akkoriban.

Azért jó dolgok is történtek vele a Chelsea színeiben: a Levszki ellen megszerezte 57. BL-gólját, és a dogok akkori állása szerint nála többet csak Raúl szerzett ebben a sorozatban. 2008 nyarán felvetődött, hogy elengedik a Real Madridhoz a már 32 éves éket, végül a Milan kapta kölcsön, de 18 bajnoki is kevés volt ahhoz, hogy hálót zörgessen. Alig tért vissza Londonba, ingyen a Dinamo Kijevhez került a 46 milliós vétel, ahol, ha egészséges, elfogadható ütemben rúgja a gólokat.

„A válogatottban, ahol elérte 100. fellépését, és addig 45 gólt jegyzett, továbbra is nélkülözhetetlen, a félig hazai Eb-n is tőle várják a csodát. Alighanem ezen a tornán búcsúzik a nemzetközi futballtól a 35 éves csatár" – írtuk róla 2012 tavaszán. Az Eb-t két góllal zárta, ezzel ezüstcipős lett, majd nemcsak a nemzeti 11-től vonult vissza (111/48-as mérleggel), hanem némi meglepetésre a klubfutballtól is.

„Az utóbbi időkben sokszor vetődött fel a téma, hogy a Dinamónál új szerződést írok alá, esetleg külföldre megyek – nyilatkozta az aranylabdás játékos 2012 júliusában. – De biztosan állíthatom, hogy egyik sem történik meg. Meghoztam a döntést a karrierem befejezéséről, a jövőben politikával fogok foglalkozni." Ezért sem vállalt el a felkínált szövetségi kapitányi posztot...

VIDEÓK ITT!