Colin Jackson repült a gátak fölött, Gécsek Tibor érmet nyert – atlétikai vb-történelem, 4. rész

 

Immár az elsőrangú televíziósból legalább ilyen kaliberű sportdiplomatává lett Gyulai Istvánnal a főtitkári poszton a Nemzetközi Atlétikai Szövetség megfelezte az 1983-tól négyévente megrendezett vb-k követési távolságát, és Tokió után két évvel ismét visszatérhetett Európába, a németországi Stuttgartba, a Neckarstadionba az esemény. A győztesek az IAAF nagylelkűségének hála egy-egy Mercedesszel gazdagodtak (ha már a cégnek otthont adó Stuttgart volt a házigazda), igaz, a négy kínai győztes például nem fogadta el a gáláns díjat, mondván: csak kerékpárt tud vezetni...

Megszakadt 100-on Carl Lewis, 110 gáton Greg Foster nagy sorozata, így egyedül az immár a negyedik vb-jén, ám először Ukrajna színeiben diadalmaskodó, kerek hatméteres ugrással aranyérmes Szergej Bubka mondhatta el magáról, hogy amióta vb-t rendeznek, egy számot mindig ő nyer. (Igaz, ezt ő még négy évvel később is büszkén hirdethette.)

Linford Christie 100-on Barcelona után a világbajnokságon is lerendezte a mezőnyt, ráadásul 9.87-es Európa-csúccsal, továbbá ezúttal mindenkit, így Carl Lewist is (a király csak negyedik lett), és ő is érezte, hogy mekkora tettet hajtott végre, hiszen így nyilatkozott boldogan egy korábbi világrekordernek, a Nemzeti Sportot Stuttgartból tudósító Mátay Andreának az 1992-es olimpiai és az 1993 vb-siker közötti különbségről: „Az, hogy most az amerikaiak mind itt voltak. A legjobbak. Ők mindig azt mondták, csak azért nyertem Barcelonában, mert Lewis nem indult. Az itteni futással vált teljessé az olimpiai sikerem.”

Mindeközben Lewisnak szörnyű vb-je volt, szerény bronzérmet harcolt ki az 1993-ban valamiért „fő távjának” kikiáltott 200-on, távolban nem indult, azt pedig már korábban bejelentette, hogy „jöjjenek a fiatalok!”, vagyis fusson helyette más a 4x100-as váltóban. Nos, olyannyira sikerült a helyettesítése, hogy Leroy Burrellék az előfutamban (!) 37.40-re javították a világcsúcsot, és a döntőt is simán megnyerték Christie-ék előtt.

A brit váltóban az első futó Colin Jackson, a második Tony Jarrett volt – a két nappal korábban rendezett 110 gát arany- és ezüstérmese, miután úgy hazavágták a világot, hogy csak úgy füstölt! Jackson 12.91-es világrekordja egészen 2006-ig élt, akkor a már társcsúcstartó kínai Liu Hsziang Lausanne-ban három századot faragott belőle – de még mindig a stuttgarti győztes idő a valaha futott 11. leggyorsabb a világon.

A leghosszabb pályatávon feltűnt egy madárcsontú etióp fiú, bizonyos Haile Gebrselassie, aki 10 ezren arany-, 5000-en ezüstérmet szerzett, és innentől egy évtizeden át nagyjából senki sem ért a nyomába. A férfiak maratoni számát a johannesburgi születésű Mark Plaatjes, egy 31 éves futó nyerte meg – az Egyesült Államoknak, miután két olimpián szülőhazáját, Dél-Afrikát képviselte, ám 1988-ban politikai menedékjogot kért és kapott az amerikaiaktól. Az indoklása ez volt: nem akarja, hogy a kislánya alacsonyabb rendű állampolgárként nőjön fel. Platjees amúgy Dél-Afrikában „mixed race/coloured”, azaz kevert fajú „besorolást” kapott...

Javier Sotomayor 240 centivel nyert magasugrásban, Dan O'Briennek tízpróbázásban természetesen nem akadt ellenfele, akárcsak Jan Zeleznynek gerelyhajításban, a svájci óriás, Werner Günthör triplázott súlylökésben, és Lars Riedel is otthon tartotta a diszkoszvetés aranyát.

A nőknél a 100-as és 100 gátas győztes Gail Devers volt a világ leggyorsabb futója 1993-ban (viszont a 4x100-as váltó vele kapott ki célfotóval az oroszoktól...); 200-on Merlene Ottey behúzta karrierje első egyéni világbajnoki címét; a 800-as bajnok mozambiki Maria Mutola mindennek kinézett, csak nőnek nem, de ez nem zavarta az IAAF-et abban, hogy az övé legyen a lányok előtt az arany; Sally Gunnell őrült hajrában kapta el 400 gáton világrekorddal a célban Sandra Farmer-Patrickot; Jackie Joyner-Kersee-nek váratlanul kemény ellenfele volt Sabine Braun hétpróbázásban; Heike Drechsler pedig távolugrásban tíz év után nyert ismét aranyérmet, már nem az NDK-nak, hanem Németországnak.

Ezen a vb-n rendeztek a hölgyeknek utoljára 3000 méteres számot (a kínai Csu Jün-hszia győzött), innentől ők is 5000-en mérték és mérik össze az erejüket. A programban (persze az eltérő hosszúságú rövid gátfutószámok, no meg a kétféle többpróba és némely gyaloglószám mellett) már csak a 3000 m akadály, a rúd és a kalapács maradt olyan versenyszám, amelyben kizárólag férfiaknak osztottak érmeket.

Az éremtáblán toronymagasan a 13 aranyat nyerő Egyesült Államok végzett az élen, Magyarország Gécsek Tibor bronzérmének köszönhetően 29. lett. A 4. szabadtéri atlétikai világbajnokság már a záró nap előtt nézőcsúccsal büszkélkedhetett: addig 585 ezer néző látta a küzdelmeket a helyszínen, így megdőlt az 1991-es tokiói vb 581 ezres rekordja. A részt vevő nemzetek száma pedig elérte a 187-et, amellyel messze maga mögé utasította például a barcelonai olimpián indulók számát (169) – az atlétikai világbajnokság végérvényesen befutott.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. június 3-i lapszámában jelent meg.)