Meseszép technikával repült végig a gátak fölött: Colin Jackson 12.91-es világcsúcsa 2006-ig „élt” (Fotók: AFP, Getty Images, Imago Images)

Immár az elsőrangú televíziósból legalább ilyen kaliberű sportdiplomatává lett Gyulai Istvánnal a főtitkári poszton a Nemzetközi Atlétikai Szövetség megfelezte az 1983-tól négyévente megrendezett vb-k követési távolságát, és Tokió után két évvel ismét visszatérhetett Európába, a németországi Stuttgartba, a Neckarstadionba az esemény. A győztesek az IAAF nagylelkűségének hála egy-egy Mercedesszel gazdagodtak (ha már a cégnek otthont adó Stuttgart volt a házigazda), igaz, a négy kínai győztes például nem fogadta el a gáláns díjat, mondván: csak kerékpárt tud vezetni...

Megszakadt 100-on Carl Lewis, 110 gáton Greg Foster nagy sorozata, így egyedül az immár a negyedik vb-jén, ám először Ukrajna színeiben diadalmaskodó, kerek hatméteres ugrással aranyérmes Szergej Bubka mondhatta el magáról, hogy amióta vb-t rendeznek, egy számot mindig ő nyer. (Igaz, ezt ő még négy évvel később is büszkén hirdethette.)

Linford Christie 100-on Barcelona után a világbajnokságon is lerendezte a mezőnyt, ráadásul 9.87-es Európa-csúccsal, továbbá ezúttal mindenkit, így Carl Lewist is (a király csak negyedik lett), és ő is érezte, hogy mekkora tettet hajtott végre, hiszen így nyilatkozott boldogan egy korábbi világrekordernek, a Nemzeti Sportot Stuttgartból tudósító Mátay Andreának az 1992-es olimpiai és az 1993 vb-siker közötti különbségről: „Az, hogy most az amerikaiak mind itt voltak. A legjobbak. Ők mindig azt mondták, csak azért nyertem Barcelonában, mert Lewis nem indult. Az itteni futással vált teljessé az olimpiai sikerem.”

Mindeközben Lewisnak szörnyű vb-je volt, szerény bronzérmet harcolt ki az 1993-ban valamiért „fő távjának” kikiáltott 200-on, távolban nem indult, azt pedig már korábban bejelentette, hogy „jöjjenek a fiatalok!”, vagyis fusson helyette más a 4x100-as váltóban. Nos, olyannyira sikerült a helyettesítése, hogy Leroy Burrellék az előfutamban (!) 37.40-re javították a világcsúcsot, és a döntőt is simán megnyerték Christie-ék előtt.

GÉCSEK TIBOR VÉGRE A VB-DOBOGÓN!

A kalapácsvető Gécsek Tibor már 1987-ben ott volt a vb-n, 1990-ben Splitben felállhatott az Európa-bajnoki dobogó második fokára, jelezve, hogy személyében megvan a Németh Pál-iskola újabb, minden korábbinál többre hivatott nebulója, és az 1993-as stuttgarti vb-n végre a világ előtt is odaért a legjobbak közé: negyedikre 79.54-et dobott, és ezzel harmadik lett. „Szerintem óriási verseny volt. Elég csak abba belegondolni, hogy míg a korábbi világversenyeken csak hárman indulhattak, most nyolc exszovjet – tádzsik, fehérorosz, orosz, ukrán és így tovább – ellenfelem is volt. S ők mindannyian klasszisok” – mondta a verseny után a szombathelyi atléta. A többiek nem váltották meg a világot, egyedül az 5000-es Káldy Zoltán futhatott döntőt (13:43.02-vel 13. lett), a rúdugró Bagyula István 20 centire és nyolc helyre volt két évvel korábbi, ezüstérmes önmagától, a hétpróbázó Ináncsi Rita 22 évesen újabb 11. hellyel mutatta meg magát a mezőnynek, Munkácsi Sándor pedig tízpróbában 17. lett. Gyaloglóink és a maratoni futó Földingné Nagy Judit összesen öt tízen túli, de húszon belüli tisztes helyezéssel jöttek haza, mindenki más kiesett vagy feladta a versenyét. Ez nem a magyar atlétika világbajnoksága volt.

A brit váltóban az első futó Colin Jackson, a második Tony Jarrett volt – a két nappal korábban rendezett 110 gát arany- és ezüstérmese, miután úgy hazavágták a világot, hogy csak úgy füstölt! Jackson 12.91-es világrekordja egészen 2006-ig élt, akkor a már társcsúcstartó kínai Liu Hsziang Lausanne-ban három századot faragott belőle – de még mindig a stuttgarti győztes idő a valaha futott 11. leggyorsabb a világon.

A leghosszabb pályatávon feltűnt egy madárcsontú etióp fiú, bizonyos Haile Gebrselassie, aki 10 ezren arany-, 5000-en ezüstérmet szerzett, és innentől egy évtizeden át nagyjából senki sem ért a nyomába. A férfiak maratoni számát a johannesburgi születésű Mark Plaatjes, egy 31 éves futó nyerte meg – az Egyesült Államoknak, miután két olimpián szülőhazáját, Dél-Afrikát képviselte, ám 1988-ban politikai menedékjogot kért és kapott az amerikaiaktól. Az indoklása ez volt: nem akarja, hogy a kislánya alacsonyabb rendű állampolgárként nőjön fel. Platjees amúgy Dél-Afrikában „mixed race/coloured”, azaz kevert fajú „besorolást” kapott...

Javier Sotomayor 1993-ban, de Salamancában ugrotta a ma is érvényes, 245 centis világrekordjá

Javier Sotomayor 240 centivel nyert magasugrásban, Dan O'Briennek tízpróbázásban természetesen nem akadt ellenfele, akárcsak Jan Zeleznynek gerelyhajításban, a svájci óriás, Werner Günthör triplázott súlylökésben, és Lars Riedel is otthon tartotta a diszkoszvetés aranyát.

A nőknél a 100-as és 100 gátas győztes Gail Devers volt a világ leggyorsabb futója 1993-ban (viszont a 4x100-as váltó vele kapott ki célfotóval az oroszoktól...); 200-on Merlene Ottey behúzta karrierje első egyéni világbajnoki címét; a 800-as bajnok mozambiki Maria Mutola mindennek kinézett, csak nőnek nem, de ez nem zavarta az IAAF-et abban, hogy az övé legyen a lányok előtt az arany; Sally Gunnell őrült hajrában kapta el 400 gáton világrekorddal a célban Sandra Farmer-Patrickot; Jackie Joyner-Kersee-nek váratlanul kemény ellenfele volt Sabine Braun hétpróbázásban; Heike Drechsler pedig távolugrásban tíz év után nyert ismét aranyérmet, már nem az NDK-nak, hanem Németországnak.

Ezen a vb-n rendeztek a hölgyeknek utoljára 3000 méteres számot (a kínai Csu Jün-hszia győzött), innentől ők is 5000-en mérték és mérik össze az erejüket. A programban (persze az eltérő hosszúságú rövid gátfutószámok, no meg a kétféle többpróba és némely gyaloglószám mellett) már csak a 3000 m akadály, a rúd és a kalapács maradt olyan versenyszám, amelyben kizárólag férfiaknak osztottak érmeket.

Az éremtáblán toronymagasan a 13 aranyat nyerő Egyesült Államok végzett az élen, Magyarország Gécsek Tibor bronzérmének köszönhetően 29. lett. A 4. szabadtéri atlétikai világbajnokság már a záró nap előtt nézőcsúccsal büszkélkedhetett: addig 585 ezer néző látta a küzdelmeket a helyszínen, így megdőlt az 1991-es tokiói vb 581 ezres rekordja. A részt vevő nemzetek száma pedig elérte a 187-et, amellyel messze maga mögé utasította például a barcelonai olimpián indulók számát (169) – az atlétikai világbajnokság végérvényesen befutott.

 A VB SZTÁRJAI

Linford CHRISTIE A barcelonai olimpia után Stuttgartban is a brit sprinter nyert 9.87-tel – ez a vb-történelem egyetlen európai aranya 100-on –, a nagy Carl Lewis mindössze negyedik lett.

Colin JACKSON A britek korszakos gátasa Európa után 12.91-gyel a világon is a csúcsra ért, ráadásul duplán, hiszen egyetlen századdal Roger Kingdom 12.92-es világcsúcsát is átadta a múltnak.

Javier SOTOMAYOR A férfi magasugrás kubai világrekordere (245 cm, harminc éve az…) 240-es ugrással nyert – azóta is csak az ukrán Bohdan Bondarenko tudott vb-n (2013-ban) a kultikus magasság fölé kerülni.

Sally GUNNELL A brit gátas olimpiai bajnokhoz és esélyeshez méltó, hatalmas versenyben futott 400-as világcsúcsot (52.74 mp) úgy, hogy az ezüstérmes amerikai Sandra Farmer-Patrick (52.79) is a régi rekordon (52.94) belül ért célba.

Merlene OTTEY Még „csak” 33 éves volt a jamaicaiak örök vágtázója, aki temérdek ezüstje és bronza mellé évtizedeken átívelő pályafutása első egyéni vb-aranyérmét nyerte meg 200-on (21.98). A kettőből.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. június 3-i lapszámában jelent meg.)