Kilépett az árnyékból – Vincze Szabolcs jegyzete

Amikor a 2017-es londoni atlétikai világbajnokságon a gyalogló Helebrandt Máté a hatodik helyen végzett, örültem a jó eredménynek, de bevallom, egy kicsit meg is lepődtem. Nem így Gyulai Miklós, a Magyar Atlétikai Szövetség elnöke, akivel a vb után interjút készítettem az Olimpiai Stadion mellett, és elmondta, a 2012-es londoni olimpiát követően Spiriev Attila, a szervezet frissen kinevezett sportigazgatója azzal a határozott javaslattal állt elé, hogy márpedig a gyaloglás stratégiai ágazat, azaz kiemelt szakág lesz a MASZ-on belül, és szokása szerint ezt szakmailag sziklaszilárd érveléssel támasztotta alá.

Nem is szállt vele vitába senki, és hogy mennyire igaza volt, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Helebrandt óriási sikere után öt évvel Madarász Viktória rátett még egy lapáttal, és elképesztő eredményt ért el a müncheni Európa-bajnokságon, harmadik helyével a magyar női gyaloglás első érmét szerezte világversenyen – és hosszú ideje a magyar gyaloglás legnagyobb nemzetközi sikerét érte el.

Arra talán érdemes rávilágítani, hogy bár a rövidebb távon is jók voltak, Helebrandt és Madarász is akkor ért el kiugró eredményt, amikor eggyel feljebb, azaz húsz kilométerről ötvenre, illetve harmincötre váltott. Ha végignézzük a magyar gyaloglás történetét, nekünk valamiért mindig is a hosszú távok jöttek be, ötven kilométeren Róka Antal az 1952-es helsinki olimpián bronz-, Kiss Antal pedig az 1968-as mexikói olimpián ezüstérmet szerzett, előbbi ezt megfejelte azzal, hogy a távon harmadik lett az 1954-es berni Európa-bajnokságon is.

Azóta viszont évtizedek teltek el, míg a szakág mára újjáépült, és a szakmai munkához meg kellett találni a megfelelő sportolókat is. Mert mondhatunk bármit, az érdem elsősorban akkor is Madarász Viktóriáé, aki Münchenben nagyon bátran és tudatosan versenyzett, akkor tette oda magát a leginkább, amikor kellett, de ilyen eredményhez ilyen hozzáállás is kell. A gyaloglás kicsit mindig háttérbe szorul az atlétika népszerűbb versenyszámai mögött, ám Madarász bronzérmével elmondható, hogy a szakág itthon kilépett az árnyékból.

Pontosabban kigyalogolt.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!