Atlétika: Kerekes Gréta úgy érzi, túl van a nehezén

A 2020-as fedett pályás szezon Kerekes Gréta számára szinte már tavaly októberben elkezdődött, a dohai világbajnokságon 13.11-es idővel 24. lett száz méter gáton, a DSC-SI sprintere pedig ki sem pihente magát rendesen, de már alig várta, hogy újra munkába álljon. A 2020-as fedett pályás szezon azonban nem úgy alakult, ahogy szerette volna, habár kézzel fogható okot ő maga sem tud mondani.

„Utólag könnyű okoskodni, és kifogásokat sem akarok keresni, de tény, ez volt pályafutásom alatt a legnehezebb fedett pályás szezonom" – mondta a Nemzeti Sportnak a 27 éves gátfutó, aki 2016 és 2019 között sorozatban négyszer nyert aranyérmet hatvan gáton a téli országos bajnokságon, idén azonban nem sikerült megvédenie a címét, a nagy rivális Kozák Luca először győzte le a versenyen.

„Az egyik szemem sír, a másik nevet, de úgy érzem, fizikailag és lelkileg, sportolóként és a civil életben is megerősödtem ebbe az évben – fogalmazott Kerekes. – A tavalyi fedett pályás szezonom fantasztikus volt, bár utólag nézve könnyű akkor jól futni, amikor megy a szekér, de akkor is talpon kell maradni, ha az ellenkezője történik."

A versenyző elmondta, hogy lelkileg fáradt el igazán, belekergette magát egy spirálba, hiszen folyamatosan azon járt az agya a versenyek között, mit rontott el, min kellene javítani, hiszen a hibát mindig magában kereste. Főleg azért volt nehéz ezekre választ találnia, mert ő maga és az edzői, ifj. Tomhauser István és Kiss Dániel is úgy érezték, hogy technikai szempontból rendben van a mozgás.

„Úgy éreztem, nincs meg a tűz, hiányzik a frissesség, négy héten át bíztam benne, hogy a következő versenyen jobb lesz, de nem lett jobb. Nagyon szomorú voltam, de a lelkem mélyén azért reméltem, hogy a munka előbb-utóbb csak kijön, és örülök, hogy az országos bajnokságra sikerült magam összeszedni. Nagyon vártam a versenyt, emlékszem, az volt az a pont, amikor megráztam magam, elengedtem és élveztem a versenyt” – tette hozzá Kerekes Gréta.

Az ob-n 8.10-es eredménnyel lett második, ami azt jelenti, hogy majdnem egy tizedet sikerült javítania szezonbeli legjobbjához képest. És hogy mindez nem volt véletlen, bizonyítja, hogy négy nappal később, Belgrádban 8.12-vel nyerte meg a nemzetközi versenyt, pedig a szerb fővárosban finoman szólva sem voltak ideálisak a körülmények: egy mindössze tizenöt méteres teremben kellett bemelegíteniük, és nem volt előfutam, elsőre kellett jót futnia.

„Ebből látszik, hogy csak egy jó futásra volt szükségem, és átszakadt a gát – mondta a sprinter. – Egész szezonban görcsöltem az elmaradt eredmények és az olimpiai kijutás miatt, de az országos bajnokságon már semmi sem érdekelt, csak élvezni akartam a futást. Az életem az atlétika, és bár nem élet-halál kérdése, én hajlamos vagyok túl komolyan venni. Ezért figyelmeztetnem kellett magamat: nyugi, minden rendben van, miért izgulsz? Ne erre menjen már el az energiám!”

Kerekes jelenleg a 36. helyen áll a világranglistán, amin ő maga is meglepődött egy ilyen kevésbé jól sikerült fedett pályás szezon után. Most már csak a szabadtéri szezonra koncentrál, de nem akarja ugyanazokat a hibákat elkövetni, mint eddig. Az felkészülés és az edzőtáborok után májusban kezdi a versenyzést, minél korábban, hogy meg tudja futni az olimpiai szintet. Mert a legfontosabb idén mégiscsak Tokió.