Terrence O'Hara: Schäfer András volt a magyarok legjobbja!
1. Mi tetszett a leginkább a válogatott futballjában?
– Leginkább a védekezés fegyelme és az, ahogyan a csapat a saját hibáira reagált. Egy ilyen mérkőzésen az eredmény az első, Magyarország pedig kapott gól nélkül zárt, úgy, hogy közben jóval a saját elvárásai alatt futballozott. Az első félidőben volt két rossz labdakihozatal, amiből Észak-Írország helyzetbe került, viszont egyikből sem alakult ki tiszta ziccer. A védők és a kapus rendre úgy avatkoztak közbe, hogy a hazaiaknak ne hagyjanak sok teret a befejezésre. Tetszett a 4–2–3–1-es szerkezet is, mert egyensúlyt ad, és kisebb módosítással két- vagy háromtagú középpályához is alkalmazkodhat. Elismerésre méltó, hogy a magyar csapat végig szervezett maradt a Windsor Parkban, hiszen kis stadionról beszélünk, amelyben a közönség közel van a pályához, és nagy nyomást képes helyezni az ellenfél játékosaira. Ha egy gyengébb napon is úgymond nullán tartod a riválist, abból önbizalmat lehet meríteni.
2. Mi lehet a csapat veszélyes fegyvere?
– A második félidőben látott nagyjából tizenöt perces periódus megmutatta, hogyan lehetne az ellenfelet hátrébb kényszeríteni, és több helyzetet kialakítani. Tóth Alex és Bárány Donát becserélésével több lett a mozgás, intenzívebb lett a támadójáték, ezáltal veszélyesebbek lettek a magyarok. Tóth Alex szűk területen is labdabiztosabb volt, gyorsan fordult, északír játékosokat mozgatott ki a helyükről, amivel területet nyitott a társainak, és Schäfer András emiatt magasabban helyezkedhetett, többször odaért a támadáshoz. Bárány Donát lekötötte a védőket, sokat dolgozott labda nélkül, és fel-felbukkant a tizenhatoson belül. Megjegyzem, Szoboszlai Dominik körül többet kellene mozogniuk a magyar játékosoknak, mert a csapatkapitány minden labdaérintését két ember kísérte. Ezt Magyarország a maga javára fordíthatná azzal, hogy a körülötte játszók bátrabban támadják a felszabaduló területeket.
3. Mi nem működött az együttes játékában?
– Magyarország sokáig túl óvatosan játszott, ritkán támadta Észak-Írország kapuját. Az első félidőben a szélső hátvédektől többet vártam, hiszen a 4–2–3–1-es rendszerben nekik kell szélességet adniuk, különösen akkor, amikor Szoboszlai Dominik visszalép labdáért – ha ő mélyen helyezkedik, elöl eleve kiesik egy ember, ezért Kerkez Milosnak és Bolla Bendegúznak magasabban kellene futballoznia. Kerkez Milos oldalán Patrick Kelly és Trai Hume több problémát okozott, ami visszaszoríthatta a Liverpool balhátvédjét. Két olyan keresztpasszra emlékszem a saját térfélen, amelyből az északírek ajándékba kaptak lehetőséget – az ilyen megingásokat ezen a szinten kerülni kell. A csapat szerkezete szerintem használható, labdabirtoklás során azonban több mozgás, nagyobb nyugalom és jobb döntéshozatal szükséges a veszélyesebb játékhoz.
4. Melyik magyar labdarúgó játékát emelné ki?
– Schäfer András volt nálam a magyar válogatott és talán az egész mérkőzés legjobbja. Nagyon tetszett, hogy a mozgásainak köszönhetően folyamatosan megjátszható volt, amivel nyugalmat kölcsönzött a csapatnak. Stabil, magas szintet hozott annak ellenére, hogy nem olyan képzett technikailag, mint mondjuk Tóth Alex. Felvállalta a test a test elleni párharcokat, agresszívan támadta az ellenfelét, továbbá feltűnően jól olvassa a játékot és labda nélkül is folyamatosan figyeli, mi történik körülötte. Scoutként különösen értékelem, amikor egy játékos már a labda átvétele előtt, sőt labda nélkül is pásztázza a területet, majd az információ alapján helyezkedik – nos, nála ez a jellemző. Mikor Tóth Alexet becserélték mellé, ő is bátrabban lépett fel, lövőhelyzetig jutott, ugyanakkor a védekező feladatait sem engedte el. Egyértelműen látni rajta, hogy hétről hétre Bundesliga-szinten játszik.
5. Melyik magyar lógott ki lefelé?
– Kerkez Milostól többet vártam. Remek képességei vannak, magas szinten futballozik, fiatal kora ellenére jelentős tapasztalatot szerzett, ezért vezérszerepet kellene vállalnia a magyar válogatottban. Conor Bradley-hez hasonlítanám abból a szempontból, hogy amikor ő Észak-Írországban hasonló szerepkörben játszik a jobb oldalon, folyamatosan próbál hatással lenni a mérkőzésre, előretör, veszélyt teremt – a magyar védőtől ezt kellene többször látni. Patrick Kelly és Trai Hume az ő oldalán veszélyesebbnek tűnt, és ha ez azért lett volna, mert a balhátvéd állandóan támad és kockáztat, könnyebben elfogadom, de nem ez állt a hátterében. Huszonkét évesen, Liverpool-játékosként nagy elvárásnak kell megfelelnie, különösen olyan válogatottban, amely sokszor Szoboszlai Dominiktól várja, hogy a nehéz helyzetből kirángassa a csapatot. Kerkez Milosnak is ilyen játékossá kell válnia, mert a képességei alapján minden megvan benne.
