Drámai korszakváltás a Liverpoolnál – magyarokkal

Vannak pillanatok, amikor a futball teljesen elveszíti a jelentőségét: a Liverpool 2025–2026-os idénye nem a taktikai mágnestábla mellett, hanem mély gyásszal kezdődött. Diogo Jota felfoghatatlan halála sokkolta a futballvilágot, az Anfield környékét pedig a néma megemlékezés virágai lepték el a nyáron. A Liverpool örökre visszavonultatta a portugál támadó emlékére a 20-as számú mezt, a tragédia pedig alapjaiban változtatta meg a klub belső dinamikáját. A gyász fojtogató légköre rányomta bélyegét a felkészülésre, és Arne Slot vezetőedzőnek nemcsak taktikai koncepcióval, hanem súlyos mentális válságmenedzseléssel kellett kezdenie az évadot, elindítva egy kényszerű és fájdalmas korszakváltást.

A Jota után maradt űr és a keret frissítése elképesztő költekezést hozott, a klub rekordösszeget mozgósított a nyári átigazolási piacon, hogy versenyben maradjon az elittel. A magyar szurkolók számára korábban nem látott fejleményekkel szolgált a nyár, az Anfieldben valóságos kolónia alakult ki Szoboszlai Dominik mellett. A Liverpool megszerezte Kerkez Milost a Bournemouthtól, a bal oldali védő érkezése egyértelműen a jövő útját és Andrew Robertson tehermentesítését jelezte. Az igazi meglepetést a kapusposzt jelentette, ahová hosszú távú megoldásként érkezett a Puskás Akadémia fiatal tehetsége, Pécsi Ármin, aki bár a felnőttkeret mellett csak amolyan tanulófázisban lehetett jelen, és az utánpótláscsapatban játszott, tovább erősítette a magyar tengelyt a Mersey partján. Az átigazolási időszakban ugyanakkor a Liverpool minden korábbi klubrekordot megdöntve csaknem félmilliárd (!) fontot fordított erősítésre (igaz, a távozók névsora is hosszúra nyúlt, jókora bevételt generálva), a Newcastle-tól érkező Alexander Isak pedig a brit klubfutball legdrágább igazolása lett (125 millió font).

Az idénynyitó nem sikerült jól, az angol Szuperkupát a Crystal Palace ellen tizenegyesekkel elbukta a csapat a még magán viselt nyári bizonytalanságok miatt, a bajnoki rajt viszont címvédőhöz méltónak tűnt. A Liverpool sorozatban öt győzelemmel robbant be a Premier League-be, a csapat szupertehetsége, Rio Ngumoha a klub történetének legfiatalabb bajnoki gólszerzőjévé vált a Newcastle elleni meccsen, néhány nappal 17. születésnapja előtt. A gárda abszolút húzóemberévé Szoboszlai Dominik lépett elő, akinek a játéka érett és taktikailag rendkívül fegyelmezett volt, de már ebben a korai periódusban intő jel lehetett, hogy Slot hátravonta jobbhátvédnek. A magyar válogatott csapatkapitánya zokszó nélkül végrehajtotta az ukázt, hogy stabilitást adjon a csapatnak, és egyből előhúzta a tarsolyból az idényt egyébként meghatározó fegyverét, az ellenfélre nézve végzetes szabadrúgását – az évad egyik legemlékezetesebb pillanataként ilyen bombagóllal győzte le a Liverpool az Arsenalt a harmadik fordulóban.

Ami azonban eleinte álomszerűnek tűnt, az szeptember végétől rémálommá változott, mert a Liverpool játéka a rövidnek bizonyuló kispad és a taktikai merevség miatt egyik hétről a másikra szétesett. Az őszi szezon ritkán látott mélyrepülést hozott, a „vörösök” gépies magabiztossága teljesen eltűnt, a védelem túl sokszor ingott meg, a támadókból pedig mintha eltűnt volna a kreativitás és a precizitás. Minden frontot vizsgálva a csapat kilenc vereséget szenvedett el tizenkét meccsen, és a bajnoki címért zajló harcból pillanatok alatt kiszállt, miközben a szurkolók hitetlenkedve figyelték a váratlan összeomlást.

Amikor decemberben úgy tűnt, a csapat végre kilábal a hullámvölgyből és stabilizálja a formáját, a belső feszültségek szinte ugyanolyan váratlanul törtek felszínre, mint ahogyan a vereségek rázúdultak. Miután sorozatban harmadszor került a kispadra, a Liverpool történetének egyik legkiemelkedőbb alakja, Mohamed Szalah a Leeds elleni mérkőzést követően élesen kritizálta a klubot, azt állítva, hogy „a busz alá lökték”, vagyis igazságtalanul tették meg bűnbaknak a gyenge eredményekért. Azt sérelmezte, hogy háttérbe szorult, megromlott a viszonya Arne Slottal, és a vezérkar nem tartotta be a nyári ígéreteit, a nyilatkozata szinte búcsúhangulatot keltett körülötte. Az Inter elleni BL-meccsből kimaradt, a Brighton ellen csak kényszerből állhatott be csereként, majd elutazott az Afrikai Nemzetek Kupájára, és szinte a januári átigazolási időszak végéig bizonytalannak tűnt a jövője a Liverpoolnál. A PL-be a Bournemouth elleni találkozón tért vissza – ekkor mutatkozott be a piros-feketéknél Tóth Alex –, de a Liverpool kikapott, és a naptári évet tekintve már az ötödik bajnokiján maradt nyeretlen, a szurkolók pedig ismét Arne Slot menesztését kezdték követelni.

A fojtogató hazai légkörben az egyetlen megnyugvást és menedéket a Bajnokok Ligája jelentette, amelyben valamiért működött a csapategység, nyoma sem volt a bajnoki görcsösségnek, és a Liverpool végül harmadikként zárta a csoportkört. A tavasszal azonban, talán már a mentális fásultság miatt, a valóság utolérte a gárdát a kieséses szakaszokban. Az FA-kupából fájóan nagy zakóval búcsúzott (a Manchester City elleni 0–4 az idény legnagyobb különbségű veresége lett), majd tíz nappal később a PSG a BL negyeddöntőjében állította meg a csapatot. Tekintve, hogy a Ligakupából az említett kilencvereséges szériában esett ki a Liverpool, az idény utolsó másfél hónapjában már csak a bajnokságra kellett koncentrálni, ám a minimális elvárás, a BL-indulás kivívása így sem ígérkezett könnyűnek.

Idővel annyi könnyebbség érte a csapatot, hogy az angol klubok szereplése miatt a Premier League megkapta az ötödik helyért járó BL-kvótát, ám a bajnoki hajrát így is idegőrlő számolgatás jellemezte, és még a záró fordulóban is fennállt a lehetősége annak, hogy a Liverpool szégyenszemre ezt a célt sem tudja elérni. Végül csak összejött az ötödik hely, de a szurkolótábor és a helyi sajtó azt emelte ki, hogy a legjobb ebben az idényben, hogy véget ért…

A drámai évad megértéséhez látnunk kell a háttérben meghúzódó okokat, elsősorban az orvosi szoba folyamatos telítettségét. A Liverpoolt olyan mértékű sérüléshullám sújtotta, amit a jó nevekből álló, de túl rövid keret egyszerűen nem bírt el. Némi túlzással Arne Slot egyszer sem tudta egymás után kétszer ugyanazt a kezdőcsapatot pályára küldeni, és a folytonos változtatási kényszer vezetett a taktikai bizonytalansághoz, a visszatérő hullámvölgyekhez, valamint a játékosok erőnléti kizsigereléséhez.

A 2025–2026-os idény egyik legfontosabb tanulsága ugyanakkor az, hogy a magyarok nem csak statiszták voltak ebben a drámában, sőt, Szoboszlai Dominik a teljes keret talán egyetlen képviselője, aki PL-címvédő csapat szintjén játszotta végig az évadot. A magyar válogatott csapatkapitánya a Liverpool legstabilabb pontjának bizonyult, a mélypontokon is hajtott és szervezett. Ha kellett, jobbhátvédet játszott, s megállta a helyét szűrőként vagy szélsőként, akadt nem is egy olyan meccs, amelyen menet közben váltott posztot. Ezt a taktikai áldozatot a szurkolók óriási hálával köszönték meg, Szoboszlai pedig igazi vezérré vált a Liverpoolnál, amelynél sokan már benne látják a jövő új csapatkapitányát. Az kisebb egyéni tragédia, hogy ez volt az ötödik idénye a legmagasabb szintű európai bajnokságokban, és minden fontos mutatóban a legjobb teljesítményét nyújtotta, de most először nem emelhetett fel egyetlen trófeát sem.

Kerkez Milos első liverpooli éve a tanulás és a beilleszkedés jegyében telt, de a játéka folyamatos javulást mutatott. Megalkuvást nem tűrő hozzáállását többször tapssal díjazta az Anfield közönsége, ugyanakkor az is látszott, hogy hosszú távon még van hová fejlődnie a világ egyik legerősebb együttesében, amely azonban távolról sem mutatta meg az erejét.

Kérdés, mit hoz 2026 nyara, tekintve, hogy két legenda, Mohamed Szalah és Andrew Robertson elhagyja a klubot, és könnyen előfordulhat, hogy mások is követik őket. Arne Slot jövője sem betonbiztos a rosszul sikerült évadot követően, de egyelőre úgy tűnik, ő építheti újjá a keretet.

Nem csak a Liverpoolnál alakult mozgalmasan az idény, a mezőny minden klubjánál történt valami igazán emlékezetes. Az Arsenal három egymást követő ezüstérmet és huszonkét év várakozást követően lett ismét bajnok. A Manchester Citynél lezárult egy korszak Pep Guardiola és Bernardo Silva búcsújával. A Manchester Unitednél Bruno Fernandes 21 gólpasszt adott az idényben, ami új PL-rekord, az Európa-liga-győztes Aston Villáé lett az évad leghosszabb – nyolcmeccses – győzelmi sorozata. A nyáron szétkapott Bournemouth a klubtörténet legjobb idényét produkálva lett hatodik, és éppen csak lemaradt a BL-ről. A Sunderland hosszú évek pokoljárása után újoncként ért el európai kupaindulást érő helyezést – 1973 óta először –, a Brightonnál pedig a csapat házi gólkirálya, a tizenhárom találatig jutó Danny Wellbeck idősebb (35), mint az edző, Fabian Hürzeler (33). A Brentfordnál az új menedzser, Keith Andrews – aki korábban csak segédedzőként dolgozott – nemcsak stabil csapatot épített, hanem a 22 gólig jutó Igor Thiago személyében új topcsatárt fedezett fel a klub, illetve a brazil válogatott számára. A bajnokság egyik legnagyobb csalódását a Chelsea okozta, amely gazdasági erejét tekintve az elithez tartozik, mégsem tudott kvalifikálni az európai kupaporondra. A Fulhamnél minden évben a bennmaradás kivívása a cél, egymás után negyedszer teljesítette ezt. A Newcastle szintén csalódást keltett az idényben, a szaúdi tőkével kitömött csapatnak az sem mentség, hogy a BL miatt nagy terhelésnek volt kitéve. Az Everton 2025 nyarán költözött át a vadonatúj Hill Dickinson Stadionba, de a jelentős nézőszám-emelkedést nem követte a csapat kiugró teljesítménye. A Leeds újoncként biztosan maradt az élvonalban, ráadásul az FA-kupában az elődöntőig jutott. A Crystal Palace a mezőny egyik anomáliája, a 41 góljára több mint 57-es xG párosult, amivel bőven a tabella felső hányadában végezhetett volna. A Nottinghamnél uralkodott a legnagyobb káosz, négy edző irányította az idényben. A Tottenhamnél ugyan csak három edző ült le a kispadra, a gárda csaknem ötven év után került ennyire közel a kieséshez, amit az utolsó pillanatban sikerült elkerülnie. A West Ham 2011 után esett ki ismét az élvonalból igencsak hullámzó idény végén, az újonc Burnley sem bírta a gyűrődést, elsősorban a 0.9-es hazai szerzettgól-átlaga beszédes, míg a sereghajtó Wolverhampton örülhet, hogy nem minden idők leggyengébb PL-idényét hozta, miután az összesen három győzelme közül az elsőt a 20. fordulóban aratta…