Újabb lépést tett a Wembley felé a Liverpool

Nem teljesen egyértelmű továbbra sem, hogy a Liverpool miként képes a kupasorozatokban rendre a szebbik arcát mutatni, miközben a bajnokságban, ha nem is rendre, de a vágyottnál lényegesen többször, kifejezetten pocsék teljesítményt tesz le az asztalra. Ez a meglepő kettősség nem is mutatkozhatott volna meg jobban, mint ezen a héten, amikor a csapat előbb a bajnokságban, néhány nappal később pedig az FA-kupában játszott a Wolverhampton otthonában, és míg kedden teljes mértékben önhibájából vereséget szenvedett, pénteken a saját akaratát végig érvényesítve aratott több mint megérdemelt győzelmet.

Mielőtt megvizsgálnánk, miben volt más a Liverpool a két mérkőzésen, mindenképpen jegyzőkönyvbe kell venni, hogy a Wolverhampton, noha élvonalbeli csapat, harmatgyenge idényt fut, amin legfeljebb egy január óta mérhető enyhe javulás kozmetikáz valamennyit, de alapból Rob Edwards alakulata semmiképpen sem jelenthetett volna veszélyt a címvédőre, amely a nehézségei ellenére idén is a Bajnokok Ligája-indulást jelentő helyekért küzd a Premier League-ben. Ezért is jelenthető ki, hogy a Liverpool abszolút önhibájából bukta el a keddi bajnokit, amikor a mezőnyfölényét szinte képtelen volt helyzetre, pláne gólra váltani. Csak adalékként: a „vörösök” 66 százalékban birtokolták a labdát, tíz lövésükből hét eltalálta a kaput, így nyert a 2–1-re a Wolves négyből három kaput eltaláló próbálkozással. Pénteken 67 százalékos labdabirtoklás mellett húsz liverpooli lövésből kilenc találta el a kaput, míg a hazaiak lövési mutatója megegyezett a keddivel, azaz lényegesen többet próbálkozott Arne Slot csapata, mégis inkább a hatékonysága javult fel, hisz 3–1-re megnyerte a mérkőzést és jutott be a legjobb nyolc közé a kupában. A május 16-án a Wembley-ben rendezendő döntőig így már csak két párharcot kell sikerrel megvívnia, a negyeddöntő sorsolását hétfőn tartják.

Arra persze többféle magyarázat létezhet, hogy mi okozhatta a jól látható változást. Nem kisebbítendő a Liverpool érdemeit, de nyilvánvaló, hogy a Wolverhampton kerete a hétközi bravúrgyőzelem, valamint a hazai pálya jelentette előny ellenére sem olyan erős, hogy két éles tétmeccsen ugyanazzal az intenzitással állja a sarat a világ egyik legértékesebb csapata ellen. Az viszont egyértelműen a Mersey-partiak felé billentette a mérleg nyelvét péntek este, hogy mind a négy játékos, aki erre a kupamérkőzésre került be a kezdőbe, kiemelkedő teljesítményt nyújtott.

Sokat elárul, hogy közülük a legvisszafogottabb vagy a legkevésbé szembetűnő produkcióval kirukkoló Joe Gomez is szinte hibátlanul játszott. Az egyébként sérülékeny hátvéd jobbára a védelem jobb oldalán szokott helyet kapni, ezúttal viszont Ibrahima Konatét helyettesítette középen, s ugyanolyan magabiztosan és nyugodt játékkal tartotta távol az ellenfél támadóit, mint francia csapattársa. Sokat elárul Gomez teljesítményéről, hogy Arne Slot a hajrában inkább Virgil van Dijket hozta le pihenni, noha a csapatkapitányt a legritkább esetben veszi le a pályáról, még akkor is, ha ütik-vágják meccs közben.

Szintén nagyot játszott Curtis Jones a középpálya tengelyében, noha magyar szemmel talán jobb lett volna Szoboszlai Dominikot látni a pozícióban – a magyar válogatott csapatkapitánya ismét jobb-bekként szerepelt. Jones, aki ezúttal góllal és gólpasszal vette ki a részét a sikerből, csakúgy, mint a Liverpool hajlamos hullámzó teljesítményre, mert míg az FA-kupa előző fordulójában a Brighton ellen hasonlóan jól teljesített (akkor is betalált), a következő bajnokikon el-eltünedezett, sőt, a Nottingham ellen a Liverpool egyik, ha nem a leggyengébb lánc­szeme volt.

Noha nem talált a kapuba, a mérkőzés egyik legfontosabb szereplőjévé nőtte ki magát Rio Ngumoha. Az elemzők és a szurkolók hetek óta követelik a tizenhét éves balszélsőt az alapcsapatba, és bár Slot menedzser a bajnokságban ezt még nem merte meglépni, az FA-kupában már másodszor szavazott neki bizalmat kezdőként. Ngumoha jó egyórányi játéklehetőséget kapott, végig nagy iramot diktált, bátran és jól cselezett, és szinte futószalagon küldte be a kapu elé a labdát, nem véletlen, hogy a találkozót követően mindenki dicsérte.

„Az teszi őt igazán különlegessé, hogy az egy az egy elleni szituációkat rendre jól megoldja, miközben a modern futballban már alig vannak, akik vállalják és meg is nyerik ezeket a párharcokat. Rio ragyogó teljesítményt nyújtott, főleg annak fényében, hogy öt védő ellen játszottunk” – mondta Ngumoháról a meccset követő sajtótájékoztatón Arne Slot, míg Andrew Robertson, aki bal oldali védőként mögötte játszott és Van Dijk lecserélését követően megkapta a kapitányi karszalagot, így vélekedett fiatal csapattársáról a TNT Sportsnak: „A mérkőzés előtt mondtam neki, hogy arra vagyok kíváncsi, milyenek lesznek a helyzetfelismerései és a megoldásai, mert nem fél belemenni a nehéz és elrontható egyéni szituációkba. Ezúttal kimondottan éretten játszott, pedig csak tizenhét éves.”

Nem véletlen egyébként az sem, hogy Robertsont kérték fel a csapattárs értékelésére, a Liverpool szurkolói ugyanis a skót válogatott játékost választották meg a meccs emberének. Az ezúttal Kerkez Milos helyett a bal oldali védő helyén játszó Robertson előbb egy remekbe szabott átlövéssel szerezte meg a vezetést a Liverpoolnak, néhány perccel később pedig mesteri gólpasszt adott a hosszú oldalon nagyszerűen érkező Mohamed Szalahnak.

„Nem hiszem, hogy bármit is bizonyítanom kellene a Liverpool mezében. Szerintem a szurkolók tudják, hogy minden alkalommal mindent beleadok, amikor pályára lépek – mondta a saját teljesítményéről Andrew Robertson, aki Kerkezzel folytatott posztrivalizálásról is beszélt. – A csapatnak előre kell haladnia, egyikünk sem lesz fiatalabb, az élet rendje, hogy jönnek az utódok. Milos fantasztikus balhátvéd, természetes, hogy időbe telt beilleszkednie. A lényeg, hogy ambiciózus legyen és minden fronton megállja a helyét.”

Kerkez most tehát kihagyta a kupamérkőzést, míg Szoboszlai Dominik végigjátszotta, igaz, azután is jobb oldali védő maradt, hogy Slot behozta a poszt eredeti betöltőjét, Jeremie Frimpongot. A magyar légiós a rá jellemző lendülettel játszotta végig a kilencven percet, teljesítménye sokat hozzátett ahhoz, hogy a Liverpool ezúttal a szebbik arcát mutassa.

A pénteki siker tükrében a legfőbb kérdés, hogy előbb az európai kupaporondra, majd a bajnokságra is képes lesz-e átmenteni ezt a formát a csapat, amelyre a jövő héten a Galatasaray, illetve a Tottenham ellen várhatóan a wolverhamptoninál keményebb megpróbáltatás vár.